Megkezdődtek a hétfők és az ébresztőórák. Az All I want for Christmas monopóliumát immár a szomszédot ébresztő véget nem érő szundik sorozata töri meg. Reggelünk nem 10 óra után startol és nem is tojáslikőrtől édesített, de ha jól végeztük dolgunkat az elmúlt napunkban, szeretetből nem lesz hiány az év egyetlen hónapjában sem. Ezt kívántuk, ezért imádkoztunk az év utolsó tizenkét harangkongása alatt is.
Tizenkét darab kívánságot teljesít a következő évben az óesztendőből való kilépés utolsó kongásainak mindegyike - ez az ősrégi, spanyolországi eredetre visszatekintő, Latin-Amerikában is elterjedt szokás. A hagyomány szerint minden harangkongáskor újabb és újabb hónapra kell kívánnunk valamit, miközben gyorsan megeszünk egy szőlőszemet. Január a szeretet és a szerelem hónapja, mármint a szőlőszemek rendeltetését tekintve. Ekkor kérjük, hogy találjuk meg/őrizzük meg az igaz szerelmet. A február a változások hónapja, a második szőlőszem erre erősít rá. Jöhetnek a diéták és az edzőtermi belépők, az angol nyelvtanulás lendületes beindítása és a káros szenvedélyekről való leszokás (ismételt) ígérete. Egyszóval “rendbe tesszük az életünket”! A márciusi szőlő belső békénk megtalálásának garanciája, de ha önzetlen lélekkel bírunk vagy épp túlságosan is jól működik az életünk, akkor nagylelkűen akár másoknak is kívánhatjuk ennek megvalósulását. A következő három szőlőszem az év következő három hónapját jelöli az egészség, boldogság, önzetlenség jegyében. Júliusban az elveszett reményt kívánjuk visszaállítani - hitben, a világban, az emberiségben - kinek mi hiányzik. Az ezt követő hónapok szőlőcskéi a tiszteletért és tisztánlátásért fogyasztandók. A december szőlője a Playstation, a Ferrari és a személyre szabott én-kívánságok hónapja.
Ha úgy érzed, hogy ennyi kívánság közepette esetleg csökken a beteljesülés esélye, és ennél koncentráltabb, célegyenesebb óhajod lenne vagy egyszerűen úgy gondolod, hogy a belső béke és az egyensúly ugyan fontos az élethez - és a kerékpározáshoz - de a mindennapi számlafizetéshez pénz kell, inkább erre lenne szükség, akkor ehhez csak annyi a tennivalód, hogy hondurasi módra egy papírpénzbe becsomagolsz 12 szemecske rizst. És trálálá, a bőség biztosított a következő évre. Azonban ne feledjünk erősen hinni is mindebben. A szőlő gyors elfogyasztása és rizs csomagolásának kombinációja is teljesen elfogadott és gyakorolt. Az éjjel hosszú…
Ha már speciális kérésekről beszélünk, akad még egy szokás, amely modern világunk trendi Just Travel jeligéjéhez kapcsolódik. Utazáshoz és élménygyűjtéshez én általában jegyet és akaratot csatlakoztatok, Latin-Amerikában azonban ennek kivitelezése másképp történik. Hisznek abban, hogy ha december 31-én egy üres bőrönddel végigsétálsz az utcán, vagy kihelyezel egy utazótáskát a ház elé, az univerzum összehozza a többit.
És egy szemöldök felkapós információ karácsony vonatkozásában: több latin-amerikai országban és Spanyolországban a karácsonyt “Boldog Húsvéti Karácsonyi Ünnepekként” köszöntik (Felices Pascuas de Navidad). Igen, “Boldog Húsvétot Karácsonyt!” – be kell vallanom, nehezemre esik a fordítása, megzavar a húsvét többes száma és karácsonnyal való közös használata. De lássuk pontosan miért is. Vallási szempontból a karácsony magába foglalja az életet és a halált. Jézus megszületésével, majd feltámadásával megváltotta a világot, a húsvét a halál ellen megnyert csata és a keresztény hit központi eleme. Karácsonykor kezdik tehát megélni a húsvétot, úgy vélik, nem lehet ezen két eseményt elválasztani, ebből fakadóan a Boldog Húsvéti Karácsonyi ünnepek használata érthető és jogos is. Chilében például ilyen alapon a december 24-i ajándékozót Viejito Pascuero-nak hívják, ami annyit tesz mint öreg húsvéti. Tehát télapó még húsvétos is lehet.
Évvégi hagyományokból akad még bőven: például sárga alsó hordása szerencsét, pontosan pénzt hoz. És még egy, amely igazán kedvemre való, de amelyet sajnos férjem nem követ: ez lenne az újév napja előtti sepregetés, ami a rossz szellemek kikergetésének jelképe. És még a kutyát is megfürdetik. Tiszta házzal, tiszta lappal és illatos kutyával rajtolni az újévben.
Még mielőtt kivenném a zsebembe helyezett, jó magyar szokás szerint jószerencsét hozó szilveszteri bankjegyet, azon gondolkodom, hogy magyar honban amennyi ház, annyi szokás. Szerencsehozó lencselevestől, „hátrakaparó” csirkés étel tilalmán át a jobb lábon ugráson keresztül egészen a patriarkális családmodellre emlékeztető, az újévben először férfiember lépje át a küszöböt szokásokig minden megtalálható.
És beszéljünk most a tűzijátékról, amit Latin-Amerikában sajátosan értelmeznek. Ki robbantaná fel Trump fejét? Pontosabban: ki robbantana fel egy babát, amely Trumpot ábrázolja és petárdával van tele? Latin-amerikai szokás szerint az óévet egy népszerűtlen közszereplő embernagyságú bábujának felrobbantásával búcsúztatják. Ez egyben móka is és tiltakozás is. Egy elegáns passzív-agresszív megnyilvánulása az elégedetlenségnek, amely igencsak erős képi reprezentációval bír.
Csodalámpás, aranyhalas történetek, szőlőszemek, hitek és babonák mindig felcsigázták az emberek fantáziáját és ez így is van jól. A hit szeretet, a hit béke. Legalábbis az lehet, ha úgy döntünk. Ha nem, akkor szilveszter nem több egy szépre kerekedett esténél, nevetéssel különböző ki-tudja-miben-gyökerező rítusok által keretbe foglalva.
