Bemutatták Miholcsa Gyula Bolyai Farkas című dokumentumfilmjét
Az eseményt Bitay Enikő, az EME elnöke nyitotta meg, köszöntve a résztvevőket, kiemelten Páles Zsolt akadémikus professzort, az MTA Matematikai Tudományok Osztályának, valamint az MTA Debreceni Területi Bizottságának elnökét, Simon István Előd konzult, továbbá Miholcsa Gyula szerkesztő operatőrt, a film rendezőjét, és Kása Zoltán emeritus professzort, a film egyik szakmai tanácsadóját.
Bitay Enikő szavait idézzük: „Az Erdélyi magyar akadémikusok arcképcsarnoka című projekt keretében poszterek és filmek által mutatjuk be az erdélyi akadémikusok életét és munkásságát. A rendezvénysorozat célja sokrétű: tiszteletadás, ismeretterjesztés, a fiatalok tudomány és a tudományos pálya iránti érdeklődésének felkeltése. Emellett olyan vizuális és tartalmi örökség megteremtésére törekeszünk, amely méltó módon ünnepli az MTA 200 éves évfordulóját, és erősíti az erdélyi tudományos közösség helyét a nemzeti és nemzetközi tudományos térben. A sorozat célja az is, hogy a szélesebb közönség számára is bemutassa azoknak az erdélyi tudósoknak az életpályáját, akik az MTA tagjaiként hozzájárultak az egyetemes tudomány fejlődéséhez. Ezen projekt keretében készült a Bolyai Farkas életéről szóló 60 perces dokumentumfilm.”
Bitay Enikő ezután röviden bemutatta a film készítőjét, Miholcsa Gyula szerkesztőt, operatőrt, dokumentumfilm-rendezőt, aki 1991-től a Román Televízió belső munkatársa, számos néprajzi, természet- és dokumentumfilm rendezője. Miholcsa Gyula már korábban bekapcsolódott az EME tevékenységébe, ezért őt kérték fel a film elkészítésére.
Miholcsa Gyula elmondta, hogy a film gyökerei negyven évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Akkor kezdett el gondolkodni rajta, azóta folyamatosan gyűjtötte hozzá az anyagot, de csak egy évvel ezelőtt, Bitay Enikő és Kása Zoltán felkérésére és bíztatására fogott hozzá. A rendező nemcsak felvételeket készített Bolyai Farkas életének nevezetes helyszíneiről, hanem sokat olvasott a tudós tanárról, aki iránt hatalmas tiszteletet érez. A rendező tavaly nyáron újra végigjárta és lefilmezte Bolyai Farkas életének legfontosabb állomásait: Bólya, Nagyenyed, Kolozsvár, Bécs, Jéna, Göttinga, Domáld és Marosvásárhely.
Ezután Kása Zoltán professzort hallhattuk, aki több éven át foglalkozott a két Bolyai életével és munkásságával, előadásokat tartott, kiállításokat szervezett a két matematikus érdemeinek megismertetéséért, a film készítése alatt pedig értékes szakmai tanácsokkal segítette a rendezőt. Szerinte „ha van valaki, aki igazán megérdemli, hogy születése után 250 évvel megemlékezzünk róla, az Bolyai Farkas. Rendkívül színes egyénisége, 47 éves tanári pályája, matematikai kutatásai, drámái mind figyelemre méltók. Toldalagi Róza emlékiratai szerint Bolyai Farkas úgy tudott mesélni, hogy mindenkit elbűvölt, szebben beszélt a tudományról, mint némely poéta a szerelemről. Kása Zoltán hozzátette: rengeteg Bolyai-kézirat van még feldolgozatlanul, és sajnos, több erdélyi Bolyai-kutató elhunyt már, jelenleg egyetlen Bolyai-kutató van Erdélyben, Oláh Gál Róbert. Szükség volna a kéziratok további tanulmányozására, ehhez pedig újabb hozzáértőkre.
