Első ízben szervezett nemzetközi képzőművészeti alkotótábort a Barabás Miklós Céh a Fehér megyei Torockón és Torockószentgyörgyön. A szűkebb körben megrendezett tábor, amelyen ismert hazai és külföldi képzőművészek, festők, grafikusok, iparművészek vettek részt, augusztus 5‒12. között zajlott a Székelykő lábánál. Érkeztek művészek Angliából, Franciaországból, Magyarországról, Svájcból, az itthoni művészek többsége Kolozsvárról jött, de Aradról, Zilahról és Vajdahunyadról is érkeztek.
A Torockón és Torockószentgyörgyön első alkalommal megszervezett képzőművészeti alkotótábor egyik vezetője, Koncz-Münich Judith festőművész a Szabadságnak elmondta: „Régóta érik a gondolat, hogy csináljunk alkotótábort Torockón. Balázs Ilona keramikus megkért, hogy együtt indítsuk el, neki és férjének ez volt életük álma. És ez volt az a pont, amikor elhatároztuk, kezdjük el. Andrást is ösztönözte, örvendett, hogy a festés, rajzolás mellett agyagozni is lehet, mert kevés az ilyen jellegű tábor profi művészeknek. Balázs Ilona rendelkezésünkre bocsátotta torockószentgyörgyi műhelyét, így a két falut is összekötöttük a táborral. A Duna-Ház is felkarolt minket, felajánlotta konferencia termét és az udvart, ahol festeni, rajzolni lehet. Az utolsó pillanatban a raku kemence is megérkezett, a Svájcban élő Urs Zunbühl marketingszakember jóvoltából. A Barabás Miklós Céhen keresztül szerveztük, a költségek egy részét a céh állja” – részletezte a festőművész a táborral kapcsolatosan, amely máskülönben önköltséges volt.
A tábor első estéjén M. Lovász Noémi kolozsvári képzőművész, a Báthory-líceum rajztanára Murádin Katalin‒Murádin Jenő szerzőpáros A Székelykő alatt: Torockó és környéke a képzőművészetben című, 2012-ben megjelent kötetét mutatta be a Duna-Ház előadótermében. A kötet legkorábbi, 1810-ből származó festménye Franz von Jaschke Vállasinges pártáslány című munkája, aki a bécsi udvar festőművészeként 1809-ben járt Erdélyben, utazásai során a tájábrázolások mellett a Habsburg Birodalom különböző népeinek viseletét is megörökítette, torockói akvarelljében a falu férfi és női viseletét örökítette meg. Barabás Miklós kőnyomatban rajzolta meg Torockó szépét menyasszonyi viseletben, és 1842-ben Gillit, a hímzőnőt. Szatmári Pap Károly 1840-ből származó színezett kőlenyomatáról tett említést M. Lovász Noémi. Az Erdély képekben című album 1874-ből az első Fehér megyei képzőművészeti tárlatról tesz említést. Körösfői-Kriesch Aladár festőművész, a szecesszió képviselője többször megfordult Torockón Undi Mariska grafikus-illusztrátorral, aki élettársa volt a festőnek – tudtuk meg M. Lovász Noémitől. Körösfői-Kriesch Aladár a hámort, a vajort is megfestette, a Konyha füles kemencével című alkotásában pedig a kemencét. Undi Mariska A torockói utca, Torockói kislányok vízfestményeiben örökítette meg itt tartózkodását. Malonyai Dezső néprajzkutató, A magyar nép művészete köteteinek borítóit Körösfői-Kriesch Aladár torockói festményeivel ábrázolta. Igazi kuriózum is található a kötetben, Jókai Mór A Leánykakő című rajza, amelyet az író ittjártakor készített. A Leánykakő már csak Jókai rajzán létezik, mert a kis nyomtávú vasút építésekor felrobbantották – egészítette ki beszédét a képzőművész-rajztanár. A kötet tartalmazza még Kós Károly rajzát az egyik torockói házról, amely az Erdély kövei kötetében jelent meg. Dóczyné Berde Amál Legelő állatok, Vass Albert festőművész A torockói kántor udvara, Vernes András Torockói utca, Gy. Szabó Béla Torockószentgyörgyi vár munkái is megtalálhatók a kötetben – zárta bemutatóját a képzőművész.
