Így is van: ha a Johannis-Shhaide tandemből kellene megítélni, Románia ma a tolerancia kánaánja, előítéletektől mentes valószerűtlen kis sziget e muzulmánokat démonizáló égövön. Ezek után azt sem hiszi el már senki, hogy a romániai mentalitásban a „muierének” a társadalomban betöltött szerepével kapcsolatban léteznek még – finoman fogalmazva - némi előítéletek, hátrányos megkülönböztetések. (Azt pedig már rég sikerült ország-világ felületes közvéleményével elhitetni, hogy Románia a nemzeti kisebbségek eldorádója ...)
De mert politikusoktól nem szoktuk meg a bátor és pláné kockázatos lépéseket, Sevil Shhaide jelölését sem annak vesszük. Miután Liviu Dragnea – nehezen, de végtelenül bölcsen – felmérte, hogy minimális esélye van kormányfői megbízatásra, világos volt, hogy olyan személyre hárítja ezt a feladatot, akinek nevében, háta mögött majd ő maga vezetgetheti el az országot. Az elkövetkező PSD-kabinetről látatlanban is el lehet mondani, hogy nem más, mint eszköz Dragnea machinációinak gyakorlatba ültetésére, leplezésére. Olyan valaki kellett tehát a gátra, aki politikai létét, jövőjét Dragneának köszönheti – vagy akit Dragnea valamivel éppenséggel a kezében tart. Akivel kapcsolatban nem merül fel az árulás veszélye, nem konkurencia a büntetett előélete miatt bármikor sebezhető-kikezdhető Dragneának. A PSD-vezér talán arra számít, hogy alkalom adtán, amikor lecsillapodnak a kedélyek, kedvezőbb konjunktúrában akár át is veheti a kormányrudat. Másfelől kell egy bűnbak-jelölt olyan kabinet élére, amely előtt nagy kihívásként tornyosul a PSD felelőtlen kampányígéreteinek abszolválása. Erre nem lehetett garancia Vasile Dancu, erre tűnik viszont alkalmasnak Sevil Shhaide. A jelöltről, aki 2015-ben a mandátumáról elítélése okán lemondani kényszerülő Dragneát helyettesítette a Ponta-kormányban, már kinevezése alkalmával megírták jól értesült források, hogy Dragnea szoros baráti köréhez tartozik, a PSD-s politikus násznagya volt Shhaidénak. (Akkor Dragnea cinikusan azzal hárította el a gyanusítgatást, hogy hihihi, a muzulmánoknál nincs is násznagy …)
Cinizmus ide, cinizmus oda, a PSD-n belüli kapcsolatok valóban nem vallási, de még csak nem is annyira genealógiai vonatkozásúak, hanem sokkal szorosabb „családi” kötelékek, amelynek kohézióját a harácsolásban való közös érdek adja – mindez nemre, vallásra, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül.
Mindazonáltal – mi, nők tartsunk össze alapon - én őszintén Sevil Shhaidénak, Románia első nő miniszterelnök-jelöltjének szurkolok. Mégpedig abból a meggyőződésből kiindulva, hogy erre az országra igazán ráfér a női gondoskodás, a munkához szokott hölgyekre jellemző pragmatizmus, hosszú távú kitartás – kormányszinten is. Kinevezésével Sevil Shhaidé esélyt kaphat arra, hogy idehaza elsősorban az Elena Udreák által megtestesített nőpolitikus imázsát árnyalja, korrigálja. Esélyt annak bizonyítására, hogy mégsem Dragnea bábja-babája, hanem – ahogy az különben ajánló levelében áll – a romániai közigazgatás problémáit belülről ismerő tisztségviselő, aki nem feltétlenül lojalitása, hanem szakértelme okán jutott vezető pozícióba.
A PSD-RMDSZ együttműködési protokollum aláírását Kelemen Hunorék a kormányfő-jelölt személyétől tették függővé. Mekkora megkönnyebbülés lehetett a szövetség számára, hogy Románia egy másik minoritásának nő tagja testesíti meg ezúttal a partnert. Úgyhogy az RMDSZ-szel együtt remélem, hogy Shhaide asszony lényegesen nagyobb empátiával viseltetik majd a nemzeti kisebbségi ügyek iránt - és hogy empátián túl politikai támogatottságot is tud biztosítani –, mint PSD-s elődjei. Vagy épp Románia államelnöke. Az imázs (látszat) tekintetében őshonos európaiként tündöklő Klaus Johannis ugyanis – ország-világ számára félreérthető módon - a „példaértékű” hazai kisebbségpolitika legfőbb hirdetője. Kirakatembere.
