Általában a vineta alatt magát a padlizsánkrémet értjük átlagos nyelvhasználatunkban. Készítsek reggelire vinetát? – szoktam én is kérdezni, s ez alatt mindenki, jómagamat is beleértve, a padlizsánkrémre gondol, sosem egyéb vinetás ételre. Pedig sokféleképpen felhasználható zöldségről van szó: lehet sütve, főzve, töltve, krémnek elkészítve fogyasztani, de akár lecsóba, különböző ragukba is tenni. Sokan bátortalanul „nyúlnak hozzá”, attól félve, hogy keserűvé változatja majd az ételt. Nemrég tudtam meg én is, hogy a padlizsán keserűségét nagyrészt befolyásolja, mikor szedik le a gyümölcsöt. A padlizsán ugyanis technikailag valójában gyümölcs, csak mi zöldségként ismerjük. Általában akkor kesernyés a padlizsán, ha túlságosan éretten szedik le. Jó tudni, hogy a megfelelően érett termés színe élénk, héja fényes, míg a túléretté sötét és matt. Tehát amennyiben az előbbi példányokat válasszunk, akkor jó esélyünk van rá, hogy a keserűséget megússzuk, s nem kell sózni, pihentetni, levet lecsorgatni, hanem csak feldarabolni, és elkészíteni. A most hozott recept roppant egyszerű, de annál ízletesebb étel. Kevés munkával jár, hamar elkészül, ami fontos szempont a nyári nagy melegben, bár ebben a pillanatban nyugodt lelkiismerettel akár a sütőt is bekapcsolhatnám. Az esőnek egyébként örültem, hisz véget vetett a szárazságnak, és az erdei gombatermésnek is jót tesz.
Hozzávalók:
2 közepes padlizsán
2 nagy érett paradicsom
1 alma
5–6 ek olívaolaj
1 babérlevél
só, bors ízlés szerint
500 g tészta
Elkészítés:
A padlizsánt, a paradicsomot és az almát apró kockákra vágom. Tapadásmentes edényben, állandó kavargatás mellett, az olívaolajon pirítani kezdem a vinetát. Ennél a lépésnél türelmesnek kell lennem: a padlizsán szivacsos állaga könnyen magába szívja az olajat, így az elején mindig azt gondolom, hogy túl száraz lesz, de bízom a kavargatás erejében, mivel amint pirulni kezd, a nedvességtartalmából is veszít, s egyszerre jobban kezd elvegyülni. Ha minden egyes darabkát érne az olaj, akkor a végén, tocsogna benne, és az nem tenne jót az ételnek. Kicsit úgy képzelem el ezt, mint a prézlipirítást. Ott is csak kevéske, pár csepp olajat teszünk, mert tudjuk, hogy a sűrű kavargatás által az elkészült prézliben ez egységesen elvegyül. Mivel a vinetának magas a víztartalma, fokozatosan kiengedi a vizet, és a pirítás végére a mennyiség szinte a felére visszaesik. Ez nagyjából 10–12 percet vesz igénybe. Akkor van készen, amikor a kockák színt váltanak, besötétülnek, és már nagyon könnyen kavarható lesz. Ekkor sózom, ráteszem a paradicsomot, az almát, beledobom a babérlevelet, s fedő alatt addig párolom, míg a paradicsom szét nem fő. Ez idő alatt az alma is teljesen megpuhul olyannyira, hogy villával szét lehet nyomni. Néha ránézek a serpenyőre, nehogy elfőzzem az összes folyadékot, és odaégessem. Ha úgy ítélem meg, hogy minden nedvesség elfőtt már róla, öntök hozzá egy kis vizet.
Nagyjából 10 perc fedő alatti, közepes lángon történő párolással teljesen egybeolvadnak a hozzávalók, és a vineta krémessége ural mindent. Időközben a tésztát is megfőzöm, leszűröm, és a paradicsomos-padlizsános keverékkel összeforgatom. Vagy nem… Ugyanis megtehetem, hogy csak éppen annyit használok fel belőle, amennyit helyben megeszünk, a többit pedig fedeles dobozban a hűtőbe teszem, s reggel egy szelet kenyérrel, pirítóssal, zöldhagymakarikákkal megszórva tálalom. Aki fokozni akarja az ízeket, keverhet hozzá hagymát vagy fokhagymát, egyiktől sem fog megsértődni.
A tésztával elkevert változatot lehet frissen, melegen is fogyasztani, de az sem baj, ha szobahőmérsékletre hűl. Felszolgálható főételként, de grillezett húsok mellé is kiváló köret. Sokféleképpen fogyaszthatjuk tehát ezt a csupán négy hozzávalós finomságot. Nyilván, készítéskor dinsztelhettem volna hozzá hagymát vagy fokhagymát, fűszerezhettem volna bazsalikommal vagy akár mentával, de ebben az ételben pont azt szeretem, hogy a padlizsán íze dominál, s nem üti el semmilyen erős fűszer. Ez esetben a fűszer nem más, mint az olívaolaj, az alma és a minimális babérlevél. Itt az alma tökéletes társa lesz a paradicsomnak és a padlizsánnak, az ízek harmóniája gyönyörűen kiegészíti az étel krémes állagát.
Szinte megszégyenítően egyszerű étel, a siker az ízekben gazdag, szezonális zöldségekben rejlik. Igazi nyári, könnyű, de laktató fogás. Nálunk nagy sikert aratott.
Amennyiben még több, ehhez hasonló receptet szeretnének megismerni, július 22-én várjuk A Főzőfutam fűszeres napokra – Receptes kézikönyv elfoglalt nőknek és férfiaknak időutazással tálalva című, frissen megjelent könyvem bemutatójára. A kiadványt, amely a gyorsan és könnyen elkészíthető ízletes receptek mellett egy fejezet erejéig visszalendít a múltba is, délután fél 6-kor mutatjuk be a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus, Főtér 23. szám alatti rendezvénytermében. Beszélgetőtársammal, a Kolozsvári Rádió Gasztrobetyár rovatának szerkesztőjével, Papp Leventével nagy szeretettel várjuk Önöket a fotókiállítással és kóstolással egybekötött eseményre. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, ezért kérem az érdeklődőket, hogy a Kreatív Konyhatündérek Kifőzdéje oldalon vagy a következő telefonszámon jelezze részvételi szándékát: 0722-914907.
