A magyar közösség reméli, a szobor nem kelt majd ellenérzést a város vezetőségében
Elsőként Gudor Botond Kund gyulafehérvári református lelkipásztort kerestük meg további információkért, hiszen ő volt a szobor felállításának ötletgazdája, egyszersmind a Nagyenyedi Reformátrus Egyházmegye esperese is. Gudor Botond elmondta, ő is az Unirea újságból értesült a szoborral kapcsolatos fejleményekről, hozzátéve: a jelenlegi városvezetés, Gabriel Pleșa liberális polgármesterrel az élen, barátságos magatartást tanúsít a szobor tekintetében. Régóta együttműködik a polgármesterrel, aki általában nyitottnak bizonyul és soha nem tapasztalt ellenséges magatartást részéről, mindez a helyi tanácsra is érvényes.
“Reméljük, a mostani hozzáállás nem fog megváltozni a jövőben valamikor bekövetkező városvezetés és polgármester cseréjével, hiszen a szobor felállítása körül időnként ellenérzések csapnak fel, azzal a felhanggal, hogy máshol lenne a helye. Emiatt lehetett az eddigi hezitálás, amelynek kiváltó oka a megállapodással látszólag megszűnt” – magyarázta Gudor Botond Kund. A lelkész szerint az átadással a helyi reformátusok már nem alakíthatják a szobor sorsát, az csupán a városvezetésen múlik. Addig is reménykedjünk, hogy a megállapodás szerint fog minden a helyén lenni. A jelenlegi polgármester számít a helyi reformátusok és a város magyar polgárainak véleményére és támogatja a város vallási, köztük református közösségét is – mondta.
A helyi tanácsülést megelőzően megkerestük a Nagyenyedi Református Egyházmegye jelenlegi, alig két hónappal ezelőtt beiktatott esperesét is, Lőrincz Konrád felenyedi lelkipásztort, de ő sem értesült a részletekről.
Mindezek tükrében felvettük a kapcsolatot a püspöki hivatallal, konkrétan Tussay Szilárd diakóniai referenssel, a 2022-ben megvalósult szoboravató ünnepség főszervezőjével, aki elmondta: már a szoborállítást megelőző egyeztetések és engedélyeztetések során megszületett a megállapodás a szobor további sorsára vonatkozóan, és procedurálisan most érkezett el az ideje a jogi aktus létrejöttének. A beszélgetésből azt a következtetést lehetett levonni, hogy a megállapodás nélkül a szobor felállítása nem valósulhatott volna meg.
Mint az várható volt, a január 30-i tanácsülésen a helyi képviselők megszavazták az indítványt. Az idézett helyi román sajtó leközölte ennek teljes szövegét is, a református püspökség 2022. júliús 11-én kelt beadványával egyetemben, amely világosan leszögezi, hogy amennyiben a szobrot elköltöztetnék a helyéről, kötelesek visszaszolgáltatni azt a püspökségnek és visszautalni a felállítás költségeit. Ugyanaz a dokumentum leszögezi, hogy tilos bármiféle elem kihelyezése (növényzet vagy bármilyen tárgy), ami eltakarhatja a szobrot.
A helyi önkormányzat által elfogadott határozat hat cikkelyben rendelkezik a szoborról. Az elsőben leszögezik, hogy elfogadják az adományt és átruházzák az új tulajdonosra. Pontosítva van – többek között – a szobor helye és felirata. A második cikkely rendelkezik arról, hogy a polgármesteri hivatal köteles megtartani a szobrot az eredeti helyén és állapotában, illetve vállalja annak karbantartását. A többi cikkely a szokásos formaságokat tartalmazza, a harmadikban találunk utalást a szobor leltári értékéről, ami a püspökség által közölt adatok szerint 418.444,01 lej. Az ötödik cikkely szerint a határozat megfellebbezhető, a 2004/554. számú törvény alapján.
Következtetésként elmondhatjuk: jelen pillanatban a szobor sorsa nincs veszélyben, és nem tapasztalhatunk rosszindulatot sem az elöljárók, sem pedig a lakosság részéről. A polgármesteri hivatal tisztán tartja a szobor környékét, kivilágították, rongálásnak pedig semmi nyoma.
Az ellenzék részéről annakidején egy kellemetlen – ugyanakkor sajtóvisszhangtól hangos, de elenyésző hatású – megnyilvánulás történt mindeddig. Erre épp a szoboravató ünnepségen került sor, amikor az akkori szociáldemokrata, időközben az AUR-hoz átigazolt szenátor, Călin Gheorghe Matieș, egy Avram Iancut ábrázoló képet helyezett a szobor talapzatához a leleplezés pillanatában, főként a saját szavazótábora és a rivális polgármester felé jelezve: nem jól választották ki, kinek állítanak emléket. Nem sokkal később egy online peticíót is elindított az általa javasolt román forradalmár szobra ügyében, amelyet az Alba 24 hírportál értesülése szerint (csak) mintegy kétszázan írtak alá.
Mindazonáltal, a városban megtapasztalható tolerancia ellenére, a gyulafehérvári magyarság aggódva tekint minden olyan aktusra, ami szimbólumait és történelmi emlékeit rosszindulatúan és ellenségesen vitatja. Ennek egyik oka pedig a város híres könyvtárának, a Batthyáneumnak az elveszítése, amely a közelmúltban, hosszas pereskedés után, a római katolikus egyháztól végérvényesen az állam kezére jutott. Csak remélni merik, hogy Bethlen Gábor szobra a város életét alakító leendő vezetés számára nem fog ellenérzéseket kelteni, hanem megmarad mostani helyén, az általa alapított rangos Collegium Academicum egykori épülete előtt. Ő volt ugyanis az, aki kiépítette és európai rangú fejedelmi székhellyé tette Gyulafehérvárt, és megannyi korszakalkotó tette között szerepel az is, hogy az ő rendeletére és költségére fordították le és nyomtatták ki először román nyelven a Bibliát.
A helyi magyar közösség számára a köztéri szobor identitáserősítő. Csak az a kérdés, elegendőek lesznek-e a fenti indokok egy esetleges irracionális tervvel vagy cselekedettel szemben?
Borítókép: a szerző felvétele