A tábor második napján a művészek a torockószentgyörgyi Balázs Jenő szoborparkot nézték meg, ennek udvarán a keramikusok agyagozó műhelyt hoztak létre. Voltak, akik azonnal nekiestek az agyagnak, mások a várat hódították meg. A nap néhány művész bemutatkozásával zárult. Urs Zunbühl svájci marketinges a kolozsvári Muddy Hands kerámia stúdió keretén belül korongozást, agyagműves kurzusokat tart, ennek projektjét mutatta be. Magyar József budapesti festőművész, Gally A. Katalin és Forró Ágnes kolozsvári képzőművészek mutatták be életút pályájukat. Magyar József budapesti festőművész a formák és színek művésze, különböző motívumokból, geometrikus elemekből építkezik, a felület színekkel és formákkal, vonalakkal, foltokkal telik meg. A pozitív-negatív formák világkép lenyomataként áll egységes egésszé. Munkáiban a meleg, főleg a vörös, sárga színek dominálnak. A művész talált tárgyakból is építkezik, a power pointos bemutatójában láthattunk néhányat, dobozokban, bőröndben épített alkotásokat.
Gally A. Katalin bemutatójában magáról mesélt, fejezetről fejezetre mutatta be munkáit 1998-tól kezdődően, akkor kezdett újra festeni. Önarcképeivel kezdte a bemutatást, amelyekből hármat is láthattunk, a múlt és jelen kontextusban. A Kilátás fejezet 2004-ből való, utalva az alkotótábor címére – mesélte a képzőművész. További fejezetcímei a zene, a várakozás, a csalódások, ezen címek alatt mutatott néhány munkát, de van háború, Corona-vírus, idő és a hit fejezet, és az ezekhez kapcsolódó pasztelleket, festményeket is láthattuk. Munkái az emberről, az emberi kapcsolatokról, a múltról és jelenről, a szaladó időről tesz tanúbizonyságot.
Forró Ágnes képző-, keramikus művész, illusztrátor a kecskeméti Kerámia Stúdióban készült alkotásaival kezdte bemutatását, 2000-től kezdődően. A kilencvenes évek végén kezdett el foglalkozni a samanizmus témával, ekkor alkotta meg vegyes technikával készült rajzait, amelyeket később a kerámia tárgyaiban is alkalmazta. Feketén fehéren meztelen raku technikával készült tárgyait a BMC-galériában is bemutatta. Vegyes raku technikával készült dobok, a sámán révülését ábrázoló kazettás kerámiadobozai után pasztellre váltott. Festőművész édesapjától örökölt pasztelljeivel, a pozitív-negatív formák egymással való építkezésével fogalmazza, ábrázolja Világunk világát – ahogy egyik kiállításának címe is ez volt. Ami van – itt lent, Lélekutazás – szakasz, forma, átalakulás, Tükörképek, Mesevilág, Imágó, és legutóbbi, az Időfutár nyomában című kiállítás munkáiból mutatott be néhány pasztellt.
Az est Szabó-Siska Hajnalka, aradi festőművész bemutatójával zárult, aki a nagyzerindi alkotótábor 2003-2017 közötti tevékenységét mutatta be, ezekből a munkákból láthattunk egy válogatást, amelyek a nagyzerindi képtárgyűjteményből kerültek ki. „A képtár idén ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Annak idején ez volt az első falusi képtár az országban. A továbbiakban is gyarapítani szeretnénk ezt a gyűjteményt” – emelte ki bemutatójában a festőművész.
