. Próbálom vigasztalni, hogy várja ki a mese végét, mert meglátja, minden jóra fordul, de nincs kivel beszélni. Olyan buta mesét választottam! Olyan egyedül van Pötyi baba ott a sötét kertben. Sári meg mindenhol keresi, s nem találja a babáját. Ez nagyon szomorú! Mindketten olyan szomorúak. S én is szomorú vagyok! Nem akarom többet ezt olvasni.
Matyi csak elkerekedett szemekkel nézi, hogy mi történik Pannával, aztán átmászik rajtam, odabújik a kishúgához, kiveszi a kezemből a meséskönyvet, gyorsan az utolsó előtti oldalra lapoz, s rámutat a képre, ahol Sári magához öleli Pötyi babát. Ettől Panna pillanatok alatt jókedvre derül, letörli a könnyeit: Köszi, Matyi, hogy megvigasztaltál. Anya, most már olvashatod, mert eszembe jutott, hogy a mese végén tényleg visszajön Pötyi baba.
*
A kora reggeli oviba menéseket megkönnyítendő, mindenki választhat magának egy apró játékot, ami elkíséri az oviig. Panna rendszerint egy kisebb-nagyobb babát vagy egy plüssmackót választ. Magához öleli, mesél neki, majd átöltözés után búcsúpuszit ad neki, s beteszi az ovis szekrényébe, hogy amíg ő tanul és játszik, az éppen aktuális kedvenc is biztonságban legyen. Rendszerint a sáljával be is takarja, nehogy megfázzon.
Ahogy ősziesebbre fordultak a reggelek, s elő kellett vennünk a sapka-sál-vízhatlan kezeslábas kombinációt, Panna kikérte magának, hogy a babát/mackót, amit magunkkal viszünk, ugyanúgy meleg ruhába öltöztessük: Nem mehet így ki Peti baba. Látod, neki még haja sincs, képzeld el, hogy fázhat a feje!
Vagy egy másik alkalommal: Ez a baba még pizsamában van, mindenki ki fogja kacagni, hogy pizsiben megy az oviba. Nem lesz jó így. Öltöztessük fel. Neki adom azt a lila pulcsit, amit kinőttem. Annak kapucnija is van, s akkor már a feje se fog fázni. És Anya, babasálat is tegyünk neki, jó? Nem szeretném, hogy megfázzon a torka, hogy kelljen cseppeket adni és puffogni a torkába.
Én pedig kapkodhatom elő a pár napja elpakolt, már kinőtt gyerekcuccok közül a kívánt pulcsit, improvizálhatok babasálat, csak induljunk már. Mikor aztán végre úton vagyunk, s mindenkin megfelelő az öltözék, megkérdezem a kisasszonyt, hogy miért nem készítette ki a babának is már este a másnapi öltözetet, úgy ahogy azt magának is szokta. Erre ő: Anya, tegnap délután még olyan nyár volt, nem gondoltam, hogy reggelre már tél lesz. Gondoskodnom kell a babákról, hogy ne legyenek betegek. Én az anyukájuk vagyok, tudod ugye? Te is vigyázol ránk. Akkor én is rájuk.
Lehet erre bármit is mondani?
