„Az együtt töltött évek alatt sok élménnyel, emlékkel lettünk gazdagabbak. Minden teremhez, tanárhoz, diáktárshoz fűződnek emlékeitek, és minden osztályról valami kitörölhetetlen marad számunkra is. Nyomot hagy bennünk a közös munka, együttlét. Az iskolai ismeretszerzés mellett fontosnak tartom azokat az alkalmakat, amikor az együttműködés szabályainak megismerése volt a cél, a készségek és képességek fejlesztése, az emberi értékrend alapjainak bekerülése a mindennapi cselekedetekbe. Nehéz, de örömteli feladat volt az itt álló huszonkét ballagó diákunkat idáig eljuttatni! Mi, pedagógusok évről évre ballagtatunk, pályánk során számos osztályt végig kísérünk az úton, tudva azt, hogy minden diák egyszeri és megismételhetetlen. Majd gyertek vissza, és osszátok meg velünk életetek történéseit. Mindig arra gondoljatok, nem vagytok egyedül” – búcsúzott a maturandusoktól Józan Erzsébet igazgató.
„Elérkezett ez a pillanat is, az utolsó közös fejezetünk kezdete. Furcsa érzés ez: egyszerre szomorú és szép. Most, amikor utoljára ülünk itt így együtt, és könnyes szemmel nézünk egymásra, hirtelen rádöbbenünk: egy korszak lezárul. De az is világossá válik: ez örökre velünk marad. Nehéz elszakadni attól, amit négy év alatt sikerült felépítenünk. Bár a négy év gyorsan eltelt, az emlékek örökre velünk maradnak. Az első közös nap, az osztálykirándulások, a közös nevetések, a megbeszélések, a viták – mind-mind egy mozaikdarabka abból a képből, amit most licis éveinknek nevezünk. Amit innen hozunk, azt nem veheti el tőlünk senki” – búcsúzott Novák Zoltán István végzős.
