Az ötleten tavaly ősz óta dolgoznak, a csapatot mára pszicho­lógus, szociológus, pszicho­terapeuta, dramaturg, színész is gazdagítja. Középiskolásokat és egyetemistákat interjú­voltak meg a társadalomkutató szakemberek arról, hogyan is látják a felnőtté válás folyamatát, mit jelent számukra felnőttnek lenni, kit tekintenek felnőttnek. A társadalmi szinten nem reprezentatív minta válaszaiból a felnőttségnek érdekes képe körvonalazódik, ezeket az információkat használják fel a készülő színjátékban. A felmérésről beszélt László Éva pszichológus (BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet), a találkozó vegyes korosztályú résztvevői kitölthettek egy kérdőívet, így a készülő előadásban felnőttek véleményét is hasznosíthatják.Szó esett biológiai, jogi, pszichológiai, erkölcsi, politikai felnőttségről. Érdekes volt megállapítani, hogy a harminc éve folyamatos átalakulásban lévő hazai társadalmi-politikai-gazdasági helyzetnek köszönhetően az ország felnőttkorú lakosságának jelentős többsége alighanem még mindig posztadoleszcenciában él, az ifjúság részét képezi, illetve csak kibontakozó felnőtt, amolyan „félkész” felnőtt. A tudományos meghatározások szerint mindenképpen, hiszen a társadalomtudományok a felnőttség ismérvei közé sorolják a családalapítást, gyermekvállalást, szülőktől való gazdasági függetlenedést. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a gyermekvállalás időpontja egyre jobban kitolódik, ma már egyáltalán nem ritka, ha egy nő a negyvenes éveiben szül először, a fiatalok egyre később képesek függetlenedni a szüleiktől, saját lakást vásárolni stb. Sőt a szigorúan vett tudományos ismérvek szerint az a harmincas-negyvenes nő vagy férfi sem tekinthető felnőttnek, aki saját döntése alapján nem alapít családot, életét viszont esetleg egy jelentős ügy, kutatás, tudományos-műszaki fejlesztés kibontakoztatásának szolgálatába állítja. Sőt ha Arnettre figyelünk, aki szerint a felnőtt képes a szüleit anyagilag támogatni, akkor elmondhatjuk, hogy országunk telis-teli van felnőtt korú nem felnőttekkel, hiszen nagyon gyakori, hogy a harmincas-negyvenesek nemcsak hogy képtelenek támogatni a szüleiket, hanem sokszor kénytelenek elfogadni a szüleik támogatását. A szempontok alapján érdekes vita bontakozott ki, és ez egyre kíváncsibbá tett az ehhez hasonló személyes vagy csoportos beszélgetésekből építkező majdani előadásra.Az Under Constructionban a Homemade-hez hasonlóan nagyon sok lesz az improvizáció, így tulajdonképpen nem láthatunk majd két egyforma előadást. Az új darab „építés alatt” áll, november első felében tervezik bemutatni.