Rengeteg szó esett az elmúlt években a Nemzet Megváltásának Katedrálisáról, amelynek oltárát vasárnap szentelték fel annak ellenére, hogy a templom még nincs készen, de már áll és be van fedve. A templomot nyolc év alatt építtette fel az ortodox egyház, ami nem kis teljesítmény, hiszen hatalmas méretű.
A tervet sokan bírálták amiatt, hogy közpénzből finanszírozták. Én most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy ennek a projektnek a sikere is igazolja, hogy a román nép elsősorban templomépítő nemzet, amely büszke a hitére. Az elmúlt harminc évben rengeteg templom épült az országban, ez egyfajta kompenzációja a kommunista rendszer valláselnyomásának, de ha megvizsgáljuk az elmúlt évszázadokat is, kiderül, hogy a románok kevésbé közlekedési, lakkhatási kulturális infrastruktúrát építettek, hanem főleg templomokat. Ennek egyik magyarázata, hogy a nagy építkezések általában városhoz kötődnek, a román nép viszont története során kiemelten a faluhoz kötődött. Ezen próbált meg változtatni durva beavatkozással a kommunizmus, aminek most sok szempontból isszuk a levét, hiszen nagyon sok falusi hagyományos közösség megszűnt, óriási társadalmi változásokat, szenvedéseket okozva az embereknek. A román nép legnagyobb építője továbbra is Nicolae Ceauşescu, s ezt a lakosság jelentős része is osztja, ami mindent elmond a román nép infrastruktúraépítéshez való viszonyulásáról, kudarcáról.
Visszatérve a bukaresti katedrálisra, voltak olyan politikusok, akik máris kijelentették: Dániel pátriárka a centenárium embere, hiszen sikerült felépíttetnie a román nemzet immár száz éves álmát. A románok régóta óhajtják, hogy legyen egy impozáns székesegyházuk, amellyel más nemzetek előtt is büszkélkedhetnek, és felzárkózhatnak nagy európai városok mellé, ahol szinte mindenütt található egy-egy impozáns méretű templom.
Ha közelebbről megvizsgáljuk az elmúlt harminc év templomépítéseit, azt látjuk, hogy az ortodox templomok szinte mindenütt belátható időn belül, különösebb késlekedés nélkül felépültek, a használt anyag és az elvégzett munka minősége feltűnően jó az egyéb közberuházásokéhoz képest. Látjuk azt a csődhalmazt, ami más közberuházásoknál történik. Egy egyszerű hídkiszélesítésen és két gyalogos hidacska megépítésén Bukarestben immár két éve tökölődnek, de az egész országban számtalan ilyen közberuházás van, amelyek sokkal lassabban és gyatra minőségben épülnek, mint a templomok. Hatalmas minőségbeli és szervezettségi kontraszt figyelhető meg az egyházi és az egyéb közberuházások között, ami sokat elárul a román néplélekről.
Több magyarázat is létezhet erre, például az egyik, hogy az egyház jobban, kevesebb bürokratikus megkötöttséggel meg tudja válogatni az építőcégeket, az állam viszont belefullad a bürokráciába, nem fordít figyelmet a minőségi követelményekre. Lehet, hogy az egyház hatékonyabban ellenőrzi a munkálatokat, de szerintem a román néplélek is jelentős szerepet játszik ebben a történetben, vagyis az építőmunkások komolyabban vesznek egy templomi építkezést, mint egy más közberuházást. Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy az emberek súlyosabb bűnnek tartják meglopni a templomot, az egyházat, mint az államot. Furcsa ez a megkülönböztetés, hiszen lopásra, hanyagságra, felületességre semmilyen körülmény között nincs mentség. Ez is egy olyan megkülönböztető jegy, amely elválasztja Nyugatot Kelettől.