A következő nap a Székelykő megmászásával folytatódott, Koncz-Münich Judith festőművész vezetésével. Mindenki teljesítette – még levált talpú, elszakadt cipőben is. Néhány keramikus művész viszont az alkotás mellett döntött. Este a Duna-Házban a Torockószentgyörgyön élő keramikusról, Balázs Székely Ilonáról szóló kisfilmet vetítették le, majd Nagy Anna Mária aranyosgyéresi üvegművész, Koncz-Münich Judith festőművész-grafikus és Koncz-Münich András rajztanár-keramikus művész mutatkozott be. A kéz és az érzések, Jakabffy Tamás rendezte filmben megtudhatjuk, hogyan függ össze a térlátás, a plasztikus érzékelés a gondolkodással. Balázs Ilona kifejtette, hogy az agyaggal mindent ki lehet fejezni, az agyag sugallja, adja magát, hogy mi legyen belőle. A kéz és az érzések együtt dolgoznak – mesélte a keramikus.
Nagy Anna Mária üvegművész beszámolt a tordai üveggyár megszűnéséről, hogy indított magánvállalkozást. Dekorációval gazdagított öblös üvegeket, térelválasztó üvegfalakat és színes ablak- és ajtóbetéteket gyártott. Üvegplasztikái elszakadnak a konkrét funkciótól, új utakat keresett. Lágyítással, rogyasztással készített üvegszobrai átalakítják, átformálják a teret. Most csak kiállításokra készít kisméretű üvegtárgyat, térplasztikát.
Judith a tábor anyagából összeállított online katalógust mutatta be, ami még szerkesztés alatt áll. Beszélt saját útkeresésről, a kezdetektől napjainkig, hogyan taposta ki saját ösvényeit az elmúlt húsz évben, hogyan találta meg a linómetszet és szín, vonal és szín találkozásainak összehangolását a képfelületen. Férje, András, a különböző égetési technikákról mesélt, és arról, hogyan épített „papírkemencét” a diákokkal, amelyben a diákok által készített agyagtárgyakat kiégették. A vasrácsra helyezett vasoxid, rézgálic bevonatú tárgyakat fadarabokkal körberakták, agyagos papírból kúp alakú kemencét építettek rá, amit aztán meggyújtottak, és a tárgyak a bent keletkezett tűzben kiégtek.
Következő nap, a péntek is alkotással telt, volt, aki az elektromos kemencét rakta meg, volt, aki festett, mások pedig a Hosszúkőre kirándultak. Az est néptánctanulással zárult, széki táncot tanultak a zurbolós Sallai Emese és férje irányításával – ki ahogy tudta, úgy ropta.
Szombaton, utolsó előtti napon a táborban a művészek a rakuzásra készültek. Ezt az égetési tecnikát Japánban fejlesztették ki a 16. században. A raku az egyszerűség, a természetesség művészete. A rakuban mind a négy őselemnek fontos szerep jut, a föld, tűz, víz, levegő együttese hozza létre a tárgyakon megjelenő felületet. A különböző oxidok, mázak mikrorepedése a tárgyakon lesz az edény dísze. A kemence felhevítése után az edényeket izzó állapotban veszik ki, majd föld-, homok-, faforgács-, papírkeverékbe teszik. Az így keletkezett redukálódott kerámiafelületek változó és színes felületet produkálnak. Az ugatással egybekötött rakuzás Tücsök tacskó kizárásával zajlott, a tárgyak kihűlése után, vízbe merülésével kapott csak engedélyt a területre való belépésre...
Vasárnap, utolsó nap, kiállításra készültek, a berámázott közel negyven munkát a Duna-Ház konferenciatermében mutatták be, a kiállítást Koncz-Münich Judith méltatta. A megnyitót Strausz Imre István marosvásárhelyi zongoraművész-tanár koncertje zárta. aki az egyesült államokbeli Philip Glass zeneszerszerző öt rövid, „minimalista” stílusban szerzett dallamtöredékét adta elő zongorán.
A Kilátások című alkotótábor anyagából kiállítás nyílik szerdán, augusztus 21-én, 16.00 órától a kolozsvári Apáczai Galériában, a Kolozsvári Magyar Napok keretében. Kurátorok Koncz-Münich Judith és András.
Borítókép: Duna-Ház, Facebook
