Jelentősen jobban sikerült megtartani arányunkat a magyar oktatásban az elmúlt tíz évben Erdélyben, mint amennyire a lakosság körében apadt a magyarok aránya – derül ki az Iskola Alapítvány megrendelésére a SoDiSo Research kutatócég által készített oktatási elemzésből, amelyet az RMDSZ hírlevele idéz.
„Az elmúlt években és a közelmúltban, az oktatási törvénytervezetek összeállításában mindvégig azt tekintettük egyik legfontosabb feladatunknak, hogy a szórványoktatást, a szórványban működő oktatási intézményeinket megerősítsük. A délutáni oktatási program kiterjesztése, az ősztől induló iskolabusz-program, a nagymértékben megemelkedett oktatás-nevelési támogatás összege, az új törvényekben a többletforrás lehetőségének megteremtése a szórványban és a vidéki településeken működő oktatási intézményeinknek mind-mind ezt szolgálják. Az elkészült elemzés abban erősít meg bennünket, hogy programjaink mellett kitartsunk, ahol pedig lehet, újakat indítsunk el” – hangsúlyozta Nagy Zoltán-Levente, az Iskola Alapítvány elnöke.
A népszámlálás előzetes adatai alapján az összlakosság száma csupán 4 százalékkal apadt Erdélyben, a magyar lakosság száma azonban sokkal erőteljesebben, 14 százalékkal csökkent. Ehhez képest a teljes diákpopuláció 10 százalékkal, a magyarul tanulók száma pedig csak kissé hangsúlyosabban, 12 százalékkal csökkent. Ez azt is jelenti, hogy a magyar közoktatás súlya viszonylag stabil maradt: 2011 és 2021 között Erdély 15 megyéjében a magyar nyelven tanulók aránya 16,3 százalékról 15,6 százalékra csökkent, miközben a régióban a magyarok aránya az össznépességen belül 19,8 százalékról 18,0 százalékra apadt.
A magyarul tanulók aránya meghaladta a magyar diákok arányát
Az elemzés készítői kiemelik, hogy 2014 és 2018 között egy fontos trendforduló következett be: a magyar tannyelven tanulók aránya meghaladta a magyar nemzetiségű diákok arányát. Ez a különös változás annak ellenére ment végbe, hogy továbbra is azt feltételezhetjük, hogy a magyar etnikumú gyerekek egy jelentős része – szakértői becslés szerint mintegy 10 százaléka – román nyelven tanul.
A pozitív trend mögött az elemzés szerint egyfelől az állhat, hogy a magyar oktatásban egyre többen vannak a nem magyar etnikumú gyerekek. Ezeknek nagy része magyar anyanyelvű roma (a magyarul tanulók mintegy 11-12 százaléka), illetve 4-5 százalékra tehető a jelentős román kötődéssel rendelkezők aránya (alapvetően a román-magyar vegyes családból származók).
Másfelől ez azt is jelenti, hogy a magyar nyelvű oktatási alrendszer jól teljesít, sikerült a magyar gyerekek egyre nagyobb hányadát az anyanyelvű oktatásba integrálni az elmúlt évtizedben. Az elemzés szerint ez leginkább annak tudható be, hogy az erdélyi magyarság földrajzilag tömbösödik, azaz a magyar gyerekek egyre nagyobb része a magyar tömbterületeken koncentrálódik.
Az elemzők szerint kevésbé elfogadhatók az olyan magyarázatok, hogy a román fiatalkorú népesség nagyobb ütemben fogyott, mint a magyar az elmúlt tíz évben, avagy körükben alacsonyabbak a beiskolázási arányok. Az adatok szerint inkább az feltételezhető, hogy a népszámlálási eredmények számottevően felülbecsülik az összlakosságot, kiemelten a gyerekkorú populációt, amelynek egy jelentős része annak ellenére szerepel az állami regiszterekben, hogy valójában külföldön született és/vagy külföldön él – írják.
Negyvenkilenc település szűnt meg a magyar oktatás
Az idei tanévben a mintegy 115 ezer magyar tagozatos diák 803 elemi, 504 általános, 121 líceumi iskolában és 63 szakiskolában tanul – derül ki az elemzésből. A magyar oktatási intézményrendszer sok, többnyire apró szerkezetváltáson ment keresztül 2017 és 2022 között: összességében 70 oktatási helyszín (iskola) szűnt meg, illetve 21 új alakult. Településszinten ez azt jelenti, hogy 49 településen számolódott fel teljesen a magyar oktatás, illetve két településen sikerült beindítani azt. A jelenség okai sokrétűek: a megszűnt magyar oktatási helyszínek többsége falusi kisiskola (45), illetve 4 szórványvárosban számolódott fel az anyanyelvű képzés az elmúlt öt évben. Megyék szerint a legtöbb, magyar oktatás nélkül maradt település Marosban (9 település), Hargitában (8), Kolozsban (7), Szilágyban (7), Besztercében (4) és Kovásznában (4) volt.
