LÁZÁR ZSOLT JÓZSEF
Az EmpirX Egyesület és a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Fizika Karának szervezésében az idén is lezajlott az Erdélyi Magyar Fizikatanári Ankét, amelynek központi témáját a kormány által tervezett oktatási reformok, valamint a tantervek és óraszámok várható módosításai képezték.
Erdélyiné Bérczi Enikő (Budapest), Rend Erzsébet (Margitta) és Vörös Alpár (Kolozsvár) által vezetett beszélgetéseken a készülő reformok kerültek terítékre. Elhangzott, hogy a jövő évtől érvénybe lépő kerettantervek szerint, a természettudományi osztályok kivételével, mindenhol csökken a fizikaórák száma, ami elkerülhetetlenné teszi a tantervek módosítását. Az érettségi vizsgára gyakorolt lehetséges hatásokat az anyaországi tapasztalatok alapján próbálták felmérni, mivel a határ túloldalán a Nemzeti Alaptanterv négy évvel ezelőtti módosításai éppen az idén fejtették ki érzékelhető hatásukat.
Bogdán Károly (Nagyvárad) a fizikatankönyv-írás jelenlegi és várható kihívásairól beszélt. Tapasztalatai szerint a vállalkozó kedvű fizikatanárok gyakran az adminisztráció útvesztőjében bolyonganak, miközben igyekeznek olyan tankönyvet létrehozni, amely egyszerre felel meg a kerettanterv előírásainak, a tanárok és diákok 21. századi igényeinek, valamint a számos specifikus elvárásnak is.
A rendszerszintű kérdéseken túl hangsúlyt kapott az oktatás során a tananyaggal és a gyerekekkel való kölcsönhatás tapasztalatainak megosztása.
Máthé Márta (Marosvásárhely) szívmelengető elbeszélésében egykori tanítványainak visszajelzéseit idézte fel. E visszajelzések közös üzenete, hogy a szakmai felkészültség mellett a tanár és diák kapcsolatának emberi dimenziója alapvetően befolyásolja a tanulók viszonyát a fizikához.
Baranyai Klára (Budapest) az ún. Sokoloff-módszer alkalmazásának tapasztalatairól számolt be. A módszer lényege, hogy a diákokat nem pusztán passzív befogadóként, hanem aktív felfedezőként vonja be a tanulási folyamatba: saját tapasztalataik alapján próbálnak magyarázatot adni egy jelenségre, előzetes tippjeiket megfogalmazzák a kísérlet várható kimenetelére, majd a bemutatót követően összevetik az eredményeket korábbi elképzeléseikkel.
Herczeg Ágnes (Kolozsvár) előadásában a gamifikáció, vagyis a pontok, szintek, kihívások, jutalmak és rangsorok oktatásban való alkalmazásának lehetőségeit mutatta be. Ez a megközelítés a játékok motivációs mechanizmusait állítja az oktatás szolgálatába. A módszer sikeres alkalmazása a pedagógia modul tanárjelöltjein minden bizonnyal elősegítheti annak szélesebb körű elterjedését az iskolai gyakorlatban is.
Szóba került az is, hogy a rohamosan fejlődő információs technológia miként teremt feszültséget az oktatás szereplőinek kommunikációs hálójában, illetve milyen kihívást jelent az oktatás (túl) jól beágyazott „modus operandi”-jának összehangolása a dinamikusan változó munkaerőpiaci elvárások és értékrendszerek világával.
Barsy Anna (Budapest) a munkaadók által felértékelt közreműködést, kommunikációt és önértékelést előtérbe helyező fizika oktatásról osztotta meg következtetéseit.
Az idén Pető Mária (Sepsiszentgyörgy) “A spektroszkóp készítéstől a molekuláris gasztronómiáig” című bemutatójában jelent meg az oktatásban egyre szélesebb körben használt STE(A)M (Tudomány, Technológia, Mérnöki Tudomány, Művészet és Matematika) mely a valós világ problémáira ad interdiszciplináris választ.
A COVID19 járvány alatt elterjedt digitális technológiák mai használatának pozitív tapasztalatairól Nagy Csilla (Kolozsvár) beszélt.
A minőségi oktatás viszont nem csak az idejét múlt beidegződések levetkőzéséről és a jövőbe tekintésről szól, hanem az elfeledett bölcsességek leporolásáról is. Revelációként hatottak Bolyai Farkasnak (1775-1856) Miholcsa Gyula (Marosvásárhely) által tolmácsolt gondolatai arról, hogy mit, mennyit és hogyan kell tanítani. Az oktatásért felelős szereplők számára — a minisztériumtól a tanárokig — mantraként ismételgethetők olyan patinás gyöngyszemek mint:
“Különösen pedig a tanítók idejét a haza szent tulajdonának kellene nézni, melyben a jelenvaló és jövendő világossága teremtetik” vagy “Ne tanuljanak szüntelen. A szünetlen való tanulás kimeríti a testet és lelket s azután lélektelen munkásságot — mozgó halottakat csinál” és nem utolsó sorban “Hiába mondja a tanító a jót, ha benne nincs, s lelkéből ki nem süt.”
