Dario Rossi több alkalommal lépett fel a Jazz in the Park fesztiválon: a keddi, Pataréten szervezett eseményen is zenélt, de többször tartott utcai performaszokat is. Nemzetközi szintű népszerűségét egyedi stílusának köszönheti, annak, ahogy zenét kreál különböző tárgyakon.
– A hangzásuk alapján választom ki a „hangszereket”, amelyeken játszom. Ha tetszik a hangja és úgy találom, illeszkedik a zeném hangzásához, felhasználom. Idővel a különböző hangszereket másokra cserélem – mondta el lapunknak Dario Rossi, aki karrierjét utcazenészként kezdte, így nem áll messze tőle, hogy az irodaépülethez hasonló, alternatív helyszíneken lépjen fel. Megjegyezte azonban, mostanában többször ad koncertet fesztiválokon, színpadon, és kevesebb alkalommal szerepel az utcán.
A zenész elmondta, mindkét fellépésváltozatot kedveli, hisz mindkettőnek van jó oldala: a fesztiválokat, koncerteket azért szereti, mert technikai szempontból jobbak, vannak mikrofonok, hangosítás, viszont gyakran úgy érzi, nincs mindig azonos érzelmi szinten a közönséggel.
– Az alternatív helyszíneken való zenéléskor ezt nem érzem, ezeken a helyeken jobb a hangulat, nincs akkora távolság köztem és a közönség között – árulta el a zenész.
Igaz ugyan, hogy értesítették a The Office-ban dolgozókat a déli koncertekről, sokakat mégis meglepte Dario Rossi tegnapi „koncertje”: többen ebédjükkel a kezükben álltak és hallgatták a zenészt. Bogdan Terţan például az irodaélpületben dolgozik, és, mint mondta, véletlenül pont jó időpontban jött le az udvarra.
– Remek ötletnek tartom, hogy az ebédszünetünkben zenét hallgathattunk. Kolozsvári lakosként nem áll tőlem távol az utcazene, hisz az utcákon járkálva gyarkran tapasztalhatunk hasonló jelenségeket. Ha hallok valakit az utcán zenélni, mindig megállok, és általában le is filmezem, nem sietek el mellette. A dobost is addig hallgatom most, míg zenél, de legalábbis, amíg a munkáltatóim engedik – mondta Bogdan Terţan.
Sokan csatlakoztak a „közönséghez” a koncert kezdete után is, a zenét meghallva siettek le az udvarra, kikapcsolódni, táncolni. Alexandru Borza is közéjük tartozott, aki a villáminterjúnk alatt bevallotta: e-mailben értesítést kaptak az irodaházban dolgozók a déli koncertekről, ám megfeledkezett erről, és csak akkor jutott eszébe, amikor meghallotta a dobokat.
– Nem hiszem, hogy bárkit is zavarna ez a performansz. Hisz ez zene, nem kellene bosszantson senkit. Szerintem sokkal jobban hátráltat a munkában a forgalom, a száguldozó mentőautók zaja, mint ez – jegyezte meg Alexandru Borza.
Támogatja a Jazz in the Park kezdeményezését, ami az utcazene népszerűsítését illeti, véleménye szerint a fesztivál szervezői remek helyszínt választottak a performanszoknak, hiszen az irodaépületben több ezren dolgoznak, akik közül sokan terveznek az esti koncertekre is elmenni.
A fellépés eljutatta a fesztivált a napközben dolgozókhoz is, segített kilépni a hétköznapokból, megszokottból, elszakadni a munkától. Talán, ha az emberek az ebédszünetüket hajlandók „feláldozni” egy koncertért, idővel majd az utcán is megállnak belehallgatni az utcazenészek muzsikájába, ki tudnak lépni mindennapi rutinjukból, és a forgalomzaj helyett inkább a zenét választják.
(Borítókép Rohonyi D. Iván felvétele)
