A jelenség, miszerint a lakónegyedi családok személyes ambíciójuk és gyermekük iránti szeretetük miatt nem a lakhelyhez legközelebb eső, hanem egy belvárosi iskolát választanak, nem új, az elmúlt három-négy évtizedben országos jelenséggé nőtte ki magát. De azt sem tartom kizártnak, hogy közép-kelet-európai „sajátosságról” van szó.
Elvben én sem értek egyet azzal, hogy egy elemista kisgyerek ne a lakóhelyéhez legközelebb levő iskolában tanuljon, hanem minden reggel fél órával hamarabb keljen, buszozzon vagy a család személygépkocsijával utazzon az iskoláig. Ám a szülőnek szíve-joga abba az iskolába adni a gyermekét, ahova óhajtja. Ha a szülők nem látják be, hogy a lakónegyedi iskolában is tanulhat a gyermeke, fejlődhet a személyisége, vagy akár önállóbbá is válhat, akkor ez ellen vajmi keveset lehet tenni.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
