Szent Mihály főünnepi búcsú Kolozsváron

A búcsús főünnepi szentmise főcelebránsa Tamás József, a gyulafehérvári főegyházmegye nyugalmazott segédpüspöke volt, akivel több mint harminc helybeli, illetve a főegyházmegye más helységeiből érkezett pap koncelebrált.

A legszentebb áldozat bevezetőjében László Attila Kolozs-dobokai főespres-plébános a saját és Bónis Endre főgondnok nevében is örök, boldog, isteni életre meghívottságunk örömével köszöntötte a búcsút ünneplőket, akik a barátságtalan idő ellenére megtöltötték a templomot. Kiemelten köszöntötte Tamás József püspököt, a papságot, a szerzeteseket és szerzetesnőket, a híveket, a ministránsokat, a nőszövetség és a Rózsafüzer Társulatok tagjait, Magyarország Főkonzulátusa munkatársait, a világi vezetőket, a kultúra, a politikum, a tanügy, a gazdasági élet személyiségeit, a testvérfelekezetek híveit, a Szent Cecília kórust és zenekart, a 80 tagú gyermekszkólát, az egyetemistákat, a Báthory István-líceum tanárait, diákjait, a média képviselőit és mindazokat, akik közvetítés révén kapcsolódtak be az ünnepléshez. Majd a főesperes-plébános így folytatta: „»Mennyeknek főangyala, gyengeségünk gyámola, / Hozzád száll fel énekünk, védelmezőnk légy nekünk!« Jubileumi esztendőnk búcsúünnepén ezen vágyakozással esdjük az áldást a magunk, családjaink és városunk számára. A megújulás/megtérés mellett kérjük kiemelten Jézus megígért békéjét a világnak is: adj békét, Uram! Búcsúra jöttünk – felajánlhatjuk a magunk, az élő vagy elhunyt szeretteink javára. Kegyelmeiért ne felejtsünk el imádkozni a Szentatya szándékára. Mert egyházunk mai külön-ajándéka híveinek a búcsú elnyerése, a bűnbánat szentségében már feloldozást nyert bűnökért járó büntetés elengedése. Ajándék ma a bűnbocsánat feletti öröm; minden jószándékú embernek pedig a megváltott létünk tudatosítása, hogy hitben élve, a bűnöket kerülni és a jót tenni igyekezzünk. Kegyelemhozó ünnepet!” 

Tamás József püspök is köszöntötte a főünnepi szentmisén jelenlevőket, hangsúlyozva, hogy mind Szent Mihály, mind tiszteletreméltó Márton Áron püspök – aki egy ideig ezen templom plébánosa is volt, és 45 esztendeje ezen a napon adta vissza lelkét Teremtőjének – Isten ígéjének bajnokai és harcosai voltak. Mindketten megerősítői, bátorítói keresztény életünknek, akiktől kérjük segítségüket, pártfogásukat.   

A meghívott szónok, Drócsa László csíkmindszenti plébános meggyőződéses, hiteles szentbeszédében többek között rámutatott: „Talán senkinek sem mondok újat, amikor kijelentem, hogy az egész világon harc van. És most nem azokra a harcokra gondolok, amelyek már átcsaptak háborúkban. Nem az orosz–ukrán, nem is az izrael–palesztin összecsapásokra, nem a Közel-keleti véres konfliktusokra, és nem is a 14-én tartott dohai csúcsra gondolok. Nem. Amikor harcról beszélek, akkor szellemi, lelki, ideológiai harcra gondolok. Ellentétek feszülnek szembe egymással, ugyanakkor harcolnak is egymással a különböző ideológiák a másik meggyőzésének, vagy helyesebben a másik legyőzésének szándékával. Ilyen szemben álló ideológiák illetve életformák a teljesség igénye nélkül: kereszténység, iszlám, buddhimus, judaizmus, fundamentalizmus, modernizmus, liberalizmus, reformizmus, progresszivizmus, konzervativizmus stb.” 

Majd így folytatta: „E szellemi-ideológiai kavalkád közepette merül fel a kérdés, Fehér Klárát parafrazálva: hová álljanak a keresztények? Hová álljak, mi a kötelességem nekem, római katolikus kereszténynek, Jézus Krisztust követőnek? A nem keresztény életformát, ideológiát követő világnak alapvetően az a felfogása, hogy mi vagyunk azok a cuki, aranyos emberkék, akik hirdetik a világbékét és az egymás iránti szeretetet. Még Jézust is emlegetik, persze a szelíd és alázatos szívűt, gondosan elhallgatva az ostort kezében tartó, állandóan a farizeusokat kritizálót. Anyaszentegyházunk szeptember 29-én Szent Mihály arkangyalra hívja fel a figyelmünket, aki a kereszténység harcos oldalát mutatja. A keresztény élet harc is – erről nagyon ritkán beszélünk. De milyen harca is van egy keresztény embernek? Jobbára nem az, hogy utcán kell megküzdenem a hitemért, vagy életemet kell adnom keresztény nézeteimért, életformámért. Azonban a szellemi harc már egy létező valóság, csak erről ritkábban szoktunk beszélni. 

