Február végi bagolytúra a Hója rejtélyes ösvényein
Sötétedés után indultunk bagolytúrára február 28-án, Szima Márton vezetésével, a Bácsi-torokba és a Hója-erdőbe. Legnagyobb örömünkre 31 fős csapatunkat öt gyerek is gazdagította, akik lelkesen vágtak neki a nem mindennapi kihívásnak. A Bácsi-torokhoz érve a nap már lemenőben volt, így az első pihenőnél, kihasználva a szürkületet, gyorsan elkészítettük a csoportképet. Miközben a gerinc felé meneteltünk, a lemenő nap sugarai bíborvörösre festették az égen úszó felhőfoszlányokat, így igazán különleges látványban volt részünk. Túránk legmagasabb pontjához érve hosszabb szünetet tartottunk, amíg teljesen be nem sötétedett. Ekkor előkerültek a fejlámpák, és izgatottan nekivágtunk a Hója titokzatos ösvényeinek. Csapatunk tagja volt egy kedves fiatal, nagyon jól nevelt vizsla, Dió is, aki szívesen fogadta a simogatást bárkitől.
A Kerek-tisztásra érve ez alkalommal sem találkoztunk földönkívüliekkel, viszont gyönyörködhettünk a csillagos égben és a dagadó hold fényében. A csoportképet ismét megkíséreltük, ám nehéz volt annyira mozdulatlanul állni, hogy a hosszú záridővel készült felvétel valóban éles legyen. Hamarosan a fényözönben úszó kincses városra is egyre nagyobb rálátásunk nyílt, ámulattal figyeltük a szombat esti élet pezsgését. Bár a túra 15 km-esre volt meghirdetve, a gyerekek legnagyobb örömére végül csak 11 km-t mutatott a GPS, így időben megérkeztünk a falumúzeumhoz, ahol pillanatok alatt szétszéledt a társaság a különböző buszmegállók felé. Egy biztos: mindannyian életre szóló élményekkel tértünk haza, az egyik anyuka pedig kijelentette, hogy számára ez a túra bekerült a top 10-be.
Népes gyermektúra márciusi virágkavalkádban
A csodás tavaszi időnek köszönhetően rengeteg család kimozdult a természetbe március 7-én, így népes, 87 fős csapattal vágtunk neki gyerekbarát túránknak Kiss Jani vezetésével. A csapat az Unirea sporttelepnél találkozott, ahonnan libasorban indultunk el, a Gálcser-kilátónál pedig egy rövid, energizáló szünetet tartottunk. Ez alkalommal is sok új arcnak örülhettünk, és egészen kicsi gyerekek is gazdagították a csapatot, így elég nagy szórásban haladtunk a Bükk ösvényein. A Diósnál elkészült a vidám csoportkép, ezután pedig a Rejtett-forrás tisztása felé vettük az irányt. A meleg napsugarak már előcsalogatták a tavaszi virágokat a föld alól, így májvirágoknak, apró csillagvirágoknak és kakasmandikóknak is örülhettünk, a Szent János-kút utáni árnyékosabb részeken pedig hóvirágok kavalkádja fogadott bennünket. Egy lelkes gyerekcsapat végig elől haladt Janival, a fiúknak pedig annyira megtetszett a „hujj-hujj” felkiáltás, hogy folyamatosan ismételgették. A Cérna-forrás tisztására érve következhetett a jól megérdemelt sütögetés, de persze a napfürdőzés sem maradt el, a gyerekek pedig birtokba vették a népszerű mászós fát. A Cérna-forrás meglepően nagy vízhozammal fogadott, így többen is feltöltötték kulacsukat. A sült finomságok elfogyasztása után a gyerekek megkapták a részvételért járó matricát, és sok új pontgyűjtő füzetecske is gazdára talált.
Krókuszligetek és fehér kakasmandikók a Révi-szorosban
Nők napján 61 fős csapattal köszöntöttük a tavaszt a Révi-szorosban Szima Márton vezetésével. Bár évek óta rendszeresen megszervezzük ezt a túrát, ilyen népes csapat még sosem gyűlt össze. Legnagyobb örömünkre nagyváradi EKE-s barátaink is csatlakoztak hozzánk, akik annyira rutinosan mozognak már a helyen, hogy pontosan meg tudták mondani, hol fogunk hunyorokat találni. A különleges napra való tekintettel egy kis meglepetéssel is készültünk a hölgyek számára, még emlékezetesebbé téve számukra március 8-át. A túra Vársonkolyosról indult, rövid ideig a vonatsínek zúzott kövein egyensúlyoztunk, majd az alagút előtt neki is vágtunk az első meredek emelkedőnek. A kaptató néhány résztvevőt komoly kihívás elé állított, így legalább 15 perces szórásban haladt a nagy csapat, amíg mindenki felért az első kilátóponthoz. Az égiek igazán csodás tavaszi idővel ajándékoztak meg, így mindenki élvezte a napfürdőzést a tízórai elfogyasztása közben. Az emelkedőből viszont még jócskán kijutott, így kitartóan meneteltünk a legmagasabb sziklaoromig, ahonnan madártávlatból gyönyörködhettünk a mélyben kígyózó türkiz Sebes-Körösben.
Amint elkezdtük az ereszkedést, megjelentek az első krókuszok és a különleges, fehér kakasmandikók, amelyekből mifelénk keveset látni. A somfákon még csak bimbók sárgállottak, de a meleg napsugarak már a leánykökörcsineket és az ibolyákat is előcsalogatták a föld alól. A Menekültek barlangját is útba ejtettük, majd következett a Kereszt-kilátó, ahol hosszabb ebédszünetet tartottunk. A következő kilátónál már Körösrév látványa tárult elénk, s persze a csoportkép sem maradhatott el, mielőtt megkezdtük az ereszkedést. A Körös túlpartján elindultunk a Zichy-cseppkőbarlang felé, nemsokára pedig hihetetlen látvány fogadott: csodás krókuszligetek festették lilára a tavaszi csupasz földet, így nem győztük fényképezni a kedves tavaszi virágokat. A barlang felé vezető keskeny ösvényen élvezhettük a Sebes-Körös tiszta vizének zöldes árnyalatát, majd a felújított menedékházhoz érve feltöltöttük kulacsainkat. Nemsokára elértük a Zichy-cseppkőbarlang bejáratát, ahonnan hűvös levegő áramlott ki. Itt a csapat több részre szakadt, hiszen egy nagyobb társaság befizetett a barlanglátogatásra, mások leültek a padokra falatozni és pihenni, néhányan pedig a Révi-vízesésre voltak kíváncsiak, vagy elfogyasztottak egy hűsítőt.
A mélyben egy igazán különleges föld alatti világ fogadott érdekes cseppkőalakzatokkal, s még hibernáló denevéreket is láttunk. A barlanglátogatás után ismét egyesült a csapat, így elindultunk visszafelé, ki-ki az alagúton keresztül vagy a folyó partján vezető ösvényen, élvezve a fölénk magasodó sziklaóriások látványát.
