Nagyobb jövedelemnek csak örvendeni kellene, de mégis: van már annyira tapasztalt a lakosság, hogy tudja, adakozni csak úgy lehet, ha van miből, illetve ahonnan kivesznek, oda vissza is kell tenni ahhoz, hogy ki ne ürüljön – adott esetben az államkassza. Az osztogatás pedig úgy kezdődött már év elején, hogy egyelőre az sem világos, miből és hogyan áll össze a költségvetés. Tisztségbe lépése óta Sorin Grindeanu miniszterelnök hétfőn beszélt először az idei költségvetési tervekről, és három napos egyeztetés után a miniszterekkel, elárult néhány adatot is: a kormány ugyan több kiadással (277 milliárd lej) számol, mint bevétellel (253 milliárd lej), de tartják majd magukat a betervezett költségvetési hiány (három százalék alatt) arányaihoz meg természetesen a megígért osztogatásokhoz. A kormányfő mindezt bizakodva jelentette ki, holott egyszerű konyhai terminusokban gondolkodva érthetetlen, vagy legalábbis kérdéses, hogyan lehet többet költeni a kevesebből.
Na de ne firtassuk ilyen aprópénzre menően a globális helyzetet, inkább nézzük, miben reménykednek kormányszinten: a gazdasági növekedésben. Ez is egy újabb általános megfogalmazás, ráadásul ezen a téren eltérnek a jövendölések attól függően, hogy ki mondja őket. A leginkább optimista természetesen a kormány, és – amint gazdasági elemzők meg is állapították már – az idei, alapos késésben levő költségvetési terv eddigi egyetlen összetevője az optimizmus. A hivatalos álláspont tehát egy öt százalékot meghaladó éves gazdasági növekedésről szól, a Világbank azonban már lejjebb hagyta a prognózissal négy százalék alá, egy nemzetközi pénzügyi elemző csoport pedig inkább a három százalék közelében számol az ország idei gazdasági növekedésében. Amit mindebből leszűrhetünk, az, hogy a pénzosztáshoz mégiscsak valahonnan bevétel is szükségeltetik, és erre már a Nemzeti Bank tanácsosa állapította meg, hogy várhatóan a kormány év közben kevésbé népszerű intézkedésekre fog kényszerülni. Egyik plusz bevételi forrásra éppenséggel a jótékonynak tűnő adakozásból számítanak, mégpedig a minimálbér növeléséből. Februártól ugyanis kétszáz lejjel lesz több az országos bruttó minimálbér, ami ismételten ellentmondásosan hat az érintett felekre. A kormány valószínűleg büszke, hogy ígéretet teljesít, és talán még el is hiszi, hogy ezzel életszínvonalat növel, elvégre a statisztikai táblázatban ez egy felfele mutató nyíl lesz. A minimálbérért alkalmazottak ellenben joggal érzik úgy, hogy havi kiadásaikhoz meg a tisztességes megélhetéshez szükséges anyagiakhoz viszonyítva szinte éhbérért dolgoznak, főleg, ha a havi ezer lejből még családot is fenn kell tartani, vagy jövőt szeretnének tervezni. Az adatok pedig arról árulkodnak, hogy a minimálbéren alkalmazottak nagy többsége Romániában a magánszektorban dolgozik, tehát az intézkedéssel, a minimálbér szintjének növelésével ismételten a magánvállalkozókat, a cégeket hozzák nehezebb helyzetbe. Hiszen a béremeléssel egyenes arányban növekednek a munkáltatókat terhelő kiadások, amelyek amúgy a legmagasabbak közé tartoznak uniós szinten is. A gazdasági növekedéssel számolni képtelen vállalkozó pedig, vagy alkalmazottainak létszámcsökkentésére kényszerül, vagy más megoldást keres a munkatörvénykönyv keretein belül, hogy ne kelljen növelnie személyzeti kiadásait. De erről a dicső kormánystatisztika már nem fog adatokkal szolgálni. Amúgy szintén februártól módosították, vagyis növelték általában véve a „munkadíjakat”, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy legyen honnan fedezni a kiadásokat, a bérek növelését például. Míg eddig a nyugdíjalapba a társadalombiztosítási járulékot legtöbb öt átlagbérre számolhatták, mostantól ezt a szintkorlátozást megszüntették. Ez természetesen a nagy jövedelemmel rendelkezőkre hat hátrányosan, meg munkaadóikra, hiszen ezentúl a teljes fizetésre (és nem csak az átlagbér ötszörösének megfelelő összegre) fel kell számolniuk a járulékot, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy azért arányosan nagyobb nyugdíjat kell(ene) majd folyósítani – kérdéses persze, hogy változatlan marad-e a nyugdíjrendszer és törvénykezése. És hasonló elképzeléssel számolják februártól az egészségbiztosítási járulékot is: szintén a teljes bérre, és nem csupán az átlagbér ötszörösének megfelelő összegre.
A kormányfő ígérete, vagy talán inkább reménye szerint január végére a parlament elé kerülhet az idei év költségvetési tervezete. Abban már pontos számoknak kell lenniük, hogy legalább az illúzióját teremtsék meg annak, hogy nem csak a semmit osztjuk sokáig.