Az iskolai lemorzsolódásra vonatkozó modellszámításból kiderül, hogy 100 elemi iskolát elkezdő magyar tagozatos tanulóból mindössze 35-nek sikerül érettségi oklevelet szereznie. Az elemi évfolyamokon belül 4 százalékos, az általános évfolyamokon belül már egy hangsúlyosabb, 11 százalékos lemorzsolódás rajzolódik ki a becslésekből. Szintén jelentős mértékű a lemorzsolódás az általános iskola és a középfokú oktatás között, ebben már a tannyelvváltás is jelentős szerepet játszik. Az elemi iskolát elkezdők körülbelül 17 százaléka jut el szakiskolai végzős osztályba, illetve mintegy fele, 50 százaléka a líceum XII. évfolyamába. Ez utóbbiak hozzávetőleg 70 százaléka szerez érettségi oklevelet, ami a kiinduló diákpopuláció 35 százalékát jelenti.
A nagyfokú lemorzsolódás a teljes romániai oktatási rendszerre is jellemző, itt a nappali tagozaton járó tanulók 48 százaléka jut el a sikeres érettségiig. A magyar oktatáson belül a nagyobb arányú lemorzsolódás alapvetően az általános iskolai szinten megfigyelhető hangsúlyosabb iskolaelhagyásnak, illetve a tannyelvváltásnak köszönhető.
Valamelyest hozzájárulhatnak a lemorzsolódáshoz a magyar nyelven tanulók kissé gyengébb vizsgaeredményei is. A képességvizsgán az elmúlt három év átlagát tekintve a teljes romániai, nyolcadik osztályt elkezdő diákok mintegy 67 százalékának, a magyarul tanulók pedig 63 százaléka sikerült az ötös átlagot elérnie. Az érettségi esetében már kisebb az eltérés: országos szinten a diplomát szerzők aránya körülbelül 72 százalékos, a magyarul tanulók esetében pedig 70 százalékos, az adott évben nappali tagozaton XII. osztályt elkezdőkhöz viszonyítva.
Kolozs megyében sikerült megőrizni a diáklétszámot
A felmérésből kiderül az is: a magyar óvodába járók aránya közelíti a magyarság népességen belüli arányát. Az apadás viszont hangsúlyosnak tűnik, a magyar nyelvű oktatás az óvodai szinten veszített jelentősebbet a súlyából. Ennek elsődleges oka, hogy ezen a szinten a magyar képzés felülreprezentált volt már a rendszerváltás után is (a magyarok inkább járatják óvodába a gyerekeket, mint a románok). Ez most kiegyenlítődik az óvodai képzés fokozatos kötelezővé tételével.
Erdély-szinten, 2012 és 2021 között a magyar nyelven tanuló óvodások száma 14 százalékkal, az alapfokon tanulóké 9 százalékkal, a középfokon tanulóké pedig 19 százalékkal csökkent.
A magyar óvodások aránya Hunyad, Beszterce, Szeben, Brassó, Máramaros és Kolozs megyében csökkent jelentősen.
Az alapfokú képzésben (elemi és általános évfolyamok) a magyar nyelven tanulók aránya elmarad az etnikai arányoktól 2012 és 2021 között (2012-ben vezetik be az előkészítő osztályokat), a teljes diáklétszám 4 százalékkal, a magyar diáklétszám 9 százalékkal csökkent. A magyarul tanulók aránya 17,1-ről 16,3 százalékra apadt tíz év alatt.
Alapfokon egyedül Temes megyében nagyobb most a magyar tanulók száma, mint 2012-ben, illetve Kolozs megyében sikerült megőrizni a diáklétszámot. Hargitában enyhe, csupán 3 százalékos a csökkenés. A legjelentősebb apadás Hunyad megyében volt (4 százalék), majd következik Fehér és Beszterce-Naszód (34 százalék), Szeben (32 százalék), Máramaros (31 százalék), Arad (20 százalék), Brassó (15 százalék).
A középfokú oktatásban (líceumok és szakiskolák) a legrosszabb a magyar nyelven tanulók aránya, viszont ez relatív stabilitást mutat (a többségi és a magyar tanulók száma hasonló arányban csökkent, 19 százalékkal). Az apadás legfőbb oka a korai iskolaelhagyás, a földrajzi mobilitás (más megyébe, más országba tanul tovább), illetve a mi esetünkben a tannyelvváltás lehet.
A legjelentősebb csökkenés Szeben megyében volt, itt 2020-tól megszűnt a magyar tannyelvű középfokú oktatás. Középfokon több helyen is nőtt a magyar nyelven tanulók megyei súlya: Biharban, Kolozsban és Fehérben, illetve Szatmárban, Háromszéken és Hargitában (ez azt jelenti, hogy a teljes diáklétszám nagyobb ütemben fogyott, mint a magyar tannyelvű).
Képünk illusztráció
