Jogunk lesz megtudni, mennyit keresnek a kollégáink
K. E.
Bár a bérezési egyenlőség törvényi előírás az Európai Unióban, mindmáig kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért a nők, mint a férfiak, ha egyáltalán van szerencséjük dolgozni, ugyanis munkahelyet is sokkal nehezebben találnak. A helyzet ugyan országonként változó, de az EU-ban átlagosan 13%-kal kisebb a nők fizetése, mint a férfiaké.
Látszólag Románia igen jól áll a nemek közötti bérszakadék tekintetében: a különbség férfiak és nők között alig 3,6%-os (bár ez is csak becsült érték), ezzel országunk a második legjobb eredményt mondhatja magáénak ezen a téren az unióban. Látszólag kiemelkedő teljesítmény, pláne a 13%-os uniós átlagot tekintve. Azonban, ha a nyers adatok mögé nézünk, kiderül, hogy ez a kiemelkedően pozitív hazai eredmény tulajdonképpen a nőket érintő hátrányos állapotból származik: a nők alacsony foglalkoztatottsági arányával magyarázható.
Súlyos probléma áll az alacsony hazai bérszakadék hátterében
A bérek összehasonlításakor az alkalmazásban álló férfiak és nők adatait hasonlítják össze, ám a dolgozó korú hazai nőknek csak valamivel több mint felét (55,4%-át) foglalkoztatják fizetett állásban, szemben a férfiak háromnegyedével. A foglalkoztatottság a képzettségi szinttel is szorosan összefügg: akár nő, akár férfi, minél tanulatlanabb, képzetlenebb valaki, annál kisebb eséllyel talál munkát, ám ez fokozottan érvényes a nőkre. Az alapképzésben (kötelező oktatás vagy annál kevesebb) részesült romániai nőknek csupán mintegy negyede rendelkezik munkaviszonnyal, a középfokú végzettségűeknek már közel kétharmada, a felsőfokú tanulmányokkal rendelkezőknek pedig majdnem 90 százaléka.
Amikor tehát a nők és a férfiak közötti bérkülönbséget kiszámítják, a nőkre vonatkozó fizetés-adatokban zömmel felső- és középszintű tanulmányokkal rendelkező személyek béradatai szerepelnek, amelyek eleve magasabb béreket jelentenek. Az a csupán 3,6%-os bérszakadék férfiak és nők között tehát nem abból adódik, hogy Romániában annyival „egyenlőbben” fizetnék a nőket és a férfiakat, hanem részben annak tudható be, hogy az a kevés állásban levő nő zömmel magasabban képzett, így jobban megfizetett munkát végez.
Érdekes részlet egyébként, hogy az alapfokon iskolázott férfiak közül több mint kétszer annyian állnak munkaviszonyban, mint a hasonlóan képzett nők, a középszintű tanulmányokkal bíró nők 59, a férfiak 78 százaléka végez fizetett munkát, a felsőfokú képzettségű nőknek pedig majdnem 88, a férfiaknak több mint 91 százaléka.
A bérszakadékhoz hozzájárul az is, hogy a nők nagyobb arányban dolgoznak részmunkaidőben (28% szemben a férfiak 8%-ával), amiért kisebb fizetés is jár, lényegesen több ingyenmunkát (gyermeknevelés, háztartásvezetés, idősgondozás, betegellátás stb.) végeznek, amit ha összeszámolnánk, könnyen kiderülne, hogy a nők többet dolgoznak a férfiaknál.
A nők pályaválasztását és karrierjét még mindig erőteljesen meghatározzák a hagyományos nemi szerepek: 2018-as európai adatok szerint a nők negyede felhagyott karrierjével a gyermeknevelés miatt, míg ugyanez csak a férfiak 1,3%-áról mondható el. Felső vezetői körökben kevesebb nőt találunk, három évvel ezelőtt az uniós vállalatok menedzsereinek harmada volt nő, és őket is 23%-kal gyengébben fizették, mint a menedzser férfiakat.
A nemek közötti bérszakadék a nyugdíjas évekre tovább fokozódik, a nőket öregkorukra fokozottabban veszélyezteti a szegénység és a társadalmi marginalizáció, ugyanis életük során kevesebbet tartalékol(hat)nak és ritkábban eszközöl(het)nek befektetéseket. Az európai nők nyugdíja 2020-ban 28%-kal volt kisebb a férfiakénál. A bérkülönbség csökkentése mérsékelné a szegénységi kockázatot, a társadalmi segélyrendszerekre nehezedő terhelést, ugyanakkor növelné a bruttó nemzeti összterméket.
Miről szól az uniós irányelv?
