Párizsban, Lengyelországban, Görögországban is nagyszabású tüntetéseket szerveztek a gazdák. A felháborodás akkora volt, hogy a Mercosur visszhangja hazánkba is eljutott. Mert itthon ezúttal sem volt téma ez a fontos európai kérdés, mint ahogy sok más sem. A hazai politikusok a kis belső ügyekkel foglalkoztak, a kormányzati rotációval, az adókkal, a költségvetéssel, de hogy körülöttünk a világban mi történik, az már senkit nem érdekel. Pedig kellene, mert közvetlenül bennünket is érint az, ami az EU-ban történik politikai és gazdasági téren.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök élesen bírálta a külügyminisztériumot, hogy hat hónapja nem vetette fel a kérdést a koalícióban, nem vette figyelembe a mezőgazdasági minisztérium kifogásait, amikor úgy döntött, hogy Románia támogatni fogja a Mercosur-egyezményt. A romániai gazdák is tudomást szereztek európai társaik tüntetéseiről, az érdekvédelmi szervezetek itthon is ellenezték a megállapodást.
Sokáig úgy tűnt, hogy Románia a felháborodott franciák, lengyelek és magyarok oldalán áll, sőt, Olaszország is ott volt, de aztán az olaszok és a románok az egyezmény létrejötte mellett szavaztak. A hivatalos érv az, hogy a szabadkereskedelmi egyezménynek csak egy szelete az agrárium, vannak másfajta termékek is, amelyeken főleg Németország, de más európai országok is nyerhetnek, Latin-Amerikába ugyanis jelentős európai gépjárműexport irányul. Hogy Románia mennyit nyer, vagy veszít ezen, nem tudjuk, s az sem lepne meg, ha az illetékesek közül sokan szintén nem ismerik ezeket a részleteket, mert nálunk nem szokás hatástanulmányokat végezni, s ha készülnek is, általában elfuseráltak. Csak remélhetjük, hogy az államelnök által nyilvánosságra hozott érvelés a helyes, és ennek van valóságalapja, így összességében Románia többet fog nyerni, mint veszíteni, de azért azt is reméljük, hogy a romániai agráriumot nem fogja még jobban szétzilálni az egyezmény, hiszen ez az ágazat amúgy is gyenge lábakon áll. A romániai agrártermelés távolról sem fedi a szükségletet. Ha elöntenek a dél-amerikai mezőgazdasági termékek, akkor az egészen biztosan nem fogja ösztönözni a romániai befektetőket és gazdákat, hogy bővítsék az élelmiszeripari termelést. Maradt tehát egy nagy kérdőjel: mi lesz az agráriummal, ha aláírják az egyezményt és az Európai Parlamenten is átmegy a jelenlegi formájában.
Kelemen Hunor bírálata a külügyminisztérium irányába nem új keletű, hiszen az RMDSZ elnöke korábban már szóvá tette, hogy a külügy úgy viselkedik, mint állam az államban, nem számol be döntéseiről a politikai mandátumot szerzett politikusoknak, hanem átláthatatlan döntési mechanizmusok mögé rejtőzik. Természetesen a politikusok is tehetnének ez ellen, de sokuknak nincs meg a megfelelő képzettségük és témaismeretük, ezért itthon egyelőre marad a hangos belpolitikai iszapbirkózás és a csendes, alig észrevehető, lopakodóként viselkedő külpolitikai vezetés. Ez így működik évtizedek óta, hát akkor mi a baj? – fogalmazódhat meg egyesekben.
A baj az, hogy a médiafogyasztás nagymértékben megváltozott, külföldi erők is próbálják befolyásolni egy-egy ország közvéleményét, így aligha lehet kizárni a fontos európai témákat a romániai napirendről. A Mercosur is jelen volt, de sokkal inkább az AUR-osok körében, akik a saját érdekeiknek megfelelő módon tematizáltak. A Mercosur után a közvélemény igen jelentős része azzal a benyomással maradt, hogy most vége lesz a romániai agráriumnak, mert a rossz minőségű élelmiszerek elárasztanak bennünket, az egészségtelen és olcsó élelmiszeripari termékek beözönlenek, s ezzel az utolsó szöget is beverték a romániai agrárium koporsójába.
Minden bizonnyal ez is egyoldalú érvelés még akkor is, ha tartalmaz valóságelemeket. Éppen ezért a román döntéshozóknak – legyenek azok politikusok vagy más szürke eminenciások – azt kell megérteniük, hogy ez a sunyítás, passzivitás, a hallgatás nem vezet sehova, hiszen ma már nem lehet témákat, közvitákat az ország határain kívül tartani. Ezeket a politikai csatákat azok fogják megnyerni, akik aktívan tematizálnak, világosan beszélnek, és nem bíznak mindent szürke diplomatákra. A diplomácia erejét nem akarom lebecsülni, megvan annak a fontos szerepe, de a diplomaták meggyőző erejű politikai érvelés nélkül eszköztelenek, a romániai struccpolitika pedig eleve kudarcra van ítélve.
Kíváncsi lennék, mekkorát nőtt az AUR támogatottsága a Mercosur-üstökös átsuhanása következtében. Sokan elborzadnának tőle…
