Igen, főleg ezen hosszúra nyúló, lehangoló felújítások miatt van ez az érzésem. Persze értem én, hogy minden ilyet meg kell szenvedni, de amikor egy néhány tízméteres utcácska korszerűsítése hosszú hónapokig elhúzódik, azt mégsem értem. Vajon nem lehetne egyszerre csak eggyel foglalkozni abból a (fél)tucatnyiból, amely jelenleg is munkatelep a történelmi belvárosban? Hogy a lakosoknak, és persze nem csak az ott lakóknak, megkönnyítsék az életét?
Benyitok az egyik boltba a Bolyai utcában. Egy pallón „mászok” fel a boltba; egyedüli kliens vagyok. Kicsit szégyellem a sáros lábamat, amivel nyomot hagyok magam után, de hát az lenne a csoda, ha ebben az utcában, az esős téli időben nem ilyen lenne. Az elárusítónő meglehetősen unott, mintha már nem zavarná, hogy megint veheti elő a felmosó vödröt: közeleg a zárás ideje, mindjárt szabadul. Közben éppen Goran Bregovic-számot közvetít a rádió, a hölgy a pult mögül naz előadó egy másik ismert dalára utalva váratlanul nekem szegezi a kérdést: vajon lehet még valahol kalasnyikovot kapni? Gyorsan fizetek.
Mellette a másik bolt kénytelen volt lehúzni a rolót; amióta ilyen állapotban van az utca, alig tette be a lábát vásárló.
Az utcából kihordott sár a főutcákon is vékony rétegben terül el a járdán, onnan viszik be hívek a Minorita-templomba, más üzletekbe, s mind messzibb és messzibb, szétkenve az egész belvárosban…
Közben eszembe jut az a filmecske, amely arról szólt, hogy egy kínai városban a kráterszerűen beomlott útkereszteződést egy éjszaka alatt újracsinálták. Nem tudom, hogy igaz-e… de azt igen, hogy nálunk a városháza sajnos csak a főutak esetében sürgette meg a korszerűsítések során a kivitelezést, hogy az autósforgalomban ne keletkezzenek az amúgy is meglévőknél nagyobb forgalmi dugók. De ott, ahová gyalogosövezetet terveztek, a kivitelező kedvére „húzhatja az időt” a kivitelezésre kijelölt egy, másfél vagy éppen két éven túl is.
Ezzel van összhangban, hogy immár hónapok óta nem seprik a lakónegyedi utcákat. Azokat sem, amelyek néhány éve az új besorolás szerint már belvárosnak számítanak – legalábbis az adó szempontjából mindenképp. Amikor esik az eső, az ősszel lehullott és azóta bomlásnak indult faleveleken csúszkálni lehet bizonyos járdákon, még hó sem kell hozzá. Régebb legalább heti egyszer végigment egy seprőgép ezekben az utcákban, igaz, hogy még mielőtt a szemetesautó járt volna – így az abból kicsepegő lé, a véletlenül kieső szemét ott maradt az úttesten. De legalább volt egy rendszer. Most, ha jól tudom, épp átmeneti időszakban vagyunk, amikor a régi cég már nem seper, az új pedig, amely a versenytárgyalást megnyerte, még nem…
Persze felmerül a kérdés, nem-e lehetett volna, mondjuk fél évvel korábban meghirdetni a versenytárgyalást, hogy az új cégnek legyen ideje felkészülni, beszerezni a kellő számú munkagépet, alkalmazottat? Bár az is lehet, meghirdették, csak a fellebbezések miatt húzódott el. És amúgy minden rendben, mint az utcafelújításokkal is, csak én vagyok most rossz hangulatban. Mert nem szeretem, amikor egész nap szürke az ég és nem jön elő a nap. És mert megcsúsztam a reggel az amúgy meredekek utcánkban, a latyakban, épp átkelés közben, mert ugye a januári hóhullás megint meglepte a hatóságokat és a hóeltakarítással foglalkozó cégeket és nem voltak képesek bár egy lapát homokot szórni. Gondolhatták, estig úgyis magától elolvad ez a semmi hó ebben az elhagyatott városban.
