A PSD vélhetően nagy fesztiválra készül a költségvetés vitája alkalmával, amely csütörtöktől szerepel a törvényhozás napirendjén. Ennek előzetese megvolt múlt héten, amikor becitálták a miniszterelnököt a parlamentbe, csak azért, hogy válogatott sértésekkel illessék őt és kormányát meglehetősen huligánosra fogva a tiltakozást. A kormányfő válasza sem késett, „Dragnea szolgáinak” minősítette az ellenzéki szociáldemokratákat és megkérdőjelezte Ciolacu szövegértési képességeit, aki véleménye szerint semmit nem fogott fel a költségvetés-tervezetből. „A románoknak tudniuk kell, hogy ez a cirkusz egyáltalán nem a büdzséről szól, hanem állóképességemet tesztelik, azt, hogy mennyire bírom elviselni megalázó viselkedésüket. Biztosíthatok mindenki afelől, hogy EZ a kormányfő kiállja a próbát!”, mondta el a szónoki emelvénytől elszántan Florin Cîțu.
A támadások azóta is tartanak. A PSD szerint ahelyett, hogy a kormány begyógyítaná a világjárvány okozta sebeket és helyrehozná a dolgokat, még jobban árt, hiszen lefaragja a románok jövedelmét. „A bevételeket kellene növelni, nem az öregektől, gyermekektől megvonni a támogatást!”, hangoztatják. „Már meghalni is luxus!” - ájuldozott Ciolacu, hiszen a temetkezési segélyt is csökkentették. Azzal vádolta Cîțut, hogy egyaránt gyűlöli a közalkalmazottakat, akiket pótlékcsökkenéssel és munkahelyük elvesztésével riogat, és a privát szektort, amelyet nem segít úgy, ahogyan megígérte. (Cîțu csütörtökön cáfolta, hogy - ebben az évben legalábbis - bárkit elbocsátanának, mindenki megkapja a pótlékokat, és ugyanazt a fizetést, amit 2020-ban, ígérte.)
Szintén vita téma a nyugdíjak és bérek befagyasztása, amit a járvány súlyosbította gazdasági helyzet közepette megszorításokra kényszerülő kormány kilátásba helyezett, a PSD pedig oly vehemenciával ellenez. Cîțuék 20 százalékkal, a PSD pedig duplájára emelné a gyereknevelési pótlékot. „Nem szívesen hívom fel Cîțut és Orbant, de gyerekeink megérdemlik!”, mondta sóhajtva az „áldozatkész” Ciolacu. Kifogásolják a diákok utazási kedvezményének csökkentését, illetve az egyházak költségvetésének megnyirbálását is. „Tavaly húsvétkor megtagadták tőlünk a szent fényt (mint tudjuk, tavasszal még javában tartott a szükségállapot, és különben is, hogy jön ez a büdzséhez?, szerk. megj.) az idén pedig pusztulásra ítélik templomainkat azzal, hogy 89 százalékkal csökkentik az ortodox egyháznak templomépítésre és restaurálásra szánt költségvetését. De hiába! Nem tudják ennek a népnek a hitét, büszkeségét, hagyományait tönkretenni!”– harsogta Ciolacu, aki nem csak az egyház, hanem az oktatásnak és egészségügynek szánt összegeket is méltánytalannak tartja. (A PSD már csak meg tudja ítélni, kormányzásaik idején e két terület ugye „kiemelt” támogatásnak örvendett...)
Úgy tűnik, a PSD még mindig tud újat nyújtani populizmus terén, bár már korábban is szédületesen felpörgette ezt a fajta diskurzust. Kétségtelen, a háborgás távolról sem a költségvetésről szól, még csak nem is az ellenzék számonkérése ez a hatalmon levők irányába. Amennyiben hitelt lehet adni a felméréseknek, két hónappal a kormány hivatalba lépését követően a liberálisok támogatottsága máris csökken, mégpedig egy hónap alatt jelentős 7 százalékot, miközben az ellenzéki pártoké nő, ehhez pedig meghatározóan hozzájárultak az ellenzék tömegeket ámító, tömegekre ható megnyilvánulásai. De nem csak a szociáldemokraták népszerűsége ugrott meg, hanem a rendszerellenes pártnak számító AUR-é is, ez utóbbi megerősödése pedig egyértelműen a PSD esélyeit csökkenti. Elképzelni is rossz, milyen négy év előtt állunk, ha a szociáldemokraták legfőbb célja az lesz, hogy túlharsogják a szélsőjobboldali aurosokat…
Ismert a mondás, a politikában és a szerelemben soha ne mondd azt, hogy soha! A román politikai viszonyok pedig még ennél is kiszámíthatatlanabbak. A PSD-nek mindazonáltal bele kellene törődnie végre, a közeljövőben nagyon kicsi az esélye arra, hogy bármilyen kormánykoalícióban részt vegyen. Ilyen alapon pedig akár meg is engedhetné magának, hogy konstruktív módon járuljon hozzá a következő nehéz négy év alakulásához – ami nyilván nem azt jelenti, hogy nem bírál, vagy nem fogalmaz meg alternatívát, persze, amennyiben képes erre. Az a mód viszont, ahogy Ciolacuék az ellenzéki szerepbe belelendültek, nem a „kemény”, hanem a „bohóc” ellenzéki szerep fogalmát meríti ki. Ez a kormány pedig megérdemelne egy komoly, felelősségteljes oppozíciót. Hogy a Romania Liberăhoz hasonlóan mi is az egykori parasztpárti vezér, Corneliu Coposut kidézzük: egy kormány csak akkor erős, hogy ha hasonlóan erős ellenfelei vannak…
