Utazó kecskék, állandó biztonsági ellenőrzések és vendégszerető házigazdák
Alexandriába... Abu Dhabi városán keresztülJogos a kérdés: hogyhogy ilyen kevés pénzből meg lehet járni Egyiptomot? Bevallom, óriási szerencsénk is volt, ugyanis pilóta barátom nyolc ingyen repülőjeggyel ajándékozott meg bennünket, így a Budapest–Abu Dhabi–Alexandria, illetve Hurghada–Róma–Budapest útvonalon ingyen közlekedtünk. A 270 eurót az országon belüli utazásra, három rendkívül olcsó szállásra (50 lej/fő/éj), étkezésre és szimbolikus értékű ajándékokra költöttük.Utazókhoz és nem turistákhoz híven, indulás előtt alaposan átgondoltuk, mit és hol szeretnénk megnézni, átélni, melyek a települések közötti távok, milyen mobilitási eszközzel közlekedjünk, a Kanapészörfölőkön kívül milyen más szálláslehetőségek vannak, mennyibe kerülnek a belépők. Alaposan tájékozódtunk a látnivalókról is, mi több, tanácsot kértünk Boros Lórándtól, aki hosszú éveken keresztül idegenvezető volt Egyiptomban – Bianka részletes, napokra és látnivalókra lebontott programtervezetet állított össze, amelyet természetesen átnézettünk a szakemberrel.
Kisebb patikát vittünk magunkkal. Miért?Mindenki két dologra hívta fel a figyelmünket, erről sok blogon is olvastunk: hasmenés nélkül saját szervezésű utazást képtelenség megvalósítani, illetve az egyiptomi tartózkodást szinte senki sem úszta meg valamiféle átverés nélkül. Ezek az információk gondolkodóba ejtettek, s cselekvésre késztettek bennünket: kisebb patikát vittünk magunkkal és megbizonyosodtunk arról, hogy begyakoroltuk (főleg a taxisokkal, árusokkal kapcsolatos) összes átverés-ellenes taktikát.
Első állomás: Abu Dhabi
A magyar fővárosba gépkocsival mentünk, innen pedig az Egyesült Arab Emírségekbe repültünk. Újabb jogos kérdés: miért ellenkező irányba utaztunk? Mert ezzel a diszkont légitársasággal az emírségek fővárosán keresztül tudtuk megközelíteni Egyiptomot. Szóba jöhetett volna Róma vagy Milánó is, ám így legalább egy új várost pipálhattunk ki: az emírségek fővárosát. A közel 6 órás, fárasztó repülőút után nem is teketóriáztunk sokat Abu Dhabi repülőterén: közszállítással irány az ingyen megtekinthető Zájed sejk mecset. Aggódtunk, hogy esetleg nem engednek be az országba, vagy talán kilépéskor lesz gond, de szerencsére semmilyen adminisztratív probléma nem adódott.
A világ nyolcadik legnagyobb mecsete este is legyűgöző
A világ nyolcadik legnagyobb mecsete, amely a nevét Zájed bin Szultán Ál Nahján emír elnökről kapta, hivatalosan 2007-ben, az iszlám ramadán hónapban nyílt meg. Közel három órát töltöttünk a több szempontból is különleges helyen: a mecset összesen 54 darab, fehér márvánnyal díszített kupolával rendelkezik, az épület négy sarkában elhelyezett minaretek pedig 115 méter magasak. A mecsetben található a világ legnagyobb szőnyege (5700 négyzetméter; 15 kisebb darabból áll, amelyeket helyben, kézzel varrtak össze), illetve csillárja, amelynek az átmérője nem kevesebb, mint 10 méter.
A vízben tükröződő boltívek voltak a legnagyobb hatással ránk. Ráadásul a szép látvány feledtette a fáradságot, s azt is, hogy újabb, közel ötórás repülőút vár ránk Alexandriáig. Nem sokkal éjfél után szálltunk gépre Abu Dhabiban, s reggel 8 óra tájt landoltunk az egyiptomi városban.
Villamosmegálló Alexandriában
A Kanapészörfölőkkel (CouchSurfing.com) hatalmas szerencsénk volt, házigazdánk, Mohamed Hamdy Khadr ugyanis kitett magáért: luxusautót küldött értünk az alexandriai repülőtérre – sofőrrel és kísérővel. Ilyen körülmények között már nem is bántunk, hogy a városközponttól körülbelül 17 kilométerre lévő szállást ajánlott számunkra. Ilyen vonatkozásban az is sokat nyomott a latban, hogy Mohamed a cége kétszobás szolgálati lakását bocsátotta rendelkezésünkre…
A kísérő, aki szinte egyáltalán nem beszélt angolul, Mohamed vállalatának az alkalmazottja volt. Ételt vásárolt nekünk, s amikor a Google translate segítségével megértettük vele, hogy helyi SIM-kártyát vásárolnánk internetezés és helyi hívások lebonyolítása céljából, a délutáni sziesztánk után már le is tette azt az asztalunkra. Ezek után már semmit sem mertünk kérdezni, mert Mohamed és emberei „Aladin lámpájának” bizonyultak… 
Mohamed bőséges halvacsorára invitált
De a halvacsorára vonatkozó meghívást elfogadtuk, hiszen Mohamed ezt már az ingyenes szálláslehetőség felajánlásakor előrevetítette. De a vacsora előtt még gyalog elmentünk a közelben lévő csodálatos Montaza-palotához.
