Primiciás pap szentmiséje különleges áldással
Az elmúlt vasárnap délelőtt különleges lelki ajándékban volt részük azoknak, akik jelen voltak Forró Csaba Roland primiciás szentmiséjén a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Az újmisés személye nem ismeretlen Erdély kulturális fővárosában, hiszen diakónusként egy évet szolgált mind a főtéri plébánián, mind a Katolikus Egyetemi Lelkészségen. Főpásztorunk, dr. Kovács Gergely érsek szentelte pappá Gyulafehérváron, június 29-én.
A szentmise bevezetőjében László Attila főesperes-plébános ezekkel a szavakkal köszöntötte Roland tisztit: „Szélsebesen repül felettünk az idő. Ezt tapasztalhattuk együtt meg leginkább – s ma megint reménnyel és bátorsággal, áldottá formálandó jövőt vágyva, hálát adunk. A mai evangélium adja, mutatja papi életed lényegét és értelmét: mutass mindig a mennyei jó Atyára, ahogy Jézus is tette. Vele, Jézussal egyesülten. Sok kereső, kérdező ember lesz körülötted is. Ezért reggelente ne csak a szemedet, de a szívedet is mindig nyisd tágra, mert csak nyitott szívvel lehet befogadni, átélni isteni titkokat. Vezesd az embereket személyeddel, Jézushoz kapcsolódottan a Jóisten felé; papi jelmondatodban is ezt vállaltad: »Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.« Néhány nap választ el életed új szakaszától, papi korszakától. Attól az oltártól indulsz népünk számára krisztusi pappá lenni, amelyet egykor Márton Áron püspökünk szentelt fel. Abból a templomból, amely végérvényesen összekapcsolódott vele, övé volt, és mi boldogan, büszkén valljuk őt miénknek, mint aki közöttünk való, élő, közbenjáró. Szülőfalujába, övéi közé a mai csíkszentdomokosiakhoz küldettél. Lelkeddel, szavaiddal, szíveddel úgy érintsd meg őket, hogy áldott családokat formáljanak és elhivatottságodat látva, a te nyomodba is sokan akarjanak lépni. Jézusért, a népünkért, az életért! Most közöttünk, velünk tedd jelenvalóvá megváltásunk szent áldozatát; mi várjuk búcsús kegyelmet közvetítő primiciás áldásodat. Hőn fohászkodunk érted: szeretteiddel együtt áldás kísérje minden léptedet!”
Ünnepi szentbeszédében Forró Csaba Roland rávilágított arra, hogy emberi életünknek több szintje van, de ezek közül a legmélyebb az, ahol kapcsolatban vagyunk az élő Istennel, a mi Atyánkkal, ahol tudatosítjuk ezt a kapcsolatot. Enélkül egyetlen romhalmaz lesz előbb-utóbb az egész életünk. Mennyi szétesett emberrel lehet találkozni a keresztények között is! Nem okvetlenül bűnös emberek, de mivel nem ezen a mély szinten élnek, életük óhatatlanul szétesik. Egyedül a szentek, Isten gyermekei nem esnek szét, mert emberi életüket összefogja ez a legmélyebb létbeli kötelék: „Istenem, te az én teremtő Atyám vagy, én pedig a te teremtményed, a gyermeked vagyok.”
A szónok a továbbiakban többek között nyomatékosította: „A Miatyánkban hatalmas erejű lendület emel fölfelé az Atya dicsőségéig, hogy utána a Szentlelket elnyerve leszálljunk a bűnök bocsánatáig és a gonosztól való szabadulásig. Az első hullám tehát az Istenhez, az Atyához lendít. Nem magunkról beszélünk. Azt mondjuk: a te neved, a te országod, a te akaratod. Ez a szeretet nyelve. A keresztény életszentség lényege – beleállni ebbe a felfelé való sodrásba. Sajnos a mai katolikus nevelés általánosan hibás és súlyosan hiányos. Nem neveljük életszentségre a felnövekvő nemzedékeket már kisgyerekkortól. Még mielőtt valami másra ráhangolódna, hogy például orvos, pap, közgazdász, informatikus vagy színész legyen, mindezek előtt az életszentségre kellene hangolódnia, vagyis egyedül a szent Istenre. (...) A Miatyánk kérései alapjaiban már megvalósult, teljesített kérések, hiszen Isten megszentelte az Ő nevét Krisztus kereszthalálában és feltámadásában, vagyis kinyilvánította legbelsőbb lényegét, hogy Ő feltétel nélkül szereti az embert. Jézusban megjelent, eljött az Ő országa. Krisztus önmagát adta nekünk eledelül az Oltáriszentségben. A kereszten legyőzte a gonosz lelket, győzött minden kísértésen és megbocsátotta minden ember minden bűnét. A Miatyánkról elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen mindent magába foglal, ezért egy életen át lehet imádkozni, sőt az egész világtörténelmen át az utolsó napig.”
A szentmise megható és kegyelmekben gazdag zárómozzanataként, miután a koncelebráló László Attila főesperes-plébános ismertette, hogy az újonnan szentelt pap áldása általános búcsúval jár, Forró Csaba Roland újmisés előbb személyre szóló, majd az egész közösségre érvényes áldását adta a jelenlevőkre.
(Borítókép: Forró Csaba Roland (középen) újmisés áldását adja / A szerző felvétele)
