Romániában a férfiak 4,5 évvel idősebbek a nőknél, amikor külön költöznek
Az Eurostat idén, május végén közzétett felmérése szerint 2020-ban az Európai Unióban a szülői házat elhagyó fiatalok átlagéletkora 26,4 év volt. Svédországban (17,5 év) volt a legalacsonyabb a szülői házat elhagyó fiatalok átlagéletkora, Horvátországban (32,4 év) pedig a legmagasabb az uniós országok közül az említett évben. Az önállósodásban a nemek közt is különbségek léteznek, a fiatal nők minden uniós tagállamban korábban költöztek ki a szülői házból, mint a fiatal férfiak, Svédország kivételével.
Legfiatalabban Svédországban költöznek külön az ifjak
Horvátországban, Szlovákiában, Olaszországban, Máltán és Portugáliában volt a legidősebb a szülői házat elhagyók átlagéletkora, mind az öt ország a 30 év feletti kategóriába tartozott. Ezzel szemben Németországban, Észtországban, Finnországban, Dániában, Luxemburgban és Svédországban volt a legfiatalabb, 24 év alatti átlagéletkor. A szülői háztartást elhagyó fiatalok átlagéletkora Svédországban (17,5 év) és Luxemburgban (19,8 év) volt a legalacsonyabb, míg a legmagasabb Horvátországban (32,4 év). Az EU-n kívüli országokat is figyelembe véve a felmérésből kitűnik, hogy a Nyugat-Balkánon a fiatalok később hagyják el szülői házukat, mint a többi országban, különösen Montenegróban, ahol 33,3 éves korban szánják rá magukat a különélésre; Észak-Macedónia és Szerbia 32,1, illetve 31,2 éves életkorral követi őket. A legtöbb északi és nyugati országban a fiatalok átlagosan a húszas éveik elején-közepén, míg a legtöbb déli és keleti államban a húszas éveik végén vagy akár a harmincas éveik elején hagyták el szülői házukat – derül ki az Eurostat adataiból.
Bátrabbak a lányok, kényelmesebbek a fiúk?
A vizsgált országok szinte mindegyikében, valamint uniós szinten is a fiatal nők korábban hagyták el a szülői házat, mint a fiatal férfiak. Ez alól 2020-ban csak Svédország volt kivétel, ahol a férfiak valamivel fiatalabb korban tették ezt meg, mint a nők (0,1 év különbség). Nyolc uniós országban (Horvátország, Szlovákia, Bulgária, Olaszország, Málta, Portugália, Spanyolország és Görögország) a férfiak átlagosan 30 éves koruk után hagyták el a szülői házat, ezzel szemben a nők csak egy országban, Horvátországban költöztek el a szülői házból ez után az életkor után.
Ami a nemek közötti különbséget illeti a szülői ház elhagyásának átlagos életkorában, uniós szinten ez két év: a legnagyobb eltérést Romániában mérték, ahol a férfiak 4,5 évvel idősebbek a nőknél, amikor külön költöznek, Bulgáriában 4,2 évvel, míg Horvátországban 3,1 évvel. A tagjelölt országokat tekintve a különbség még nagyobb volt Észak-Macedóniában (7,3 év) és Szerbiában (5,3 év), Svédországban volt a legkisebb (0,1 év), ezt követte Luxemburg (0,4 év) és Észtország (0,5 év). A felmérésben megállapítják, hogy szoros összefüggés van a szülői háztartást elhagyó fiatalok átlagéletkora és a nemek közötti szakadék nagysága között: azokban az országokban, ahol a szülői háztartást elhagyó fiatalok átlagéletkora magasabb, a nemek közötti szakadék is nagyobb.
A különköltözésre is kihatással volt a világjárvány
Az Eurostat azt is mérte, hogyan alakul hosszabb távon, uniós szinten a szülői háztartásból elköltöző fiatalok átlagos életkora: a férfiak esetében például a kiköltözés életkora 2006-ban elérte a 28 évet, ami 2002-től számolva a legmagasabb érték volt. Ezt követően csökkenni kezdett ez az életkor, évente átlagosan 0,1 évvel, és 2019-ben érte el a legalacsonyabb értéket, 27,1 évet. Ezután 2020-ban a szülői házat elhagyó férfiak életkora 0,3 évvel felfelé mozdult, ami 2005 óta a legjelentősebb növekedés volt. Ezzel szemben a szülői háztartást elhagyó nők életkorának hosszú távú alakulása nem mutat ekkora ingadozást az évek során, csupán 25,1 és 25,5 év között mozgott, ennek ellenére 2019–2020 között 0,2 évvel nőtt ez az életkor a nőknél is, ami szintén a legnagyobb emelkedés volt 2005 óta. Ennek okát szakemberek a koronavírus-járvány miatti helyzettel magyarázták, ami arra késztethette a fiatalokat, hogy átgondolják az elköltözést.
