Népes közönség előtt nyitották meg március 17-én a Redutban, az Erdélyi Néprajzi Múzeumban a Belső képek. Hintz Ella (sz. Boros, 1885-1975) műkedvelő fotográfusnő hagyatéka című tárlatot. A kiállítás mondhatni életre kelti a hasonló címmel tavaly megjelent kötetet (Belső képek. Dr. Hintz Györgyné Boros Ella (1888-1975) műkedvelő fényképész hagyatéka), hiszen most úgymond élőben is láthatjuk Dr. Hintz Györgyné született Boros Ella fényképeit, amelyek segítenek betekintést nyerni a család életébe, hiszen számos fotón az otthont és a családot örökítette meg, de ugyanakkor ezek a felvételek közelebb visznek a 20. század eleji Kolozsvárhoz, a kor társadalmához is. A néprajzi múzeum igazgatója, Tudor Sălăgean találóan nevezte „igazán szép” kiállításnak a tárlatot: az érdeklődő látogató felfedezheti a fotókon a család és a szeretet szépségét, a gondos odafigyeléssel berendezett otthonnak a szépségét, a korabeli város szépségét, a fotóművészetben rejlő lehetőségeket és azok szépségét. De a képek mellett kiállított tárgyak (bőrdíszművek, amelyeket szintén Hintz Ella készített, továbbá egy kézzel festett előszobabútor darabja, amelyet Ella ajándékként készített frissen házasodott fiának) úgyszintén készítőjük, Hintz Ella kézügyessége mellett a szépérzékét is tanúsítják.
A tárlatnyitón Blos-Jáni Melinda kurátor, a Sapientia Egyetem adjunktusa és az Erdélyi Audiovizuális Archívum alapító tagja elmesélte, hogy jutott a rendkívüli fotóhagyatékhoz: mivel amatőr fotósokkal foglalkozik, kezébe került a Tessar Teke amatőr fényképésztársaság évkönyve, a társaság elnöke pedig dr. Hintz György volt. A kolozsváriaknak a Hintz név és család közismert, a Gyógyszerészeti Múzeum révén is. Amikor felvette a kapcsolatot a családdal, akkor viszont kiderült, hogy a családban a fényképész tulajdonképpen nem György, hanem Györgyné volt, Ella, a feleség. Ezt követően kalandos és hosszú időszak következett, hiszen el kellett utaznia Németországba, ahová a család még 1986-ban kivándorolt, hogy megörökítse, digitalizálja a közel 1500 darabból álló fotóhagyatékot, s feldolgozza az adatokat. Rájött, hogy egyedül nem tudja elmesélni ennek a számára lenyűgöző nőnek a történetét, ezért felvette a kapcsolatot olyan szakemberekkel, akik ilyen területen dolgoznak, és így született meg a tavaly nyomtatásban megjelent kötet Blos-Jánia Melinda, Bokor Zsuzsa társadalomtörténész, Gaal György helytörténész, Mira Marincaș fotográfus és Újvári Dorottya művészettörténész szövegeivel, tanulmányaival – akik ugyanakkor a kiállításon olvasható szövegek szerzői is, amelynek nagy előnye, hogy románra lefordítva megismerhetővé teszi a tárlatot a román látogatókkal is. Blos-Jáni Melinda azt is elárulta, hogy a Belső képek kötet román nyelvű változatát is hamarosan bemutathatják a nagyközönségnek.
Sikerült eljönnie a kiállítás megnyitóra a Frankfurtban élő Hintz Györgynek, Ella dédunokájának is, aki közszemlére bocsátott néhány bőrdíszműves emléktárgyat, amelyeket szintén Hintz Ella készített, aki híres volt művészi hajlamáról, kézügyességéről, munkaszeretetéről. Dédnagymamájára intelligens, mindig aktív nőként emlékezett. Hasonlóan mesélt Hintz Elláról Gaal György helytörténész, aki már többször írt a családról, hiszen személyesen is ismerte őket. Elmondta, kevés fotóalbum van azokból az évekből, amelyek révén megismerhetjük azt a kort, hogy milyen volt az élet akkor Kolozsváron. Ebben is nagy szerepe van tehát Ellának, aki amellett, hogy a családdal foglalkozott, modern nő is volt, hiszen sportolt, teniszezett, gépkocsit vezetett, Kolozsváron első nőként hajtási jogosítványt szerzett – püspök apjának is sofőrje volt, többször Budapestre is elvitte. Elkezdett másképp élni, mint a korabeli nők, és ezt mutatják meg a fotói is – mutatott rá Gaal György.
Bokor Zsuzsa társadalomtörténész kiemelte a fotóhagyatéknak a társadalomkutatásban betöltött szerepét, hiszen azáltal, hogy Ella „megengedi”, hogy bepillantsunk az életébe, ráadásul egy gyengéd nőnek az életébe, segítségével jobban megismerhetjük azt a korszakot. Úgy érezte, olyan mindez, mint egy több ezer darabból álló puzzle, amelyből felfedezhetjük Ella történetét és megismerhetjük a várost az ő szemszögéből. Mira Marincaș fotográfus, a kiállítás másik kurátora, aki a fényképhagyaték digitális feldolgozásával foglalkozott, úgy vélte, a mai világban a digitalizálással elvesztődik a munkafolyamat intimitása, amelyet csak a fotólaborban lehet igazán megélni – ezért a fiatalokat az egyetemen próbálják ezzel is megismertetni. Hintz Ella maga végezte el a labormunkát, számos technikát ismert, és kísérletezett árnyalatokkal, nagyításokkal, ami műkedvelői, művészi hajlamát igazolja. Külön teremben állították ki a Sapientia harmadéves médiaszakos hallgatójának, Mikola Csengelének a színes képátdolgozásait, „Színekbe burkolt Madonna” címmel. A látogatók felvételről interjúkat is meghallgathatnak, amelyeket a Hintz család tagjaival, Györggyel és Gábor Csabával készítettek, valamint az Erzsébet úti Hintz-villa jelenlegi lakóival, Anca Gogâltannal és Georgiana Tirttel.
A tárlaton látható fényképek keretezése is figyelemre méltó: egyes képek régi patinás és díszes, mások modern, egyszerű keretbe vannak helyezve, egyrészt érzékeltetve a régmúltat, másrészt kiemelve a fotók jelenben is jól élvezhető szépségét, megannyi felfedezhető apró részletét. A kiállításon olvasható szövegek révén megismerhetjük a Hintz és Boros család öt generációját, Ella élettörténetét, a nőegyleti munkát, tájékozódhatunk a Tessar Teke Társaságról valamint a két világháború közötti fotós társaságokról, eligazítást kapunk a „sötétszobáról” illetve a fotografálás folyamatáról és a képelőhívásról – amelyet akár ténylegesen érzékelni is tudunk valamennyire, hiszen a kiállítótér mellett egy fotólabort is „berendeztek”, odavarázsolva a képelőhívás hangulatát.
Borítókép: ROHONYI D. IVÁN