Az Európai Parlament bérezési átláthatóságot szorgalmazó kötelező irányelve észrevehetőbbé tenné a bérek közti különbségeket. A törekvés egyébként „nyugdíjas” korba ért: a nemek egyenlő bérezésének alapelve már a 66 éves Római Szerződésben (1957) is szerepel. Mit tartalmaz az új uniós irányelv?
Az álláshirdetéseknek semlegeseknek kell lenniük, 5 százalékot meghaladó béreltérés esetén az irányelv korrekciós intézkedésre kötelezi a munkáltatót, megkönnyítené a nők hozzáférését vezetőségi tisztségekhez, növelné a nők arányát felsővezetői állásokban (2026 júniusáig a cégeknek a nem ügyvezetői állások legalább 40%-át vagy az igazgatói posztok 33%-át nőkkel kell betölteniük), jelentési kötelezettséget ír elő a cégeknek, valamint megtorlási kötelezettséget a tagállamok részére a szabályszegőkkel szemben.
Az új rendelkezések a kezdő fizetés megjelölésére kötelezik az álláshirdetőket, akik nem kérhetnek a jelöltektől korábbi bérezésükre vonatkozó információkat. Szerződéskötést követően az új dolgozóknak jogukban áll tájékoztatást kérni a hasonló munkakört vagy hasonló értékű munkát ellátó kollégáik átlagbéréről nemekre lebontva, valamint a munkabér és a karrier alakulását meghatározó kritériumrendszerről, amelynek a dolgozók nemét tekintve objektívnek és semlegesnek kell lennie.
A több mint 250 dolgozót foglalkoztató vállalatoknak évente, a kevesebb alkalmazottal működő cégeknek háromévente jelentést kell benyújtaniuk a férfiak és a nők közötti bérszakadékról, a száznál kisebb létszámúaknak nincs jelentéstételi kötelezettségük. A nemi alapú bérszakadék elszenvedői kártalanítást kaphatnak, ráadásul ezután a munkáltatónak kell bizonyítania, ha nem történt szabálysértés és ilyen diszkriminációs vád nem állja meg a helyét.
Szakmai vélemények szerint a nemek közötti bérszakadék gyakran öntudatlan, nem szándékos, a közlési kötelezettség pedig érzékenyítheti a cégeket és ráébresztheti arra, hogy igazítaniuk kell a béreken. A tagállamoknak 2026 júniusáig kell honosítaniuk a jogszabályt.
A romániai nőkön ez sem segíthet
Segíthet-e az irányelv törvénybe iktatása a romániai nőknek? Akiket már maga a pályaválasztás is alacsonyabb bérezésre predesztinálja: az egészségügy és igazságszolgáltatás kivételével az elnőiesedett szakmák többnyire gyengébb bérezésűek.
A hagyományos nemi szerepek erős dominanciája a munkaerőpiac elhagyására kényszeríti a nőket: a román társadalom természetesnek tekinti, hogy nők nevelik a gyermekeket, gondozzák a krónikus, degeneratív betegséggel élő családtagokat, időseket, és ez gyakran azzal jár, hogy le kell mondaniuk állásukról. Ebben az államnak is óriási felelőssége van, ugyanis elegendő számú bölcsőde, óvoda, aggmenház és neurodegeneratív betegségekkel élőket ellátó intézmény létrehozásával felszámolhatná a nőkre ilyen tekintetben nehezedő nyomást.
„Románia szélsőségesen neoliberális állam, ami alatt azt kell érteni, hogy az állam nem vállal gyakorlatilag szinte semmilyen, vagy nagyon kis és rossz minőségű szerepet vállal az úgynevezett reproduktív munkáknak az ellátásában. Reproduktív munkák alatt azokat a feladatokat szoktuk érteni, amelyek a munkaerő napi szintű újratermeléséhez szükségesek, tehát egészségügy, oktatás, gyermeknevelés, szociális ágazat – ezekben Románia keveset tesz, keveset költ ezekre a területekre. De ezeket a feladatokat valakiknek mégiscsak el kell végezniük, és a nők lesznek azok, akik fizetetlen munkaként gondoskodnak öregeinkről, bölcsőde helyett otthon maradnak a gyerekekkel, délután tanulnak a gyerekekkel, és mindez pont elég ok arra, hogy a versenyképességüket rosszul érintse, ami pont ahhoz kellene, hogy csökkenjen a férfi-női egyenlőtlenség” – vázolta a helyzetet lapunknak adott tavalyi interjúban Geambaşu Réka, aki szerint arra lenne szükség, hogy a fizetetlen munka alól a nők mentesüljenek, ezt pedig az állam nélkül nem lehet megtenni.
(Borítókép: illusztráció)