Ha a kutatók helyett a járókelőket kérdeznénk meg, mi jut eszükbe a Bolyai névről, Kolozsváron valószínűleg először az egyetemet említenék, majd a Bolyai (netán a Babeș–Bolyai utcát, ilyen is előfordult!), amelyen különleges térkövezéssel próbáják felhívni az emberek figyelmét János eredményére, a nemeuklideszi geometriára. Esetleg ismernék Bolyai János szülőházát is. Marosvásárhelyen érdeklődve a válaszadók minden bizonnyal a Bolyai Farkas líceumot, illetve a két Bolyai szobrát neveznék meg. Azonban ha a riporter arról faggatna, mit tudunk Farkasról, meglehet, néhány közismert tényen kívül kevés érdemét tudnánk felsorolni. Ki volt hát Bolyai Farkas? Matematikus, költő, drámaíró, nyelvész, festő, feltaláló, zenész, erdész, pedagógus, orvos, kertész, borász, fizikus, szemorvos, gyümölcstermesztő, vegyész, fazekas? A válaszokat a film rejti.
Miholcsa Gyula filmje által izgalmas, kalandos idő- és térbeli utazáson vehettünk részt képzeletben Bolyai Farkas láthatatlan utitársaiként. Mellészegődhettünk egy órácskára, hogy bejárjunk vele több ezer kilométert Európa szíve felé és onnan vissza a magyar szívbe, Erdélybe. Lehetőségünk nyílt rálátni nyolc évtizedének mérföldköveire: iskoláira (diákként Nagyenyed, Kolozsvár, tanárként Marosvásárhely kollégiuma), tanulmányaira (Bécs, Jéna, Göttinga egyeteme), munkájára (matematikai kutatások, tanítás, drámaírás, gazdálkodás, és így tovább), számtalan, egymástól nagyon különböző érdeklődési területére, azok elméleti és gyakorlati jelentőségére a maguk korában, illetve az utókorra nézve. A korabeli térképek részletei, a városok képét bemutató metszetek, Farkas kézírása, leveleinek megtekintése, Farkas gondolatainak megszólaltatása – a különleges, hiteles hangulatba könnyedén belefeledkezik a néző. A fekete-fehér vagy szépia árnyalatú fotók a helyszínek mai arcát mutató színes városképekkel és pompás természeti felvételekkel váltakoznakn a filmben. Értékes, ritka dokumentumok, bepillantás olyan helyszínekre, épületekbe, szobabelsőkbe, amelyekbe hétköznapi ember nehezen juthatna be. Érdemes megemlíteni a film zenei aláfestését is, amely szintén a rendező munkáját dicséri: minden egyes témánál korhű, és az esemény helyszínéhez, jellegéhez illő zene részlete szólalt meg. Többször csendült fel például Paganini-muzsika, amelyet János el tudott játszani hegedűjén, és el is játszott a különböző fellépésein. A képsorok és a zene összehangolása utalásként is felfogható, hiszen mindkét Bolyai foglalkozott zeneelmélettel, komoly tanulmányokat írt a „zene matematikájáról”, Farkas szerint pedig „a zene nevelési eszköz is, sőt gyógymód az emberiség számára.”
Ezen képi és hangzásvilág közepette lépésről lépésre bontakozik ki Bolyai Farkas alakjának megannyi oldala: az esendő, de mindig küzdő, szenvedélyes ember, az ezermester feltaláló, a lankadatlan, örökké tépelődő tudós, a szigorú tanár, a fia szárnyalását nagy gonddal kísérő, őt féltő apa. A kudarcok, a meg nem értettség sok keserűséget okoztak Farkasnak, mégsem tántorították el soha szándékaitól, mindig új lehetőségeket keresett.
Érdemes kiemelni a filmből Bolyai Farkas tanítási, nevelési elveit, amelyek megelőzték a korát. Sajnos, pedagógiai meglátásait még korunk iskoláiban sem alkalmazzák, mivel az évszázadok óta uralkodó tekintélyelvű, akadémikus oktatás hívei nagyon makacsul védik a maguk várait. Farkas elveihez az általuk lenézett, el nem ismert, a társadalomban is csak lassan, nehezen elfogadott reformpedagógiák (Waldorf, Montessori) eszméi állnak a legközelebb. Farkas három fő elvet határoz meg a nevelésben: 1) „Mindenek felett játszódjék és nőjön a gyermek. A szünetlen való tanítás elnyomja a növés erejét s az eszet. (...)” 2) „A tanító válassza jól meg, mennyit lehet ez vagy amaz gyermeknek mondani. Ha kicsi a feje, ne töltse csűrt kívánó szalmával.” 3) „Mindég azokon kezdje, amit láthat, foghat, nem generális definíciókon, s ne kínozzon hosszú sorú útmutatással.” Szavainak hazánkban, napjainkban különösen nagy hangsúlyt kellene kapniuk.
