Ilyenek például a nyomtatott kulturális folyóiratok, amelyeknek egy részét már nem dobják piacra nyomtatott formában, hiszen a legtöbbet belőlük szabadeladásban értékesítettek. Most ez nem működik, ezért a lapok vezetői úgy döntöttek, hogy visszahúzódnak kizárólag az online térbe. Már jó pár éve digitálisan olvasok néhány újságot, amelyeket a fizikai távolság miatt nem tudok beszerezni. Most sajnálatos módon hitelen megnőtt azon kiadványok száma, amelyeket kénytelen vagyok digitálisan „lapozgatni”. Egyelőre többnyire román kulturális-közéleti hetilapokról van szó, hiszen a román médiafogyasztási kultúrában igen alacsony az előfizetői hajlandóság, ezért a kulturális lapokat az olvasók nagy része szabadárusításból szerzi be.
Az élmény nem ugyanaz, mint a nyomtatott újság lapozása, de a digitális újság egy olyan átmenet a nyomtatott és az elektronikus médiafogyasztás között, ami a legközelebb áll a hagyományos újságolvasáshoz. Kezdettől fogva örvendtem ennek a lehetőségnek, ezért ahányszor csak tehettem, előfizettem a digitális újságokra, mert jobban kedvelem, mint a szerteágazó internetes oldalakat, amelyeknek megvan az az előnyük, hogy képi és video tartalmat is meg tudnak jeleníteni, hosszabb írásokat is közölnek, hiszen az interneten nincsenek terjedelmi korlátok, de hiányzik a honlapokról az az átláthatóság és kontextualizáltság, amit egy nyomtatott vagy digitális lap nyújt. Ha valaki még nem látott digitális lapot, akkor tudnia kell, hogy az lényegében a nyomtatott változatnak az elektronikus hasonmása, vagyis ugyanazt a betördelt újságot kapja meg számítógépen, laptopon, telefonon vagy táblagépen az olvasó, amit a postás vagy az újságkézbesítő is házhoz szállít.
Sokan panaszkodnak arra, hogy az internetről nem szeretnek olvasni, mert áttekinthetetlen, strukturálatlan az információ. Ez az érzés hatalmába keríti az embert akkor is, ha egyes újságok honlapját böngészi, nem beszélve arról az érzésről, hogy valami elkerüli a figyelmét, hiszen egy olvasónak nincs ideje arra, hogy egész nap böngésszen azért, hogy naprakészen tartsa tájékozottságát.
A digitális és a nyomtatott újság összefoglal, megragadja a lényeget, átláthatóan az olvasó elé tárja huszonnégy óra történéseit. Az olvasó könnyen válogathat a cikkek közül, pillanatok alatt eldöntheti, hogy melyik cikk érdekli, és mi az, amit átugor, vagy esetleg későbbre hagy. Ezt a könnyed áttekinthetőséget adja meg a digitális vagy nyomtatott újság, amelyben hatalmas szerepük van az újságírók mellett azoknak a laptervezőknek és tördelőszerkesztőknek, akiknek munkája megteremti a klasszikus újságnak nevezett végterméket. A tördelők nap mint nap elhelyezik oldalba a cikkeket, elhelyezik azokat a kereteket, vizuális elemeket, amelyek segítenek az eligazodásunkban. Belegondolni is rossz, hogy mi lenne, ha eltűnnének még a digitális lapok is, s ezzel a laptervezői és tördelőszerkesztői szakma megszűnne, amely nincs kellő képpen megbecsülve, pedig az ő hozzáértésükön múlik, hogy egy lap mennyire lesz vizuális szempontból ízléses és felhasználóbarát. Főleg a digitális lapok esetében fontos ez, hiszen sokat javíthat az olvasói élményen, ha az újság megfelelő szaktudással van betördelve és az internetes felület követelményeihez van igazítva.
Karantén idején még inkább rájöttem arra, hogy mennyire értékes munkát végeznek a tördelők, hiszen „betördelt” digitális újság nélkül aligha van kedvem böngészni főleg a kulturális lapok internetes oldalait. A betördelt lap segít az időzítésben, áttekinthetővé teszi az olvasmánymennyiséget, eligazít abban, hogy mit olvastunk már el, mi az, amit még nem böngésztünk át. A digitális és a nyomtatott újság is olyan, mint a rádió, a színház, a mozi vagy a könyv, amelyeket sokan féltettek. Mára már beigazolódott, hogy vaklárma volt, nagyon remélem, hogy a nyomtatott és a digitális lapnak is ugyanez lesz a sorsa, féltett, de soha meg nem szűnő kincs marad.
