Tizenkétszer kondult meg a harangszó jelképezve az iskolában eltöltött 12 évet, az 1557-ben alapított ősi alma mater 467. évfolyama ballagott el a szombati napon. Vajnár János Zsolt történelemtanár vezette a ceremóniát, és elsőnek Kerékgyártó Imola evangélikus lelkész szólt a ballagókhoz. A jelenlévőket, diákokat, szülőket, tanárokat és ünneplőket egyaránt biztatta szavaival, hiszen az eddigi és elkövetkezendő utak nehézségeit mindig segítheti a hit, imádsága a Biblia Zsoltárok Könyve 16. fejezetének 7–8. versére alapozott: „Áldom az Urat, mert tanácsot adott nekem… Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.”
Kósa Mária igazgató ünnepi beszédének kezdetén kitért arra, hogy annak az évfolyamnak a ballagása jött el, amely elsőként a mostani épületben kezdte el tanulmányait. Idő és távolság összefüggései kapcsán a 100 évvel ezelőtt született Reményik-versről emlékezett meg, amely éppen e templom ihletett: Kövek zsoltára, alcíme: A kolozsvári evangélikus templom centenáriumán. A kövek pedig mérföldkövek is lehetnek, metaforikus értelemben jelentős események, üzenetük pedig kettős a szülők, család számára: az ünnepen öröm látni a felnőtt gyermeket, ugyanakkor számadás is az eddig megtett útról. „József Attila szavaival – emberkövek vagyunk, akik érezzük az úton heverő kövek fájdalmát. Célunk lehetne értelmes várossá magasodni, templomtorony kupolájába vágyni… elbámészkodni, s hagyni, hogy ránk essen, mint egy darab kő, a valóság” – mondta az igazgató, aki szavait is azzal zárta: „A ballagó diákoknak kívánjuk, hogy olyan emberkövekké váljanak, milyenné a legszebb vágyaikban látják magukat, olyan emberekké, milyenné látni szeretnék magukat”.
Az ünnepi beszédek sorát Azzola Katalin, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke folytatta, aki kitért arra is, hogy a diákokat ne törjék le az előforduló esetleges kudarcok, mert minden ilyen eset lehetőség egyben a javításra is.
A végzősök nevében Barabási-László Barbara (12. A) búcsúzott, majd Haba Edina elmondta Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba költeményét. A ballagókat Gergely Hanna Dalma (XI. A) osztályos diák búcsúztatta, majd újabb szavalat következett a brassais hagyománynak megfelelően: Módi Bernadett (XI. B) Egyed Emese: Jelentés helyett című versét adta elő. Az iskola legkisebb diákjai nevében Stanciu Auróra előkészítő osztályos szólt a végzősökhöz.
A hagyományos ceremónia jegyében a zászló- és kulcsátadás sem maradhatott el: előbbit Pescar Sebastian Daniel (11. B), Orbán Izabella (11. A) és Varga-Mihai Beatrix (11. B) vette át, míg a kulcsot két kis előkészítős kapta: Stanciu Auróra és Moldován Emma. A nagybetűs Életbe való jelképes kilépés következett: a tizenkettedikesek három lépést előre, majd a tizenegyedikesek ugyannyit a nyomukba.
A díjazási ünnepségen napilapunk hagyományosan felajánlott Szabadság-díját Fábián Erik (12. A) kapta meg.
A további jutalmazottak:
• Juhász Máté István Emlékdíj, amelyet az érettségi vizsga előtt rákban elhunyt egykori kiváló tanuló emlékére alapított családja és Gáll Dénes osztályfőnöke: Barabás-László Barbara (12. A).• Tar Koppány Zsolt-díj, amelyet az iskola volt diákja és sportolója, az „ismert katona”, a katonasága idején tragikus módon elhunyt egykori diák emlékére alapítottak osztálytársai: Korpos Eduárd Szabolcs (12. A).• Brassai-díj annak a diáknak, aki az eltelt tanévek folyamán a legnagyobb tanulmány eredményt érte el: Korpos Eduárd Szabolcs (12. A).• A Brassais Véndiák Alapítvány jutalmazza a természettudományi és humán tantárgyak tanulásában elért kiváló eredményeket, valamint a közösségszervező tevékenységet: Budelecan Antonio (12. B), György-Gáll Beatrix (12. A), Haba Edina (12. B) és Sütő Edina (12. A).• RMDSZ-díj: Budelecan Antonio (12. B) és Sütő Edina (12. A).• EMT-díj: Korpos Eduárd Szabolcs (12. A).• Vekov Károly, az iskola volt tanára által felajánlott díj a közösségépítő tevékenység, valamint a történelem elsajátítása terén elért eredményekért: Haba Edina (12. B).• Jancsó Noémi-díj a fiatalon tragikus balesetben elhunyt költő emlékére: Haba Edina (12. B).• A Kolozs Megyei Magyar Pedagógus Szövetség-díja: György-Gáll Beatrix (12. A).• Ajtay Ferenc-díj, amely emléket állít a földrajz-földtan szakos tanárnak, újságírónak, ismeretterjesztőnek – az a diák kapja, aki a líceumi évek alatt szakmailag kiemelkedő teljesítményt nyújtott, szervezésben közreműködött, versenyeken vett részt: Haba Edina (12. B).• Szakmai díj, turizmus-díj: Budelecan Antonio (12. B), Muntean Cristina és Király Kristóf• Irodalmi díj Pánczél Brigitta magyartanár emlékére: Budelecan Antonio (12. B).Vajnár János Zsolt ceremóniamester kissé meglepő, de fantáziadús zárásként a diákoknak azt kívánta: „a magatok módján legyetek ti is ferdetornyok!”, utalva arra, hogy a hibák ellenére is lehetünk kimagaslóak folytonos odafigyeléssel és megoldáskereséssel. Utalt ezzel a pisai ferdetorony történetére, amelyet 850 évvel ezelőtt 1173 kezdtek építeni, és már a harmadik emeltnél látszott, hogy az eredeti tervekkel ellentétben a puha talaj miatt dőlni kezd. Felére csökkentve a tervezett magasságot, a dőlés oldalán magasabbra, ellenkező oldalon alacsonyabbra építették a szinteket, ezért ha tornyot vízszintesbe állítanánk az ellenkezős oldalon lenne ferde. Ugyanannak a talajnak tulajdonítható viszont az, hogy a torony túlélte a földrengéseket.
A Gaudeamus újbóli eléneklése után zárszóként nem maradhatott el az Örökké Brassai jelmondat, utána pedig az ünneplést a templomon kívül folytathatták a résztvevők.
