Sokan keresnek mellékállást: több munka vagy jobb fizetés a megoldás?
Ú. I.
Lényeges változást mutat a munkaerőpiac, amelynek a jövője tulajdonképpen a két fő szereplőjén múlik, a munkavállalón és a munkáltatón. A munkavállalók az elmúlt években viszonylag sok téren változtattak munkavégzési, munkához való viszonyulási, munkával kapcsolatos szokásaikon: megváltozni látszik az a felfogás, hogy vállalják az egszségre káros munkát, a sokkal több munkaidőt a szabadidő rovására, az egy munkahelyen elvégzett több típusú munkát ugyanazért a fizetésért, amely jóval kevesebb a több ideje egy cégnél dolgozók, mint az újonnan alkalmazott szemlyézet esetében. A munkavállalók egyrészt tudatosabbakká váltak a saját képességeiket, illetve értékeiket illetően, másfelől átértékelődött a munkához való viszonyulásuk abban az értelemben, hogy mind többen és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a magánélet, a szabadidő fontosságára. Azok a munkáltatók pedig, akik nem figyelnek, illetve nem igazodnak ezekhez a változásokhoz, hamarosan munkaerőhiánnyal lesznek kénytelenek megbirkózni. A munkaközvetítéssel, személyzeti ügyekkel foglalkozó szakemberek ezeket a megállapításokat azokra a megfigyeléseikre alapozták, amelyek a különféle álláskereső platformokon látható szokásokra, gyakorlatra vonatkoznak, továbbá számos munkaerőpiaci statisztikai felmérés is erről szól.
Az eJobs hazai munkaközvetítő portál képviselői például arról cikkeztek, hogy az év elejétől mostanig több mint 450 ezer jelentkezés volt részmunkaidős állásokra, emellett pedig közel 37 ezren kerestek projektalapú munkákat – mindkét típusú álláskeresés a portál összes megkeresésének a 15 százalékát tette ki idén január–áprilisban, ami jelentős arány a korábbi évek gyakorlatához, szokásaihoz mérten. Megfigyelték, hogy feltűnően sokan keresnek rá a „részmunkaidő” vagy „mellékállás” szavakra, ami a szakemberek szerint egyértelműen utal az ilyen jellegű állások népszerűségének növekedésére. Az adatok azt mutatják, hogy a részmunkaidős foglalkozás iránti érdeklődés 50 százalékkal nőtt az első negyedévben a tavalyi utolsó negyedévhez mérten, a hétvégi álláskeresések ellenben már megduplázódtak ugyanebben az időszakban. A személyzeti ügyekkel foglalkozók véleménye szerint ez annak a jele, hogy az emberek már nem tudnak megélni egy fizetésből, illetve az alapmunkahelyükön keveset keresnek, és szükséges a jövedelemkiegészítés mellékállás, részmunkaidős vagy egyéb típusú munka révén. Amikor tavaly bevezették a szabályozást, hogy a részmunkaidős szerződések esetében is teljes, nyolcórás foglalkoztatásnak megfelelően kell fizetni a különféle járulékokat, az ilyen típusú állásajánlatok iránti érdeklődés nagyon visszaesett. Idén ellenben egyre keresettebbek a mellékállások, a részmunkaidős foglalkozások – természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy amennyiben valaki több helyen dolgozik, csak egy munkahelyen, illetve egy munkaszerződés alapján kell a teljes munkaidejű járulékot befizetni az illető alkalmazott után, nem minden esetben.
