Befolyásoló tényező az életkor, a képzettség és az égtáj
ÖSSZEFOGLALÓ
Izgalmas adatsorokat közölt néhány nappal ezelőtt az Európai Unió (EU) statisztikai hivatala. Az Eurostat szakemberei azt vizsgálták, kontinensünk politikai és gazdasági szövetségén belül mely országok lakosai voltak a legelégedettebbek az életükkel.
A nyilvánosságra hozott adatok szerint 2022-ben az európaiak átlagosan 7,1 pontra értékelték elégedettségüket a 0-tól (nagyon elégedetlen) 10-ig (nagyon elégedett) terjedő skálán. Az értékelés Ausztriában (7,9), Finnországban, Lengyelországban és Romániában (egyenként 7,7) volt a legmagasabb, Bulgáriában (5,6), Németországban (6,5) és Görögországban (6,7) pedig a legalacsonyabb. Ugyanakkor Lettországban és Horvátországban is meglehetősen alacsony volt az elégedettség szintje (6,8). Bulgária kivételével azonban minden országban az életelégedettség átlagos szintje magasabb volt 6-nál, azaz a felmérésben részt vevők inkább elégedettnek, mint elégedetlennek vallották magukat.
Érdekes megjegyezni, hogy néhány olyan ország, amelyet a közelmúltban alacsony jövedelemmel társítottak (az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson számított GDP alapján), mint Románia és Lengyelország, azon országok közé tartozik, ahol a legmagasabb az életelégedettség, ami a szubjektív jóllét és a gazdasági jóllét közötti kapcsolat összetettségét mutatja. Az elégedettséget számos tényező befolyásolhatja, például az életkor, az iskolai végzettség, a családi és pénzügyi helyzet.
Mely életszakban a legelégedettebbek?
A szakemberek kimutatták: 2022-ben a legtöbb tagállamban a 16–29 évesek elégedettebbek voltak, mint a 65 év felettiek. E tekintetben ellentétes mintázat volt tapasztalható Dániában, Svédországban, Írországban, Hollandiában, Luxemburgban és Finnországban. A fiatalok szubjektív jólléte és a 65 év felettiek tekintetében Horvátországban (+1,6 pont), Bulgáriában (+1,4 pont), Litvániában (+1,3 pont) és Szlovákiában (+1,2 pont) volt a legnagyobb a különbség. Németországban a két korcsoport átlagosan ugyanolyan elégedett volt az élettel. A fiatalok életelégedettsége 6,3 pont (Bulgária) és 8,1 pont (Románia és Lengyelország) között mozgott, míg a 65 év felettiek esetében ez az érték Bulgáriában 4,9 pont volt, Dániában pedig elérte a 8 pontot.
Elégedettek a magasan képzettek?
Minden adat arra mutat, hogy az életkor mellett az elégedettség szintje az iskolai végzettségtől is függ, ami bizonyos mértékig a jövedelemszintet is tükrözi. Megállapították: az életelégedettség szintje az iskolai végzettséggel arányosan nőtt minden tagállamban. A legnagyobb különbség a felsőfokú végzettségűek és az alapfokú (a középfokúnál alacsonyabb) végzettségűek között Szlovákiában (1,6 pont), Romániában és Bulgáriában (1,5 pont), valamint Szlovéniában, Horvátországban és Magyarországon (1,2 pont) volt megfigyelhető.
Az elégedettség vonatkozásában eltérés mutatkozik annak kapcsán is, hogy az alanyok városi vagy falusi környezetben élnek. Míg uniós szinten az adatok nem mutattak különbséget a városi és a vidéki területek között, addig tagállami szinten ez ellentétes tendenciákat mutat. Máltán, Ausztriában, Finnországban, Hollandiában, Belgiumban, Írországban, Svédországban, Dániában és Luxemburgban a vidéki területeken élők valamivel boldogabbnak vallották magukat (legalább 0,2 ponttal). Ehhez képest Bulgáriában, Romániában, Litvániában, Szlovákiában, Portugáliában, Magyarországon, Horvátországban, Cipruson, Németországban és Szlovéniában a városlakók voltak elégedettebbek.
A legnagyobb különbség Bulgáriában volt tapasztalható, ahol a városlakók átlagos életelégedettsége 0,8 ponttal magasabb volt, mint a vidéken élőké.
Mi tesz derűssé?