Összecseng a fenti gondolattal az a közismert tény, hogy a fizikusok a fizikát nem csak tanítani, hanem elsősorban önmagáért szeretik. Talán éppen ezért több előadás is olyan oktatási tartalmakról szólt, melyek legalább annyira szórakoztatják az oktatót mint a diákot.
Piláth Károly (Budapest), miként azt a korábbi években is tette, kísérleti fizika show-val hozta lázba a résztvevőket. Mentségükre szolgáljon, a gépi tanulás által kisegített adatfeldolgozás “becsempészése” fizikaórákra valóban hozzájárul a tudományos gondolkodás mellett a korszerű kísérleti módszertan alapjainak elsajátításához. Egy másik kísérlet során bizonyságot nyert az is, hogy viszonylag olcsón és könnyen beszerezhető hozzávalókat, egy kevés programozással, sok tapasztalattal és ugyanannyi lelkesedéssel kombinálva ezeket akár a harmónia és káosz viszonyát illusztráló berendezésbe lehet összegyúrni.
Azok számára akik a fejtörés örömeit előnyben részesítik a forrasztás elégtételeivel szemben a Honyek Gyula (Budapest) agytorna mutatványai jelentették a nap fénypontját. A KöMaL-feladatok azok az alig-megoldható feladatok, amelyeknek a megfejtésén a leglelkesebb diákok és a tanárok is órákat töltenek el. Honyek Gyula néhány igazán érdekes, elgondolkodtató feladattal kedveskedett a közönségnek, köztük a hármascsillag (három egyforma csillag egy rendszerben) periódusidejének vagy a rókát üldöző kutya gyorsulásának meghatározásával.
A fizikatanárok látókörének tágítását szem előtt tartva a jelenlegi iskolai tanterven túlmutató kérdések is helyet kaptak.
Borbély Sándor (BBTE) a szemünk láttára zajló "Kvantumforradalom 2.0"-ről beszélt. Egy olyan új korszakról melyben a modern életünk hátterét adó számítástechnika és információs technológia új alapokat kapnak a szuperpozíció és az összefonódás kvantummechanika elveinek kihasználásával. Felvázolta a főbb technológiai irányokat: a kvantumkommunikációt, kvantumkriptográfiát, a kvantumszámítástechnikát, a kvantumszimulátorokat és a rendkívül pontos méréseket lehetővé tévő kvantummetrológiát.
Napjaink fizikájának korszerű keretezése szerint a fizika az, amit a fizikusok csinálnak. Ercsey-Ravasz Mária (BBTE) megmutatta, hogy a fizikusi képzés során elsajátított eszköztár alkalmazhatósága nem korlátozódik a hagyományos fizikai jelenségek körére. Az idegtudományok a biológia egy olyan dinamikusan fejlődő területe, melyet a hálózatelmélet izgalmas módon kapcsol össze a fizikával, matematikával és információs technológiákkal. A fizikai modellek hozzásegítenek, hogy az élő rendszerek fantasztikus komplexitásának “háttérzajában” felleljünk univerzális vezérfonalakat. Véleménye szerint a tudományágak közötti átjárásra már az iskolai oktatás szintjén helyezett nagyobb hangsúly a tudományok iránt fokozottabban érdeklődő és a modern kori elvárásoknak megfelelő felkészültségű új generációt eredményezne.
Az iskolák az évszázadok alatt leülepedett tudás tökéletesre csiszolt ékköveit bocsájtják a diákok rendelkezésére. Emiatt a megismerés folyamata valószínűtlenül okos emberek felfedezéseinek töretlenül lineáris idősorának tűnik szemben a valóság kacskaringós, csábító tévutaival, egyirányú zsákutcáival. Nagy László (BBTE) bemutatója az újkori tudományos forradalmat tekintette át, amely a Kopernikusz (1543) és Newton (1687) munkássága közötti időszakot öleli fel. Ez az időszak egy alapvető paradigmaváltást jelentett, amely megdöntötte az addig uralkodó antik, földközéppontú (geocentrikus) világképet. Előadásának egyik végkicsengése, hogy a tudomány és azon belül a tévhitek története pótolhatatlan ihletforrásként működik a tudományos gondolkodás fejlesztésében. A mai “kattintásvadász és like-gyűjtögető” életmódunk következményeként, különösen a világjárvány óta eltelt években elharapózott a tudománytalanságban. Ennek ellensúlyozásaként hathat a tudománytörténetre fordított nagyobb figyelem.
