Életének és karrierjének legszebb huszonhárom évét töltötte a Szamos-parti intézményben – mondta el a lenyűgöző eleganciájú és kedvességű művésznő, akit nyílt taps és teltház fogadott a rendezvényen. Orth Évát nem felejtették el: erre tanúbizonyság, hogy számos régi kollégája is megtisztelte jelenlétével az eseményt, akikkel aztán jókedvű beszélgetés kerekedett ki. A Kolozsvári Magyar Opera egykori tagja pályája alakulásáról, első szerepeiről, kedvenc műfajáról és szerepéről beszélt, bizalomról és segítőkész munkatársakról. A jelenlevők arról is meggyőződhettek, hogy Orth Éva megőrizte jókedvét, temperamentumát és humorát.
„Félve kezdem el most a beszélgetést, mivel ez az az eset, amikor a legtöbb operás ül a teremben” – indította az eseményt Demény Péter, aki a Prospeso-páholyban ezúttal Orth Éva operaénekessel beszélgetett. És valóban, számos egykori munkatársa jött el a Györkös-házba Orth Évát hallgatni, látni, közösen emlékeket felgöngyölíteni.
– Szép gyerekkorom volt Nagyváradon. Énektanárnőm Papp Magda, a nagyváradi színház primadonnája volt, akit én második anyámnak tekintettem, mivel nem csak tanárként, hanem emberileg is nagyon közel állt hozzám. Gyerekkoromban sok operettet hallgattam a rádióban, de édesanyám is dúdolta ezeket – emlékezett vissza a kezdetekre Orth Éva. Elmesélte, hogy amikor érettségi után Kolozsvárra került, a zeneakadémián nagyon kevés hely volt ének szakon. Elhelyezkedett a magyar opera kórusában, majd idővel szerepeket kapott. Első szerepe Mannia volt Ábrahám Pál Viktória című operettjében.
–Az opera folyosóján szembe mentem Kriza Ágnes operaénekessel, az intézmény akkori igazgatójával, aki épp Horváth Béla rendezővel tárgyalt. Kriza tanácsolta, hogy tanuljam meg Mannia szerepét, Horváth Béla pedig azt mondta: vegyem ki a szövegkönyvet, és menjek másnap azzal a próbára. El is mentem, és a rendező utasításait füzetbe jegyeztem – idézte fel első szerepének történetét. – Szívemhez az operett áll közel. Pályámon sokat segítettek a kollégák, a korrepetitorok, így Debreczeni Éva is. Bíztak bennem, és sokat segítettek. Minden szerepemet szerettem. A színpadi játék volt az életem. Sokan kételkedtek, amikor megkaptam az első operaszerepemet, Mozart Szöktetés a szerájból című operájából Constanze szerepét, de sikerült. A pályám elején nem is volt lámpalázam. Inkább akkor vett elő, amikor Nagyváradon léptünk fel, mert akkor eljöttek a rokonok és az ismerősök – mesélte a művésznő.
Felvételről meghallgattuk Constanze áriájának egy részletét, illetve a Viktória operettből egy részletet (amelyben Fülöp Márton operaénekessel együtt lépett fel), majd Szirmai Albert Mágnás Miska című operettjéből Marcsa belépőjét, amely kedvenc szerepe volt: ma is szívesen eljátszaná.
Orth Éva szubrettként kezdte a pályáját, majd később váltott át a primadonna szerepekre. Soha nem utasított vissza szerepet, pedig előfordult, hogy azt érezte: hangja nem megfelelő az illető szerepre. Szerette az „egzotikus” szerepeket, például a török Leilát (Huszka Jenő Gül baba című operettjéből), Manniát (Ábrahám Pál Viktória című operettjéből) stb. Bár az operett a kedvenc műfaja, ha egy lakatlan szigetre kellene mennie, mégis Antonio Vivaldi Négy évszak című művét vinné magával.
– Igyekeztem megtalálni a helyem és jól érezni magam ott, ahol lennem kellett. A pályán és az életben mindennek megvolt a helye. Nem sírok vissza semmit. Nem fáj a szívem. Büszke vagyok arra a huszonhárom évre, amit a Kolozsvári Magyar Operánál töltöttem el, ez volt pályám legszebb szakasza – összegzett Orth Éva, aki később Kolozsvárról Miskolcra települt át, ahol az ottani Nemzeti Színház tagja lett.
(Borítókép: Orth Éva és Demény Péter Fotó: Facebook)
