Az Erdélyi Fejedelemség történetébe is betekintést nyújt a múzeum
Nem mindennapi kíváncsiságtól hajtva indultam el Gyulafehérvárra, hiszen alig néhány évvel ezelőtt meg sem fordult volna a fejemben, hogy valaha beléphetek a fejedelmek palotájába. Anno, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjaként, de még az 1989-es fordulat után is a fejedelmi palota, de szinte az egész vár – a Szent Mihály római katolikus székesegyház kivételével – sokáig valamiféle Tiltott Városként élt a képzeletemben, ahova földi halandónak lehetetlen bejutnia. Megközelíthetetlen volt nemcsak a híres Battyáneum, hanem gyakorlatilag mindegyik történelmi épület, ahova a katonaság betelepedett, azaz szinte minden. A kommunizmus idején az osztálykirándulásokon csak az ortodox katedrális és az Egyesülés Múzeuma szerepelhetett a bakancslistán, a magyar vonatkozású történelmi ismereteket máshol, burkoltan adták át nekünk. Érthető, milyen megható volt, amikor 2021. november 18-án néhány órára megnyitották a látogatók előtt a Battyáneumot, és egy szemernyit beszippanthattam annak hangulatából...
A fejedelmi palota ezúttal összehasonlíthatatlanul nagyobb örömre adott okot, hiszen az épület immár végleg kitárta kapuit a látogatók előtt, hétfőtől bárki meglátogathatja, ráadásul február folyamán ingyen. Ugyanakkor – megannyi múltbeli negatív tapasztalattal a háttérben – bevallom, kissé frusztráltan fogtam meg a kilincset. Attól kevésbé tartottam, hogy a felszólalók felteszik a mostanság egyre hangosabb magyargyűlölő lemezt, mert Gyulafehérváron napjainkban toleráns politikai hangulat uralkodik, bár – választási év lévén – ezt sem tartottam teljesen kizártnak. Sokkal inkább „szakmai kérdések” furdalták a képzeletem: milyenre sikerült a műemlék felújítása, melyik fejedelem kap nagyobb hangsúlyt, lesz-e magyar felirat, és hasonlók…
Az építkezések történelmi háttere
A régi püspöki, később fejedelmi palota, a Szent Mihály-székesegyház mögött található, a vár délnyugati szegletében, első említése 1287-ből való. Statileo Jánosnak, az utolsó középkori erdélyi katolikus püspöknek a halála után az Országgyűlés ezt a palotát jelölte ki 1542-ben rezidenciának a Budáról menekülő Izabella királynénak és kiskorú fiának, János Zsigmondnak, a későbbi unitárius fejedelemnek. Így alakult át a püspöki palota a fejedelmek székhelyévé, a reformációt követően pedig a püspöki és káptalani birtokok kincstári birtokká. Az alacsonytetős palotát Báthory Zsigmond, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György korában kezdték átépíteni, megnagyobbítani. Az építkezések Bethlen Gábor idejében érték el a tetőfokukat, amikor a palota lenyűgöző reneszánsz formát és díszleteket kapott. Építője Giacomo Resti olasz építész volt.
„A trónterem padlóját Bethlen Gábor korában virágos, színes mázú csempék borították, utána pedig tölgyfalécek közé fogott fehér alabástromlapok. A mennyezet festését Egerházi János végezte. A palota belsejében flandriai gobelinszőnyegek, selyem- és bársonyterítők, függönyök, keleti szőnyegek, valamint berakásos bútorok emelték a fejedelmi udvartartás színvonalát” – írja Gudor Botond történész, református esperes az Erdélyi-Hegyalja és térsége című útikalauzában.
A palota egykor összefüggő négy épülettestében a főkapuk, az orommezők, a homlokzatok, a boltívek díszítőelemei a reneszánsz jegyeit viselik magukon. A székesegyházzal egy átjáró kötötte össze. A palota 1542-vel kezdődően az erdélyi fejedelmek lakóháza, a fejedelemség politikailag reprezentatív épülete lett. Az épület az aranykorát ekkor, a fejedelemség idején élte, amikor 150 éven keresztül Erdélyt innen igazgatták. Az 1600-as évek elején Básta György generális felgyújtotta az épületet. Továbbá 1658-ban az Erdély megbüntetésére érkező török és tatár hadak az épületet kifosztották, tönkretették.