Szent Mihály arkangyal az, akit a Szentírás mindig karddal a kezében és harcban ábrázol. Na, de ki ellen küzd? A gonosz lélek ellen! És a gonosz lélek olyan valaki, akit agyon szoktunk hallgatni, akit el szoktunk felejteni. Nagyon sokan azt gondolják, hogy a gonosz lélek, a sátán csak egy bibliai szereplő, csak az emberi rosszaságnak a szimbóluma, akit csak mellékesen említ a Biblia. Jézus nagyon konkrétan beszél arról, hogy a gonosz lélek egy létező személy. Sőt, Jézus elküldi tanítványait, hogy űzzék ki az ördögöket, gyógyítsák meg a betegeket és hirdessék az evangéliumot, az örömhírt. Ebből a három feladatból – kényelemszeretetből vagy félelemből – mi csak az örömhírt szoktuk hirdetni. Feltéve, hogy sugárzik is rólunk a megváltásunkról kapott örömhír. (...) Keresztényként az is Jézustól kapott feladatunk, hogy felvegyük fegyvereinket és űzzük ki az ördögöket. Igen, mert a gonosz léleknek az ármánykodásai, a munkája mindennapi életünkben jelen van. Az egyház azt tanítja, hogy három módon tud ellenünk dolgozni: kísértés, zaklatás és megszállás által. Szerencsére, hogy ezekből a legtöbbünk csak a kísértéssel szokott találkozni. (...) A gonosz léleknek mindig egyetlen célja van: a mi lelkünk kárhozata. És, ha mi keresztényként nem követjük Szent Mihály arkangyalt, és az első pillanattól kezdve nem harcolunk a kísértés ellen, ha elkezdjük beengedni, dédelgetni, akkor egy idő után a gonosz lélek fog hatalmaskodni a lelkünkön. És akkor bekövetkezik a teljes leszakadás, eltávolodás Istentől és közösségétől. Igen, a szellemi harc valóság. A gonosz lélek igenis valóság. Szent Pál apostol azt vallotta: a keresztény ember lelki harcos, aki nem a saját erejére, hanem Isten fegyverzetére támaszkodva állhat ellen a gonosz támadásainak.”

A szónok a továbbiakban pontosította: „Isten arzenálja hat dolgot foglal magába: az igazság öve; a megigazulás páncélja; a békesség evangéliuma; a hit pajzsa; az üdvösség sisakja; a lélek kardja. Amikor anyaszentegyházunk Szent Mihályt ajánlja figyelmünkbe, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy igenis harcolnunk kell a gonosz ellen és ebben tud segítségünkre lenni a nagy harcos – Szent Mihály arkangyal. Lehetőleg naponta kérjük az ő segítségét ahhoz, hogy egyéni és közösségi életünkben is győzedelmeskedjünk a gonosz kísértései felett” – nyomatékosította Drócsa László.

A szentmise végén László Attila főesperes-plébános kifejezte köszönetét „az életet velünk munkáló/formáló, és ehhez földi és égi pártfogókat adó Istennek! Hála és köszönet a megváltásunkat elhozó Urunknak, Jézusnak, e megjelenített áldozat minden kegyelméért; hála és köszönet a közösséget ily módon építő és vezető Szentléleknek. Köszönöm mindenki jelenlétét! A szentmise szónokának, hogy megerősített szent hitünkben, Szent Mihály védő oltalmában.” 

A főesperes-plébános hangsúlyozottan megköszönte a 80. életévét betöltött Tamás József püspök szolgálatát, kérve, hogy az Isten gazdagítsa további évekkel jó egészségben. Majd ez ünnepi alkalommal köszöntötte és díszoklevélben részesítette a szintén 80. esztendőt töltött Fodor György piarista confratert is, a jó Isten áldását kérve, és kifejezve a közösség háláját, amely legyen jutalma az egyházért végzett odaadó, elkötelezett sajtóapostolkodásáért és minden segítő szolgálatáért. Ugyanakkor László Attila megköszönte minden munkatársa segítségét és minden segítő ünnepformáló odaadását, a jótevők és támogatók egész éves imáját és adományát. Áldás szálljon mindnyájunk életére!

Az egyházzenei szolgálatot a Szent Cecília kórus és zenekar végezte Potyó István karnagy, kántor, tanár vezényletével, koncertmester Vincze-Dallos Csilla volt. Közreműködött a Szent Mihály gyermekszkóla Márton Szabolcs kántor, tanár irányítása alatt, kántori szolgálatot végzett Geréd István. A búcsúünnep a Pápai Himnusszal és Nemzeti Imánkkal zárult. A búcsús szentmise után a templom kijáratánál a Szent Mihály plébánia valamennyi jelenlevőt szeretetvendégségben részesített.