A népszavazás kétségtelenül a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) kedvez a leginkább, hiszen szavazóik nagy része a vidéki, tradicionális életszemléletű lakosság köréből kerül ki, a kampány során a velük való kapcsolatra erősíthetnek rá Dragneáék. Ugyanakkor a vérremenő belvitákat is felfüggeszti (egy időre) a referendumra való felkészülés. Egy kis lélegzetvétel Liviu Dragneának. (Vagy ellenkezőleg? Alkalom erőgyűjtésre, szervezkedésre a pártelnök fejét követelő ellenzéknek? Majd elválik.) Kétségtelen, hogy a PSD a „hagyományos család értékei” melletti kiállástól egyfajta erkölcsi megtisztulást – annak a látszatát legalábbis -, rehabilitációt remél az elmúlt hónapok hitelvesztése után. Rá is játszanak majd keményen a lehető legnagyobb fordulatszámmal pörgetve a témát, amíg a #rezist mozgalom által lefaragott népszerűségi index nem kezd el valamelyest visszaugrálni. Na, akkor mondja valaki párton belül, hogy Dragnea elnök jelenléte káros a PSD számára! És minderre bőven van fedezet a kincstárból, az adófizető zsebéből, kemény 200 millióra saccolják a népszavazás költségeit. Mert hát semmi sem lehet drága a „hagyományos családi értékek” védelmére, ugyebár.
A kisebbik kormánypárt, a Calin Popescu Tariceanu vezette ALDE részéről valamennyi visszafogottságra talán lehet számítani. Nem csak azért, mert elég kínos, hogy a négyszer elvált, ötször nősült playboy-pártvezér kell majd szónokoljon a hagyományos családi értékekről. Félreértés ne essék, mindenkinek a magánügye, még a politikusé is, hogy mikor, kivel, hányszor keresi a boldogságot, de ilyen körülmények között prédikálni családról, felelősségről, hűségről meglehetősen ciki. Másrészt az ALDE támogatóinak köre sokkal inkább a nagyvárosi, a vállalkozói rétegből kerül ki, amely azért nem feltétlenül azonosul referendum kezdeményezőivel.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) számára is létfontosságú támogatottságának növelése, a felmérések ugyanis azt jelzik, hogy a Mentsétek meg Romániát (USR), illetve Dacian Ciolosnak a pálya szélén melegítő, bejegyzésre váró pártja és valamilyen mértékben az ALDE is ugyanarra a szavazóbázisra hajt, mégpedig sikerrel. Az elnöki pártnak elméletileg jó alkalom a referendum arra, hogy összekapja magát, ha jövőre Klaus Johannis második mandátumának megnyerésében meghatározó szerepet kíván betölteni. Ugyanakkor, ha arra játszik, hogy a túlkiabálja a PSD-t a kampányban, azt kockáztatja, hogy a Koalíció a Családért féle bigott társaságtól idegenkedő választói végképp elfordulnak tőle.
A Basescu-féle Népi Mozgalom Pártja (PMP) csak szívja a fogát. Eugen Tomac pártelnök rosszallóan annyit mondott: ők ugyan az alkotmánymódosítás mellett kampányolnak, de nem szép dolog, hogy a politika kisajátít egy civil kezdeményezést. Ez valahogy így is van. A PMP megfogalmazásában ez viszont úgy értendő: elbambultak, most meg dühösek, hogy nem nekik sikerült az akciót kisajátítani. Pedig a PMP specialitása az álproblémák, lásd a magyarveszély, vagy Moldova Köztársaság „annektálásának” témája, amelyeket folyamatosan napirenden tart.
Az USR-ben az alapító elnök, a konzervatív irányvonalat képviselő Nicusor Dan lemondásával végződött tavaly a vita, amely alkalmával azok kerültek fölénybe, akik a Koalíció a Családért kezdeményezés elutasítása mellett foglaltak állást. Feltevődik a kérdés: az ellenkampányoló USR-s fiúk vagy nem akarnak már sokáig a politikában elidőzni, és ezért engedik meg maguknak a luxust, hogy szembeforduljanak az árral, vagy olyan zöldfülűek, hogy nem tudják: a szavazatszerzés legbiztosabb és leggyorsabb módja a feszültségkeltés, az ellenségkép kreálása, az emberek tudatlanságának, tájékozatlanságának, félelmeinek kiaknázása, ezekkel való visszaélés. Jelen esetben úgymond a hagyományos családi értékekkel szembehelyezkedőktől „kell” megvédeni a keresztény népet. Indirekte az azonos neműek házasságkötése ellen folyik tehát a harc, jóllehet ennek törvényerőre emelésére senki sem terjesztett elő indítványt. Az erről szóló vitára a társadalom valóban nincs felkészülve, ez kétségtelen, különben a Koalíció a Családért szervezetek sem bírnának ekkora támogatással. Ma Romániában a homoszexuális párkapcsolatokról beszélni legalább annyira elrugaszkodottnak számít, mint száz évvel ezelőtt a nők szavazati jogát felemlegetni. De ha majd egyszer mégis valakik kérik, akkor aztán tényleg ne lehessen! – próbálom értelmezni az alkotmánymódosítás lényegét. Azt, hogy mégis miért éri meg a költségvetésnek ez a 200 milliót …
Kíváncsian várom, várjuk az RMDSZ hivatalos állásfoglalását a kérdésben. Az alkotmánymódosító törvény parlamenti szavazásának eredményeit tekintve a szövetség frakciója megosztott. De miben? Gondolom, a másság iránti tisztelet nem lehet vitatéma választottjaink között, vagy ha mégis, akkor sokkal súlyosabb problémáink vannak házon belül, mint az, hogy bojkottáljuk-e a referendumot vagy sem. Azt sem feltételezem, hogy bárki is látja gyakorlati hasznát ennek az egész cécónak, hiszen semmiféle konkrét következményekkel nem jár a családfogalom alkotmányos újraértelmezése, és ezt a legtájékozatlanabb választónak is el lehet magyarázni. Éppen ezért meggondolatlannak tartom azt a módot, ahogy a Magyar Polgári Párt (MPP) a részvételre buzdít. Kétségtelen, az RMDSZ megosztottsága, bizonytalansága jó alkalom arra, hogy a polgári párt teret nyerjen pro-referendum álláspontjával bizonyos választói körökben a szövetség ellenében, ezt pedig a következő osztozkodás alkalmával plusz mandátumokra tud majd – reményei szerint – konvertálni. De ehhez az egész színjátékhoz tisztességes, istenfélő, családot, hazát tisztelő polgárokat statisztának odarángatni, enyhén szólva erkölcstelen.
