A plébánia eredete a Szent Lázár és János betegápoló renddel kapcsolatos, amelynek letelepedéséről III. István király 1166. október 24-i oklevelében intézkedett kolostoralapítással, templommal és saját plébánossal. Ehhez a templomhoz tartozhatott a források által 1557-ben említett Szent Erzsébet, valamint az 1559-ben említett Szentlélek- és Szent Jób otthon.
A hagyomány szerint a 12–13. században létezett egy önálló, saját templommal rendelkező Szentpéter nevű falu, amely a tatárjárás áldozatául esett. A középkorban újra benépesült egyházközséget a kolozsvári plébános igazgatta. Idővel a várfalakon kívül is építkező Kolozsvár és a terjeszkedő falu összeértek. Így jött létre a későbbi Külmagyar utca, amelyet a források Szentpéter utcájaként emlegetnek. A plébániatemplom régiségét igazolja egy 1445-ből ismert oklevél, amely szerint a szentpéteri hívek kifejtik, hogy Szent Péter és Pál egyháza ősi plébánia és így joguk van a plébánosválasztáshoz is.
A 15. században időnként önálló plébánia volt, máskor a főtéri Szent Mihályból látták el. Az egyházközség 1560 körül unitárius lett. A Rákóczi-szabadságharc idején a falu újra leégett, templomának csak a falai maradtak meg. A szatmári béke után újratelepült falu a templomát is felújította. Ezt a katolikusok 1716-ban a kolozsvári főtéri templommal együtt, a császári seregek parancsnokai támogatásával foglalták vissza. Amikor aztán három évszázaddal ezelőtt, 1723-ban a minoriták visszatelepedtek Kolozsvárra, Antalffy János püspök rájuk bízta Szentpéteren a lelkipásztorkodást. Ők a belvárosban építették fel templomukat – jelenleg a Deák Ferenc utcai görögkatolikus székesegyház –, de továbbra is beszolgáltak Szentpéterre.
A középkori templom alapjaira, megtartva a hajó egy részét, 1844–47 között felépült a Szent Erzsébet Királyi Kórház költségén az új neogótikus templom, amelyet Kagerbauer Antal – a romantika korának legjelentősebb kolozsvári építésze – tervezett. A templom főoltárán balról jobbra Szent Péter apostol szobra, Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázoló oltárkép és Szent Pál apostol szobra látható.
Megtöltötték a templomot a búcsús szentmisén résztvevő hívek
A csütörtöki főünnepen megtelt templomban bemutatott szentmise főcelebránsa, László Attila Kolozs-dobokai főesperes bevezetőjében rámutatott: úgy tűnik, hogy a történelmet úgynevezett karizmatikus emberek – például Napoleon, Sztálin, Hitler – formálják. Általuk sokszor vérontásban és kínszenvedésben részesült az emberiség. Viszont akiket ma ünneplünk, hiteles karizmatikusok voltak, mert erejüket, karizmájukat, amelyet megvalósítottak, Jézus Krisztustól kapták. Közösségünk is akkor lesz ragyogó, ha Istenre hallgatunk, és nagy családként építjük Isten egyházát. László Attilával koncelebrált Ferencz Antal, az ünneplő egyházközség plébánosa, a Verbum Egyesület igazgatója; Vizi Zakariás Kolozsvár-Györgyfalvi negyedi plébános, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnöke; Jakab Gábor pápai káplán, Kolozsvár-kerekdombi és Kovács Árpád kisbácsi plébános, valamint nem utolsósorban a főünnepi szentmise meghívott szónoka, Gál Hunor, a gyergyószentmiklósi Munkás Szent József és az ottani örmény egyházközség plébánosa. Ez alkalommal Nagy Károly, a kolozsvári ferences templom igazgatója biztosította a gyóntatást.
Szentbeszédében Gál Hunor többek között elmondta: „Ezen templom védőszentjei olyanok, mint a nyomok, amelyek elvezetnek a célhoz, amit nekünk követnünk kell és ez nem lehet más, mint maga Jézus Krisztus. Keresztény életünkre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy jó, ha észrevesszük Krisztus jeleit és követjük az Ő nyomait hétköznapi életünkben, de ez csak távoli követés. (…) Például, ha úgy olvasom a Szentírást, mint egy régen szerkesztett könyvgyűjteményt, de nem hat meg és nem változik a mindennapi életem; ha csak híreket olvasok az egyházmegye életéből és azokat akár tovább is adom, de nem kívánok különösebben részt venni egyházközségem életében; ha elmondom az imaszövegeket, de nem tartok csendet, hogy meghalljam, mire kér és hova küld az Isten. Ezek a távoli követések nem reménytelenek, mert megtörténhet a találkozás, de van a rövidebb út: ha elhiszem, hogy a »Kövess engem« felhívás és meghívás Jézus részéről nemcsak Péternek és Pálnak szól, hanem nekem is. Bennük azt kell megcsodálnunk, hogy velük és általuk Krisztus működött, és ahogy működött bennük a Szentlélek, beengedték Krisztust az életükbe és Ő fokozatosan átformálta azt. Közelről követték! Ez a rövidebb út, amelyen akkor indulunk el, ha Jézust többé már nem egykor élt történelmi személyként akarjuk megismerni, hanem egészen közelről Krisztusként hallgatni. (…) Péter azért szikla, mert Jézus szavára cselekszik. Őt a szeretet mértéke tette erőssé, sziklává, alappá. Ő nem okoskodik, hanem azt teszi, amit Jézus kér. Annyi mindent tanulhatnánk ebből a gesztusból. Azt tenni, amit Jézus mond, amit tanít, amit kér. Talán sokszor ez a legnehezebb. Tegyük meg mi is azt, amit Jézus kér tőlünk Egyházán keresztül!” – nyomatékosította Gál Hunor.
Papszentelés után, balról jobbra: Jakubinyi György nyugalmazott érsek, Virág István, Kovács Gergely érsek, Ferencz Zsolt és Kerekes László segédpüspök
A szentmise végén Ferencz Antal plébános köszönetet mondott mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult az ünnepi liturgiához. Kiemelte: minden áldás a Mindenható Istentől érkezik, de az embereknek is hálával tartozunk. Ugyanakkor rámutatott, hogy amit László Attila főesperes-plébánosi minőségében végez Kolozsváron, nem mindennapi szolgálat, hanem nagy fáradtsággal és töretlen lelkesedéssel végzett folyamatos munkásság. Személyes hangnemben elmondotta, hogy bármilyen irányból érkezik a kincses városba, úgy érzi, hogy hazaérkezett. Valamennyiünknek szóló feladat napjainkban helytállni hitünkben, keresztényként elbírva és leküzdve a megpróbáltatásokat. Ehhez adjon Isten jó egészséget, jó humort és kitartást!
Az ünnepi szentmisén Muresán Mária kántor odaadással végezte a zenei szolgálatot a templom kórusával együtt, közreműködött Biró Zsolt Imre gyergyószentmiklósi kántor. A templom kijáratánál valamennyi jelenlevő szeretetvendégségben részesült a plébánia részéről.
Ezekben a napokban ünnepelték templomuk védőszentjét/védőszentjeit többek között a Fehér megyei Alvinc, Magyarigen; a Kolozs megyei Kisbács; a Beszterce-Naszód megyei Teke egyházközségének hívei.
Megjegyezném, hogy ezen a főünnepen a templomi perselyezések a római Apostoli Szentszék részére történtek.
Fotók: Balla László/LK Creativ Art Galéria
