A Matterhorn (4478 m, képünkön) nemcsak az Alpok legszebb csúcsa, hanem egyben az egyik legnehezebben mászható négyezres hegycsúcs. Ezt mutatja, hogy míg az Alpok legmagasabbikját, a Mont Blancot (4810 m) már az 1780-as években megmászták, a Matterhorn legtetejére csak 1865. július 14-én ért fel először ember, nevezetesen a brit Edward Whymper – a csúcshódítás különben tragédiába torkollt, ugyanis a hétfős csapatból az ereszkedés során négyen a mélybe zuhantak, s közülük az angol nemes Francis Douglas holtestét a mai napig őrzi a rejtélyes hegy. Néhány éve ennek emlékére július 14-én lezárják a mászók előtt a hegyet.
– Gyönyörű hegy, egy ikon. A világ egyik legszebb, legfényképezettebb hegye, de egyben igazi kihívást jelent minden hegymászónak. Ezért Ázsia Matternhornja, az Ama Dablam után úgy döntöttem, hogy idén vállalom a kihívást, és megpróbálom meghódítani a rejtélyes hegyet. A tavalyi sikeres Mont Blanc-mászás után fülig szerelmes lettem az Alpok hegyeibe, csodálatos csúcsaiba – magyarázza Darabont Eduárd, aki két nap múlva, július 16-án vág neki az útnak.
Mint meséli, Strassbourgban élő, civilben orvos hegymászó barátjával indulnak a kalandra – egyelőre minden jel arra mutat, hogy Svájcba szerencsére lehet anélkül utazni, hogy karanténba kellene vonulni. A két hegymászó első célpontja Zermatt, az alpesi megyei jogú város, amely a Matterhorn északi lábánál található. A festői szépségű, a tengerszint fölött mintegy 1600 m-re fekvő kisvárosból jól látni a Matterhorn hófedte, piramis alakú csúcsát, amelynek látványa sokak szerint már önmagában is felér egy lelki felüdüléssel – nem csoda, hogy a város valóságos turistalátványossággá nőtte ki magát az utóbbi években.
Innen, Zermattból indul aztán a kétnaposra tervezett mászás: az első nap 3200 méter magasságig terveznek eljutni, az ott lévő menedékházig, másnap pedig jön a kimondott csúcshódítás, amire oda-vissza nagyjából 9, legtöbb 12 órával számolnak. Sziklamászás lesz a javából – magyarázza Eduárd, aki az utóbbi hetekben-hónapokban a Túri- és a Tordai-hasadékban edzett. A hegy ilyen szempontból AD fokozatú (meglehetősen nehéz), ugyanakkor a csúcson nem olvad el nyáron sem a hó, így a jégmászás is benne van a pakliban. Hozzáteszi: az Alpok hetedik legnagyobb csúcsának számító Matterhornra különben az olasz oldalról is fel lehet jutni, az az útvonal AD+ nehézségű, ám nem emiatt választották a „könnyebb” svájci oldalt, hanem azért, mert onnan látszik a hegy igazi, lenyűgöző szépsége.
Eduárd, aki eddig hat négyezer fölötti csúcsot mászott meg, (Elbrus 5642 m – Kaukazus, Kala Patar 5563 m – Himalája, Mont Blanc du Tacul 4248 m – Alpok, Mont Maudit 4465 – Alpok, Mont Blanc 4810 – Alpok, Ama Dablam 6812 m Himalaya, de az ausztriai, „csak” 3798 m-es Grossglockner tetején is járt már) tervei szerint július 26-án tér haza Kolozsvárra. Egyrészt, mert nem akar kockáztatni, de a mászást sem elszalasztani, azzal is számolt, hogy rossz időjárás esetén néhány napot várni tudjon a hegyaljai turistaparadicsomban. Másrészt, amennyiben erre nem lesz szükség, arra gondolt, hogy ott vannak a közelben a Monte Rosa hegylánc négyezer fölötti csúcsai, a Castor (4232 m), Liskmann (4527 m), Pollux (4092) vagy éppen az Alpok második legmagasabb csúcsa, a szintén Svájcban található Dufourspitze (4634 m), ami igazi ráadás lenne, ha az idő és az ereje engedi.
„Hátizsákomban a jégcsákány, arcomon a puszi, zsebemben az EKE-zászló” – összegez elszántan Eduárd, utalva korábbi, az Ama Dablam megmászása előtti beszélgetésünkre (Nem csak csákány, puszi is kell a sikeres hegymászáshoz – Szabadság, 2017. szeptember 28.). „Aztán, hogy hány csúcsra tűzöm ki, arról majd beszélünk bő két hét múlva...”
Pihenő a Mont Blancon (2019)