Bolyai Farkas új magyar szakkifejezéseket vezetett be a matematikába, fizikába, kémiába. Matematikai és irodalmi munkásságáért, valamint a magyar nyelv fejlesztéséhez hozzájáruló úttörő munkájáért 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta. A filmen rápillanthattunk a tagok névsorára: Bolyai Farkas neve alatt másik polihisztorunk, Brassai Sámuel nevét olvashattuk.
Bolyai Farkas sokoldalúsága másik példájaként gyakran a drámáit említik. Ezek egyikét, A párizsi per címűt két részben sugározta a közelmúltban a Kolozsvári Rádió az aranyszalagtárából előkerült 1965-ös felvételről, az egyetem diákszínjátszóinak előadásában. A filmben láthatjuk az előadásról az Igazság egyik 1965-ös számában megjelent tudósítást. Remélhetőleg újra műsorra tűzi valamikor a rádió e különleges, ritka, értékes hangfelvételt.
A vetítés után Páles Zsolt matematikus akadémikus szólalt fel: hiánypótlónak értékelte a filmet, amelynek révén számára eddig ismeretlen, összetett képet kapott Bolyai Farkasról. Azután meghívta a filmet az MTA Matematika Szakosztályának 2026. januárjában tartandó emléknapjára, valamint Debrecenbe, az Akadémiai Bizottság rendezvényére is, mivel Debrecenben már száz éve jelen van a Bolyaiak tisztelete Szénássy Barna Bolyai-kutató révén. Nemcsak a tudósok számára, hanem a középiskolás diákoknak is érdekes és tanulságos alkotásnak nevezte Miholcsa Gyula filmjét.
Bitay Enikő megköszönte és elfogadta a meghívást, majd hozzátette, hogy májusban az MTA 200 éves fennállásának ünnepén az EME akadémiai rendezvényén vetítik legközelebb a filmet Budapesten. Utána újra levetítik Kolozsváron, és az iskolákba is elviszik, végül pedig felkerül az internetre. Befejezésként az EME elnöke azt hangsúlyozta, hogy a film egyik legfontosabb üzenete a fiatalok számára a bátorítás lehet, hogy merjenek tudományos pályát választani, a kutatói munkával járó fáradtságot és áldozatot vállalni, hiszen most rajtuk van a sor előbbre vinni a világot a tudomány által. A fiatalok ez irányú neveltetésében nagyon fontos szerep hárul a szüleikre és a tanáraikra.
A vetítés után megtudhattuk a rendezőtől, hogy számára nem a 40 év alatt összegyűjtött, több tíz órányi anyag válogatása, vágása volt a legnehezebb feladat a film készítésekor, hogy 60 percbe süríthesse a lényeget, inkább szubjektív nehézséget tapasztalt Bolyai Farkas alakjának megközelítését illetően, akire egyrészt nagyon nagy tisztelettel tekintett, másrészt közelebbinek érezte magához, mint más neves személyiségeket, akikről korábban már készített dokumentumfilmet. Felmerült még az a kelet-közép-Európában nem ok nélkül való kérdés, hogy a Bolyaiak tudományos munkája több elismerésben részesülhetett volna-e külföldön, apa és fia eredményesebbek lehettek volna-e, ha nem térnek vissza a hazájukba. Miholcsa Gyula nemes és egyszerű válasza az volt: nem ők emelkedtek ki, hanem Erdélyt emelték.
Bolyai Farkas életében szüntelenül jelen volt a küzdelem, a kisebb-nagyobb sikerek, kudarcok, döntési helyzetek, váltások, egyensúly-keresés, alkotás, családi, anyagi, egészségi gondok. Azonban ő mindet a maga természetes bölcsességével kezelte. Polihisztor mivoltának, zsenialitásának termékeit, hatalmas elméleti tudását és gyakorlati tapasztalatát ránk hagyta, hogy felfedezzük, ápoljuk, őrizzük, a magunk világába tehetségünk szerint beépítsük, tovább örökítsük. Miholcsa Gyula filmje nagyban hozzásegíthet bárkit ennek a cseppet sem könnyű feladatnak a teljesítéséhez.
Borítókép: A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum, illetve a két Bolyai szobra az iskolával szemközt (A szerző felvételei.)
„A Teleki-thékában kedvesen lehet elálmodni az alig kiállható, kedvtelen életet.” – mondta Bolyai Farkas. Ez a címe Kása Zoltán emeritus professzor Bolyai Farkasról szóló megemlékező cikkének, amelyet ITT olvashatnak.