Mintegy felüdülésként Horváth Dezső (Wigner Fizika Kutatóközpont) a mértékegységek és tudományos konvenciók illetve szabványok labirintusába kalauzolta el a hallgatóságot a korai, kaotikus rendszerektől kezdve (mint a forradalom előtti Franciaország) a metrikus rendszer megszületéséig. Az előadás részletesen kitér a főbb fizikai mennyiségek (mint az energia, hőmérséklet vagy elektromosság) mérésére, valamint áttekinti a mindennapi életben is használt, Nemzetközi Mértékegységrendszeren kivüli, sőt tréfás mértékegységeket is. Például kiderült, hogy egy megafon annyi mint egy billió mikrofon.
Az erdélyi fizikaoktatás nem csak elszigetelt, helyi szintű oktató-diák interakciókból áll, hanem többrétű közösségi vonatkozásokkal is rendelkezik. Ezek között kiemelt jelentőséggel bírnak a szélesebb diákréteget megmozgató versenyek. Székely Zoltán és Tamás Szilárd (Székelyudvarhely) a rendhagyó “Fizikavalkád” verseny történetét ismertette. Ez egy vidéki iskolák fizikaversenye, csapatokban, kísérleti bemutatókkal, versbe, prózába szedett fizikai törvényekkel. Az egyöntetűen pozitív visszajelzések remélhetőleg további kiadások megrendezését eredményezik. Egy másik figyelemreméltó kezdeményezés a “Látványos kísérletek karavánja”. Középiskolás egy csapatot alkotva meglátogatnak más iskolákat és látványos fizika kísérleteket mutatnak be. Közös szempont: hogyan lehet a fizika iránti érdeklődést felkelteni?
Ugyancsak a teljes közösséget érintő kérdés, hogy miként lehet a ma igényeire szabottan olyan szakmai tartalmat létrehozni, melyet a kötelező feladatok által leterhelt oktatók és diákok szívesen vesznek igénybe, mitöbb maguk is hozzájárulnak. Járai-Szabó Ferenc és Lázár Zsolt József (BBTE) által vezetett beszélgetés témája az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság által kiadott Firka folyóirat jövője volt. A felszólalásokból egyértelmű, hogy bár volna erre igény, ennek tartalmi és formai jellemzői gyökeres változást tesznek szükségessé ahhoz, hogy a 21. század információs technológiáján szocializálódott új generáció ingerküszöbét elérje. Hátra maradt a felmerülő kreatív ötletek között megtalálni és gyakorlatba ültetni a fenntartható, életképes javaslatokat.
Az idei ankét se múlt el ünnepélyes mozzanat nélkül. Az EmpirX Egyesület elnöksége 2021-ben, a nagyra becsült erdélyi fizikatanár, Tellmann Jenő emlékére alapított díjat, mellyel kimagasló fizikatanári életpályát jutalmaznak. Olyan, az erdélyi magyar közoktatásban tevékenykedő pedagógust tüntetnek ki vele, aki több évtizeden keresztül képviselt magas szakmai színvonalat; aki tudását folyamatosan fejlesztette, és önzetlenül megosztotta nemcsak diákjaival, hanem kollégáival is; és akinek tanítványai rendszeresen és sikeresen szerepelnek a különböző szakmai megmérettetéseken. Az idei díjazott, Pető Mária fizikatanárnő (Sepsiszentgyörgy), kinek laudációját Néda Zoltán és Járai-Szabó Ferenc (BBTE) írták. A díjazott egy oklevelet, könyvajándékot és egy Sánta Csaba szovátai szobrászművész által tervezett emlékplakettet vehetett át.
“Ép testben, ép lélek” jeligére a szervezőknek egy kirándulást is sikerült a zsúfolt programba beiktatniuk. A természetjárás Sugásfürdőről indult, tanárcsapathoz illő tanösvényen, gombák és medvenyomok között, útba ejtve a Református vártemplomot.
Egy olyan időszakban amikor az oktatásra rájár a rúd, egy ilyen hétvége pozitív energiával, motivációval tölti fel a résztvevőket. Reményt ad, hogy míg a nehézségek illékonyak addig a tudomány és oktatás általt képviselt értékek, illetve az ezek köré kialakult közösségek időtállók. Méltán bízhatunk benne, hogy a Bethlen Gábor Alap támogatásával létrejött idei rendezvény nem lesz az utolsó az Erdélyi Fizikatanári Ankétok sorában.
A szerző egyetemi adjunktus, BBTE, Magyar Fizika Intézet