Az utcán a kaotikus közúti forgalom, a hatalmas mennyiségű por, a kóbor kutyák és macskák által széthordott szemét fogadott, de az emberek csodálkozó tekintetére is figyelmesek lettünk. 
A kedvenc egyiptomi fotóm: spontánul, gyaloglás közben készült Alexandria egyik külvárosában
Egy járókeret mellett narancssárga műanyagszéken ülő nő integetett nekünk, mellette egy ötven literes festékes dobozon tétlenkedő, göndör hajú kislány a jókora pálmafa lába mellől szemlélt bennünket. Kézzel-lábbal kérdezem, fotózhatok-e, beleegyeznek? Spontánul, az egyik legjobb egyiptomi fotóm készült el. Megmutatom nekik, mosolyognak, mi pedig gyalogolunk tovább. Egyébként sehol sem volt turista.
Közeledünk a palota felé, de azelőtt még meglepődünk egy teli kartondobozt a fején hordozó középkorú nőn. Hevesen fúj a szél, elképedünk, mégis hogyan sikerül a fején egyensúlyban tartania a tisztítószerekkel teli dobozt. Nincs időnk sokáig bámulni a nőt, elérkeztünk a palota kertjének a bejáratához, ahol természetesen belépőjegyet kell fizetnünk. Megtudjuk, hogy a Montaza-palotát 1892-ben II. Khedive Abbas építette, és eredetileg vadászházként és rezidenciaként használták. 
Pillanatkép Alexandriában: számítógépes játékok helyett...
A különálló török és firenzei építészeti stílusú palotát később I. Fuád király 1932-ben jelentősen bővítette: további fejlesztésekkel létrehozatta a palota kertjét és a nagyobb Al-Haramlik palotát. A palotát és környékét Egyiptom utolsó királya, Farouk király használta nyaralóként. Nem véletlenül: a Földközi-tenger partján épült palota kiváló kikapcsolódási lehetőséget nyújtott. Sajnos a palotába nem tudtunk bejutni, de a hatalmas méretű kert és a tengerpart még úgy is elégtétellel töltött el, hogy mindenhol átfogó felújítási és bővítési munkálatok zajlottak.
Akárcsak a palota, a vacsora is királyi volt: mindenféle finom tengeri herkentyűk, ipari mennyiségben. Házigazdánk a kisfiát is meghívta kedvenc vendéglőjébe; a kisfiú örömmel gyakorolta velünk az angolt, édesapja pedig igencsak örvendett ennek.
Alexandriában mindenhol érezhető a történelem súlyaMásnap Alexandria, az egész ókori világ egyik metropoliszának a felfedezésére indultunk. Tudtuk, hogy a várost időszámításunk előtt 332-ben a híres király és hadvezér, Nagy Sándor alapította. A település hamar a Földközi-tenger környékének kulturális és kereskedelmi központjává vált. Szinte mindenhol éreztük a történelem súlyát, ám a káosz, a zaj, az állandó nyaggatás kissé rontott a hangulaton. Egyiptom legeurópaibb városa több vonatkozásban megmutatta magát: könyvtár, rendkívül furcsa rendőrautó, szegény lakónegyed, ősrégi katakombák, értelmetlen biztonsági ellenőrzés – mindenből volt itt… Utóbbira az alexandriai könyvtárban volt példa: fémdetektort és csomagátvilágító berendezést helyeztek el a kulturális intézmény kávézójának a bejáratánál. Csodálkoztunk, de idővel hozzászokunk ezekhez a szerintünk túlzott intézkedésekhez. 
Az alexandriai Kom el Shoqafa katakomba
A helyiek szerint az intézkedés egyik magyarázata az, hogy a tulajdonképpeni hatalmat birtokló katonaság és a rendfenntartó erők ezzel akarják „fitogtatni” befolyásukat és a társadalom egészére gyakorolt ellenőrzésüket. Többen mondták, hogy Hoszni Mubárak volt elnök idején a civil, politikai vezetés gyakorolta a hatalmat az országban, s a lakosság is biztonságban érezte magát. Tudvalevő, hogy Mubarak katonatiszt volt, a légierőben futott be karriert. Ilyen összefüggésben természetesen az is említésre méltó, hogy Anvar Szadat 1981. október 6-ai meggyilkolása után emelkedett az elnöki székbe, s a merénylet után rendkívüli állapotot vezettek be, ami harmincéves kormányzása idején végig érvényben volt… Szakemberek szerint elnöksége alatt a Közel-Kelet egyik legnagyobb hatalmú politikai vezetőjévé vált, az Amerikai Egyesült Államok és Izrael fontos szövetségese volt a térségben. 2011. februári bukását a fiatalok forradalma idézte elő.
