A 2011-ben létrejött Transilvanian Saxophone Quartett négy erdélyi magyar klarinét-, illetve szaxofonművészből áll: Réman Zoltán a kolozsvári filharmónia klarinét-szólamvezetője és a zeneakadémia oktatója, Kelemen Antal a marosvásárhelyi filharmónia klarinét-szólamvezetője, Deák Sándor és Makkai István a marosvásárhelyi filharmónia klarinét-művészei. Minden bizonnyal régóta ismerik egymást, hiszen mind a négyen a kolozsvári zeneakadémia végzősei voltak egykor. Hangszerük, a klarinét/szaxofon szeretete, továbbá az együttmuzsikálás és a közös művészi hitvallás eredménye az a számtalan koncert, amellyel új távlatokat nyitottak a szaxofonra írt zeneműveknek Erdélyben, és amelynek új állomása volt a mostani kolozsvári fellépésük.
Az együttes szerdai koncertjén a francia Pierre Vellones (1889–1939), a dél-amerikai Aldemaro Romero (1928–2007) és Lino Florenzo (1920), az erdélyi származású Ligeti György (1923–2006) egy-egy alkotása, illetve a magyarországi Tűzkő Csaba (1964) két szerzeménye szerepelt. Illesse dicséret a műsor ötletgazdáját, hiszen színes, érdekes, ugyanakkor zenei csemegének mondható műveket hallottunk.
Vellones neve kevésbé ismert az erdélyi zenekedvelők körében. Két tételes, Prélude et Rondo Français című művére a lágy dallamosság jellemző. Tűzkő Csaba Lamente&Dance of the Shepherds című alkotása a XIX. századra jellemző verbunkos zenét idézi. Az első tétel nyújtott ritmusa, lefelé lejtő dallama, bővített szekund lépései jól illeszkedtek a „lamente” azaz panaszos dal stílusához, hogy aztán a gyors táncdallam gyorsan felvidítsa a hallgatóságot.
Ligeti György világhírű zeneszerző Hat Bagatellje élesen elkülönül egymástól jellegét és tempóját illetően is. Az 1951–1953 között komponált kisebb zongoradarabokat a zeneszerző írta át fúvósegyüttesre. Az erdélyi szaxofonművészeknek sikerült minden apró jellegzetességet – a táncos jellegtől a vidám, pergő hangulatig és a fájdalmasan lassú melankolikus életérzésig – megragadniuk. Aldemaro Romero és Lino Florenzo művei magukon hordozzák azokat a stiláris jegyeket, amelyeket az átlagos „zenefogyasztó” is megérez és elvár, ha dél-amerikai zenét hallgat: temperamentum, érzelmesség. A széki dallamokból ihletődött Tűzkő-mű előadásakor egy-egy híres odavalósi szalmakalapot is fejükre tettek az előadók, hogy még hangulatosabb (és hitelesebb) legyen az előadás.
(Fotók: Kokozsvári Zenei ősz/Facebook)
