Utazó kecskék, állandó biztonsági ellenőrzések és vendégszerető házigazdák
*** Az első rész ide kattintva tekinthető meg. ***
*** A második rész itt található. ***
*** A harmadik rész itt olvasható.***
Este a helyi közösség szokásainak a megismerése volt műsoron: Mostafa bevitt Luxorba, a barátaival találkoztam, majd cukornádból készült üdítőitalt vásároltunk. Azt mondtam neki, oda vigyen, ahová ő menni szokott, s csináljuk azt, amivel ő esténként tölteni szokta az időt… Lévén, hogy a városban nincs kocsma, maradt a cukornádat felszolgáló utcai stand…
Átkelés a Níluson, komppalMásnap hajnali hétkor már a Nílus keleti partját a nyugatival összekötő komp indulási pontjánál voltunk. Az átszámítva egy lejbe kerülő fuvar után jött a neheze: eljutni a Királyok-völgyébe. 
Komppal az "Örök Folyón" (A szerző felvételei)
Az InDrive okostelefonos applikáción nem sikerült taxit találni, s ezt a „cápák” is tudták: itt „harapósabbak” voltak. Végül egy rakodótérrel rendelkező, háromkerekű robogóssal egyeztünk ki: kettőnket 15 lejnek megfelelő egyiptomi fontért elvitt a jegypénztárig. Ott álltunk a világ egyik legismertebb temetkezési helyének, a világ leggazdagabb régészeti lelőhelyének a kapujában…
Kissé mélabús a kapitány...
A belépő három fáraó földalatti sírjának a megtekintését tette lehetővé, egy továbbira még befizettünk.
IV. Ramszeszével kezdtük: a XX. dinasztia vezetője a sír elkészülte előtt elhunyt, ezért a pillérek által tartott csarnokot gyorsan temetkezési hellyé alakították át. Az is érdekes, hogy a sír sok kopt keresztény falfestményt tartalmaz, a sírhely ókori tervét pedig mind a mai napig papiruszon megőrizték, jelenleg a Torinói Múzeumban található.
A Királyok Völgye
Érdekes megjegyezni azt is, hogy a sír ókori kirablását követően IV. Ramszesz múmiája egyike volt azoknak, amelyeket újra eltemettek, mégpedig II. Amenhotep sírjába, ahonnan pedig a kairói Egyiptom Múzeumba szállították.
Merenptah sírja következett. Megtudjuk, hogy II. Ramszesz olyan sokáig élt, hogy tizenkét fia nála korábban halt meg, így a tizenharmadik 60 éves korában lett az utódja. A Királyok Völgyének a második legnagyobb sírja az övé – az ókor óta nyitva áll. A fáraót eredetileg négy kőszarkofágban temették el, három gránitból, a negyedik (a legbelső) pedig alabástromból készült.
Bennünket V. és VI. Ramszesz sírja hatott meg a legjobban: az ennek építésekor felszínre került több tonna szikladarab teljesen befedte Tutanhamon sírját, így a gyermekkirály sírja nagyon sokáig épségben maradt. A szakemberek azt állítják: VI. Ramszesz sírkamráját valójában V. Ramszesz számára kezdték építeni, és utódja fejeztetett be; a jelek szerint mindkét fáraó múmiáját ide temették el. A sírnak a temetés utáni mindössze 20 évvel történő kifosztását követően mindkettőjük múmiáját II. Amenhotep sírjába szállították, ahol 1898-ban találták meg.
Bakalódó gyermekek Luxor egyik utcáján
A leghosszabb sírkamrát, a III. Ramszeszét is megtekintjük, ő volt az ókori Egyiptom utolsó harcos vezetője. A sír 125 méter hosszú volt, nagy részét még mindig gyönyörű festett, színes, süllyesztett domborművek díszítik, amelyek a hagyományos rituális szövegek (Rá litániája, Kapuk-könyve) előtt láthatók. A leghíresebb festmény a két zenész alakját ábrázolja, a régészek ezért is nevezték ezt a sírt a „Hársfások sírjának”.
„Levezető” napok a Vörös-tenger partján
Autóbusszal utazunk Gurdakába (Hurghada). Négy óra helyett ötöt autózunk, de délután már a Vörös-tenger partján sütkérezünk. A szél miatt fürdőzni nem lehet. Orosz utazókkal találkozunk, ők is azt mondják: nekik sem sikerült.
Levezető, pihenő napok következnek: a hajnali háromnegyed négykori vagy négykori, a folyamatos öt órai ébredések megtették a hatásukat – alaposan kifáradtunk.
Az európai ember csodájára járt a luxori házigazdánk és az édesanyja
Este kanapészörfölő házigazdánk, Tarek Omar társaságában azért még bemegyünk a csodálatos El Mina mecsetbe, a város egyik leghíresebb látványosságába, a kikötő ékességébe. Ezután utazókból tipikus turistákká vedlünk át, és a Hurghada Marina luxuskorzón át gyalogolunk házigazdánk lakásáig. Az itt található vendéglők árait nem a mi zsebünkre szabták.
Sokkal érdekesebbek a Ramadán első napjával kapcsolatos látnivalók: az utcákat színes „vászonkapukkal” díszítették, több helyen gránátalmából készített üdítőitalt árultak nejlonzacskókban. A bódék előtt hosszú sorok kígyóztak.
Az iszlam.com weboldal szerint a muszlimok Allah parancsának engedelmeskedve böjtölnek Ramadán hónapban, amely az iszlám egyik pillére. A böjtölés lényege tulajdonképpen az Allahhoz való közeledési szándék. Ekkor a muszlimok hajnalhasadástól napnyugtáig tartózkodnak az evéstől, ivástól, a dohányzástól (ami egyébként is tilos) és a nemi élettől. Ha valamilyen okból egy muszlim megszakítja a böjtölést, akkor böjttel kell pótolnia pontosan annyi napot, ahány napig nem böjtölt a Ramadán idején.
Luxor és Gurdaka/Hurghada között autóbusszal közlekedtünk. A 300 kilométeres út út közel 6 órát vett igénybe...
Számunkra a Ramadán első estéjének a leglátványosabb gurdakai mozzanata az adakozás, amelynek megnyilvánulását a szabadtéri étkeztetés jelentette. Megtudjuk, hogy az úgynevezett Zakátal-Fitr (böjtmegtörési adomány) minden muszlim emberre nézve kötelező, ez által megtisztul a Ramadán alatt elkövetett kisebb bűneitől, mint például az üres fecsegés, a vita és veszekedés. Az összegyűjtött adományokból a szegényebb muszlim családok is elegendő élelemhez és új ruhához jutnak, ennek köszönhetően örömben és boldogságban tölthetik el a Böjt ünnepét, amely a Ramadán hónapot követi.
Gurdakában mi mutattuk az utat a taxisofőrnek...
Napnyugta után több gurdakai utcában terített asztal várta a szegényeket – szép gesztus.
Róma érintésével tértünk vissza Budapestre, majd Kolozsvárra, így az Örök Várost is sikerült (újra) meglátogatni.
Hatalmas élmény volt a saját szervezésű, tíznapos egyiptomi út. Az alexandriai házigazdánktól ajándékba kapott piros égőt azóta többször bekapcsoltam otthonomban – a Ramadán Kolozsváron is fénylik…
Szeretetvacsora Gurdakában (Hurghada) a Ramadán alkalmából