Az Eurostat adatai azt is mutatják, hogy uniós szinten az életelégedettségi szint bizonyos mértékben függ a háztartás típusától, szinte egyáltalán nem függ a nemi identitástól, és nagymértékben függ a jövedelmi szinttől.
Ami háztartás típusát illeti, a gyermekes háztartásokban élők számoltak be következetesen a legmagasabb szintű életelégedettségről. Ez 2022-ben uniós szinten 7,3 volt, szemben az együtt élő párok 7,1-es átlagával, a három vagy több felnőttből álló gyermek nélküli háztartások 7-es átlagával, valamint az egyszemélyes háztartások 6,7-es átlagával. Az, hogy a gyermekes háztartások elégedettebbek voltak, mint a gyermektelenek, inkább az európai kontextusra jellemző, mivel más kontinenseken végzett kutatások gyakran ennek ellenkezőjét állapították meg.
2018 és 2022 között az elégedettség a gyermekes háztartások esetében csökkent a legnagyobb mértékben (– 0,3 pont), bár továbbra is ők számoltak be a legmagasabb elégedettségről. Ebben az időszakban az elégedettség az összes többi háztartástípus esetében is enyhén csökkent: 0,2 ponttal az gyermektelen és a két felnőttből álló háztartások esetében, és 0,1 ponttal az egyszemélyes és a három vagy több felnőttből álló háztartások esetében.
Nemek szerinti megoszlás tekintetében nagyon kevés a különbség. A 2018 és 2022 között nem tapasztalható egyenletes változás, a férfiaknál valamivel nagyobb mértékben csökkent (– 0,3 pont) az elégedettségi szint, mint a nőknél (– 0,2 pont), de az uniós átlag 2022-re megegyezik (7,1 pont) mindkét nem esetében.
Ami a jövedelmet illeti, a magas jövedelemmel rendelkezők általában elégedettebbek voltak az életükkel, mint a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők.
Északon vagy délen zavartalan az élet?
Az Eurostat szakemberei arra a következtetésre jutottak, hogy az uniós polgárok általában véve elégedettek voltak az életükkel: átlagosan 7,1 pontot adtak meg a 10-ből, és egy kivételével minden országban az átlagérték meghaladta a 6-os értéket (azaz kielégítő vagy annál magasabb).
Voltak azonban egyértelmű regionális minták: az EU északi, valamint nyugati részein élők általában elégedettebbek voltak az életükkel, mint a balti országokban, a mediterrán térségben és az EU keleti részein élők. Ugyanakkor 2018 és 2022 között konvergencia volt megfigyelhető az elégedettség terén: az általában alacsonyabb elégedettségi szintű országokban az elégedettség enyhe növekedése, a magasabb elégedettségi szintű országokban pedig ennek ellenkezője volt tapasztalható.
A jövedelem egyértelműen hatással volt az elégedettség mértékére. A legnagyobb jövedelemmel rendelkezők általában elégedettebbek voltak az életükkel a legalacsonyabb jövedelműekhez képest, de a legkisebb jövedelemmel rendelkezők is az elégedettebbek kategóriába sorolták magukat. Más demográfiai és társadalmi-gazdasági tényezők, mint például az életkor, az iskolai végzettség, a háztartás típusa és az urbanizáció mértéke szintén szerepet játszottak a szubjektív jóllét értékelésében. Az iskolai végzettség pozitívan befolyásolta az elégedettséget, csakúgy, mint a párkapcsolat és a gyermekvállalás.
Az életkorral kapcsolatos minta is figyelemre méltó volt. Úgy tűnt, hogy az életelégedettség az életkor előrehaladtával csökken az EU-ban, kivéve néhány olyan országot, ahol magasabb volt az általános elégedettség: Dánia, Svédország, Írország, Hollandia, Luxemburg és Finnország, ahol a 65 évesek és az idősebbek is elégedettebbek voltak, mint a fiatalabb generáció.
Ami az átlagos szubjektív jóllét 2018 és 2022 közötti általános változásait illeti, az adatok nagyobb mértékű csökkenést mutattak a magasabb iskolai végzettségűek és a közepes vagy magas jövedelemmel rendelkezők, valamint a fiatalabb (16–29 éves) népesség esetében a teljes vizsgált népességhez képest. A férfiak és a nők körében pedig egyforma mértékű csökkenést tapasztaltak.