Akasztókötél a rendőrautó ablakán, az alexandriai könyvtár mellett
Az utcán sétálva valami nagyon meglepett: egy rendőr kocsi jobb első ablakára akasztókötelet rajzoltak. Tény, hogy utunk során több helyi mondta: mindenki fél a rendőrségtől. Az emberek elsősorban vallási okból nemigen lopnak, a második ok viszont a karhatalmi erők igen erélyes fellépése. Az országban külön turistarendőrség működik. A magyar külügyminisztérium azt javasolja, tartsuk tiszteletben az ország és a vallás hagyományait, a társadalom normáit és javasolja a társadalomkritikától, politikai rendszer bírálatától, kihívó viselkedéstől való tartózkodást. Ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy kerüljük a fénykép- vagy videófelvételek készítését katonai-rendvédelmi objektumokról, rendőrökről, katonákról, rendfenntartásban érintett személyekről. Mindent bevetünk a hasmenés ellen...A női utazók számára javasolják, kerüljék a túl kivágott vagy rövid öltözetet. Előfordulnak szexuális jellegű (verbális vagy fizikai) zaklatások, támadások, illetve a különböző kedvezmények és előnyök reményében kezdeményezett érdekkapcsolatok.
Amint a későbbiekben kiderül, szinte mindenre volt példa.
De addig is térjünk vissza Alexandriára, ahol önálló utazóként minden ilyen szabályt be kellett tartanunk: nem volt idegenvezetőnk, bérelt kocsink, helyi személynél laktunk, így a társadalom működésébe, a mindennapi valóságba való betekintés sokkal mélyebb, mint bármely szervezett utazás esetében.
Folyamatosan a Korán audio változatát hallgatta
Gyalog indulunk el a világhírű alexandriai katakombákhoz, de mivel a turisztikai látványosság egy rendkívül szegény lakónegyed területén található, jobbnak látjuk taxiba ülni. Az Ubert javasolta az a kairói nő is, akivel gyaloglás közben találkoztunk még a belváros szélén.
Gyógyszertár mellett megyünk el, azonnal vásárolunk Antinalt. Az erős, helyi gyomorfogó orvosságot Boros Loránd is javasolta, megfogadjuk a tanácsát, egy dobozzal vásárolunk.
Meglepetésünkre nő vezeti a taxit. Türelmesen araszol a láthatóan szegény, Karmouz lakónegyed rendkívül zsúfolt utcáján, a hangszórókból a Korán hallatszik. Azt mondja, mindig ezt hallgatja.
Tuk-tuk, afféle kétszemélyes taxi Alexandriában
Megérkezünk Kom el Shoqafa katakombáihoz, amelyet nem ember, hanem tulajdonképpen egy kövekkel megrakott kocsit húzó szamár fedezett fel. Ha ez igaz, akkor ennek a szamárnak kellene tulajdonítani a történelem egyik legfantasztikusabb látványosságának a felfedezését, az ősi katakombákat, amelyeknek nincs párjuk az ókorban készítettek közt.
Csigalépcsőn haladunk lefelé; van időnk, gondosan, ráérősen szemügyre vesszünk mindent.
Mások idegenvezetőitől hallott információk alapján a régészek szerint a Kom el Shoqafa katakombák alkotják a görög-római időkből származó legnagyobb temetkezési helyet. Tekintve, hogy e katakombákra Alexandriában, egy rendkívül érdekes ókori városban leltek, nem meglepő, hogy az évszázadokig földdel fedett temetkezési járatok számtalan ősi művészet és kultúra emlékét őrzik.
Legendás az alexandriai katakombák felfedezése...
A katakombák három sor sírból állnak, a sírkamrák 35 méter mélyen fekszenek a föld alatt. A Kom el Shoqafa név egy ősi, görög kifejezésből ered, amely lefordítva „cseréphalmot” jelent: egy olyan területet, amelyet összetört agyagedény-halmok borítottak.
E katakombák alkotják az Egyiptomban található, eddig ismert, legnagyobb római temetkezési helyet, és egyben az ősi egyiptomi vallás utolsó nagy építészeti emlékeit. A fáraói és a görög stílus Alexandriára jellemző keveredésének megfelelően az építészek itt is görög-római stíluselemeket használtak. Az időszámításunk szerinti első században kezdtek ide temetkezni, és a temetőt egészen az időszámításunk szerinti negyedik századig használták. Az alexandriai katakombák elnevezése abból ered, hogy kialakításuk nagyon hasonlít a Rómában található keresztény katakombákéhoz. Valószínűsíthető, hogy az alexandriai katakombák kezdetben magánkézben voltak, és csak később váltak köztemetővé.
Szerencsére kevés a turista, sok fotót tudunk készíteni.
(A második rész ide kattintva érhető el.)
(Borítókép: az alexandriai Montaza-palota)