Az adatok alapján azt is megfigyelték, hogy a közel félmillió bejelentkező a részmunkaidőre 18 és 24 év közötti fiatal: az életkor alapján úgy vélik, a fiatalok vagy elégedetlenek a keresetükkel a munkahelyükön, vagy állást cserélnének, és egy időre próbálkoznának más munkaterületen. A munkahelykeresések száma jelentősen visszaesik a 36 év fölöttiek esetében, akik inkább kivárják a jobb munkalehetőséget, semmint egyszerre két különböző helyen dolgozzanak. Ugyanakkor a fiatal álláskeresőkre a szakmai tapasztalat hiánya is jellemző: többségük nem rendelkezik előző munkahelyen szerzett gyakorlattal, vagy csak kevés, legtöbb kétéves szakmai tapasztalatot tudnak igazolni. Azoknak, akik részmunkaidős állással szeretnék kiegészíteni a jövedelmüket, legtöbb munkalehetőségük a művészeti/szórakoztatási területen van, ezt követi a kiskereskedelem, a szolgáltatások, a szállítás/logisztika, az élelmiszeripar és az idegenforgalom. Bár a jelentkezők érdeklődése a részmunkaidős vagy projektalapú munka iránt nőtt a tavalyi év első negyedévéhez képest, a munkáltatók által meghirdetett állások száma 10 százalékkal csökkent ugyanezen időszakhoz mérten.
A fiatal életkorúak mellékállás keresését azzal is magyarázzák, hogy minden bizonnyal alulfizetettek, illetve nem tudnak megélni egy keresetből. Ezt alátámasztja az Európai Unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak is a nemrég nyilvánosságra hozott felmérése, amely szerint a tagországok közül Romániában él a legtöbb szegény fiatal: a 15–29 év közöttiek 23,1 százaléka szembesül anyagi és társadalmi nélkülözéssel. Ezen a szegénységi listán a második ország Bulgária 18,7 százalék aránnyal, majd Görögország következik 14,2 százalékkal. Az uniós átlag 6 százalék: az említett korosztályhoz tartozó fiatalok ilyen aránya szenved nélkülözésben. Ennél kisebb, 3 százalékos arányt mutattak az adatok 11 országban a 26 uniós tagállamból: Luxemburg, Lengyelország, Svédország, Ciprus, Csehország, Hollandia, Horvátország, Szlovénia, Finnország, Ausztria és Észtország dicsekedhet kevésbé vagy alig nélkülöző ifjúsággal.
A jelentős anyagi és társadalmi nélkülözés mértéke olyan mutató, amely a megfelelő életvitelhez szükséges és kívánatos dolgok súlyos hiányát mutatja. A mutató különbséget tesz azon emberek között, akik nem engedhetnek meg maguknak egy adott árut, szolgáltatást vagy társadalmi tevékenységet. Ezt az arányt úgy határozzák meg, mint a lakosság százalékos arányát, amely mind háztartási, mind egyéni szinten többszörös kényszerű nélkülözést tapasztal. Az Eurostat meghatározása szerint a súlyos anyagi nélkülözést az erőforrások hiánya miatt súlyosan korlátozott életkörülmények jellemzik. Ennek alapján, az ide tartozó személyek nem engedhetik meg maguknak a következőket: kifizetni a bérleti díjakat és lakásfenntartási költségeket; a lakásban megfelelő meleget biztosítani; váratlan kiadásokkal megbirkózni; kétnaponta húst, halat enni; egy hétre elmenni vakációzni; továbbá nincs lehetőségük személygépkocsit, mosógépet, televíziót vagy mobiltelefont vásárolni.
A statisztikai jelentés szerint 2021-ben a 15–29 év közötti, szegénység által veszélyeztetett fiatalok aránya elérte a 20,1 százalékot, szemben a teljes népesség 16,8 százalékával.
Nyolc uniós országban a fiatalok kevésbé vannak kitéve a szegénységnek, mint a lakosság egésze. A legszembetűnőbb különbségek Lettországban (a teljes népesség 23,4 százaléka van kitéve a szegénység kockázatának, míg a fiatalok 17 százaléka), Máltán (16,9 százalék, meg 11,3 százalék), Észtországban (20,6, illetve 15,7 százalék) és Horvátországban (19,2 és 14,7 százalék) figyelhetők meg.
(Borítókép: illusztráció/Rohonyi D. Iván)