A 2010–2020 közötti tízéves időszak során 12 uniós országban csökkent az átlagos életkor, amikor a fiatalok elhagyják a szülői háztartást: legnagyobb mértékben Luxemburgban (–6,4 év), Svédországban (–2,8 év) és Észtországban (–2,3 év). Szlovénia is viszonylag jelentős, 2 éves csökkenést tudott felmutatni. Ez az átlagéletkor 12 uniós országban emelkedett is, de a növekedés kevésbé volt jelentős, mint a csökkenés: Írországban (+3,0 év), Spanyolországban és Horvátországban (+1,4 év mindkét esetben) volt a legnagyobb növekedés az említett időszakban, Görögországban és Portugáliában is 1 évnél nagyobb növekedést regisztráltak. Bulgáriában, Ausztriában és Dániában a szülői házat elhagyó fiatalok életkora változatlanul 29,9, 25,5, illetve 21,2 év maradt.
A legfrissebb adatok szerint azonban az uniós tagállamok többségében (18 országban) 2019–2020 között emelkedett a fiatalok körében a szülői ház elhagyásának életkora: a legjelentősebb, 0,5 évnél nagyobb mértékű növekedést Írországban (+1,3 év), Portugáliában (+1,0 év), Görögországban és Lengyelországban (+0,7 év mindkettő), valamint Hollandiában és Horvátországban (+0,6 év mindkettő) tapasztalták. A legnagyobb mértékű csökkenés egy év során Litvániában, Cipruson, Svédországban és Luxemburgban volt tapasztalható (–0,3 év mindegyik esetében).
Másik fontos megállapítása a felmérésnek, hogy azokban az országokban, ahol a fiatalok idősebb korban hagyják el a szülői háztartást, nagyobb valószínűséggel magasabb a nem foglalkoztatott, nem tanuló és nem képzett fiatalok aránya.
Romániában a szegénység miatt az együttélés is tartósabb
Románia esetében nem változott a helyzet: mind 2019-ben, mind 2020-ban a 25–34 év közötti férfiaknak több mint a fele lakott a szülőkkel egy háztartásban, a hazai elemzők szerint ezt az erős függőséget valójában a gazdasági kiszolgáltatottság okozza: általában azokban az országokban, ahol a fiatalok a havi közköltségek törlesztési nehézségére panaszkodnak, ott magas a szülőkkel együtt élők aránya is. Hasonló a megállapításuk a nemek esetében is: a társadalmilag gyengén fejlett országokban mértek nagyobb eltérést a szülői háztartást elhagyó nők és férfiak életkora között, ez utóbbiak jóval később függetlenednek. Kiemelik európai szinten az északi gazdag és déli viszonylag szegényebb országok közötti látható különbségeket: Bulgáriában, Horvátországban, Szlovéniában és Görögországban a lehető legtovább halogatják a különköltözést, főleg a férfiak – az együttélés jelensége ezekben az országokban erőteljesebb mértékű.
A görögországi fiatalok 84 százaléka állította azt, hogy nehézségeik adódnak a havi számláik kifizetésénél: ez az arány visszaköszön abban az 58 százalékban, amely a szülőkkel egy háztartásban élést mutatta ki 2020-ban. A romániai fiatalok függetlenedési helyzete, illetve lehetősége nagyon hasonló a magyarországi, csehországi, lettországi és litvániai fiatalokéhoz, akik szintén mehezebb anyagi helyzetre panaszkodnak, és szintén nagyobb arányban élnek a szüleikkel. Az elemzők a munkanélküliséggel is összefüggésbe hozzák a szülőktől való függőséget, valamint a költségek törlesztési nehézségeit: érthető módon, azokban az országokban, ahol magasabb a munkanélküli fiatalok aránya, magasabb az aránya azoknak a fiataloknak is, akik nem tudnak elköltözni, önálló életet kezdeni, családot alapítani.
Hasonló összefüggést jeleznek a várható élettartam tekintetében is: az északi gazdag országok (Finnország, Svédország, Dánia, Hollandia) fiataljainak várható élettartama magas, és szintén magas a fiatalon elköltözők aránya is – ennek ellentéte a szegényebb kelet-európai országok (Bulgária, Románia, Horvátország, Lettország), alacsonyabb várható élettartammal és a szülői háztartást fiatalabban elhagyók jóval kisebb arányával.
Úgy tűnik, hogy a gazdaság meghatározó tényező, amikor a fiataloknak a szülőkkel egy háztartásban élésének okait vizsgáljuk – állapítják meg hazai elemzők. Azokban a társadalmakban, ahol a gazdasági fejlettség alacsony, a havi számlafizetésekkel kapcsolatos aggodalom természetesen erős. Ez az aggodalom pedig közvetlenül kihat a döntésre, hogy a gyermekek később, az iskola elvégzése után is szüleikkel éljenek. Az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében viszonylag szegény társadalmakban magasabb a fiatalok aránya, akik nem tudják fizetni havi számláikat, magas a fiatalok munkanélküliségi rátája, és nehezen tudnak megbirkózni a lakáspiac követelményeivel. Ilyen körülmények között a szülői ház elhagyásának elhalasztása ebben az összefüggésben megoldásnak tűnik – vélik az elemzők.