Az erdélyi fejedelemség önállóságának elvesztése után az épületegyüttes nyugati része az Erdélyi Római Katolikus Püspökség adminisztratív palotája lett, míg a kétudvaros keleti épülettömbből Habsburg katonai kaszárnyát alakítottak ki. Az 1711 és 1736 közötti időszakban az érsekségi palotát leválasztották az épülettest azon többi részétől, amelyek katonai funkciót kaptak. Jelenleg ez az épület ad otthont az Erdélyi Római Katolikus Főegyházmegye központjának, illetve itt található Kovács Gergely római katolikus püspök, gyulafehérvári érsek tartózkodási helye. Ezt az épületszárnyat a román állam támogatásával újították fel 2008 és 2011 között.
Hosszas, jól sikerült felújítás, de még nincs vége...
A szombati hivatalos avatóünnepségen a fejedelmi palota egy részének, éspedig az utcára eső frontjának – ahol a két főbejárat található – a teljes, külső-belső restaurálását, illetve az új múzeum alapítását ünnepelték meg. Ezen épülettömb felújítása nemrég fejeződött be, főleg európai uniós forrásokból, és most az Erdélyi Fejedelmek Palotája (Palatul Principilor Transilvaniei) néven új múzeumot nyitottak meg benne, s ideköltöztették a városban már korábban is működő információs központot. Kérdésünkre a magyarul is jól beszélő múzeumigazgató, Robert Roman elmondta: jelen pillanatban egy alapkiállítást sikerült összehozni, illetve már helyet adtak néhány időszakos kiállításnak is, de nyitottak más, hazai és magyarországi múzeumokkal együttműködni.
Az első állandó kiállítás azokat a jelentős történelmi időszakokat, kulcsfontosságú eseményeket és átalakulásokat mutatja be, amelyeken a fejedelmi palota átment. Az intézményvezető és az alkalmazottak egyöntetűen hangsúlyozták, hogy korszerű, interaktív módon és eszközökkel szeretnék szemléltetni az épület történetét, valamint a hozzá kapcsolódó személyiségeket és eseményeket. Ez a szándék már az első teremben tetten érhető, ahol Izabella királyné (Szapolyai János felesége, János Zsigmond fejedelem édesanyja) virtuális tárlatvezetőként várja az érdeklődőket, azaz egyes szám első személyben „meséli el” saját történetét a falra kivetített kisfilm által.
Ennek megnyitóját a jövőben még kettő fogja követni, amelyek a palota történetének még több szereplőjét hozzák előtérbe: fejedelmeket, fejedelmi hitveseket, kormányzókat, olyan személyiségeket, akik jelentős szerepet játszottak Erdély fejlődésében. A tervek szerint mindegyik termet a huszonegyből nem a klasszikus hagyományoknak megfelelően fogják berendezni, hanem az interaktivitásra helyezik a hangsúlyt.
Nagy József régész-történész, a múzeum magyar anyanyelvű alkalmazottja készségesen bemutatta az alapkiállítást. „Ez az egyetlen olyan múzeum az országban, amely az Erdélyi Fejedelemség több mint 150 éves történetéről szól. Fejedelmekről, fejedelemasszonyokról, kormányzókról és császári megbízottakról, akik az Erdélyi Fejedelemséget vezették. Ebben a múzeumban három tematikus narratív szálat fedezhet fel a látogató: a nagy történelmi időszakokat, amelyek során épült a palota, az erdélyi fejedelmeket, valamint azon személyiségeket, akik befolyásolták a fejedelemség politikai, vallási, kulturális és közigazgatási fejlődését. A földszinti öt teremben bemutatjuk a fejedelmi udvar légkörét, s különösen vizuálisan érzékeltetjük, hogy miként fejlődött építészeti szempontból az épületegyüttes a római korszaktól egészen a barokkig, amikor a Habsburg Birodalom helyőrsége működött benne, és létrejöttek a ma is látható jelentős változások. A múzeum szakértői folyamatosan kutatják és tanulmányozzák az Erdélyi Fejedelemség elbűvölő történetét. Időre van szükségünk ahhoz, hogy számtalan kérdésre választ tudjunk adni, s a fennmaradó rejtélyeket meg tudjuk fejteni” – hangsúlyozta a szakember.
A kiállítást a Gyulafehérvári nemzeti turisztikai információs és népszerűsítési központon keresztül lehet februárban ingyenesen kiváltható belépő ellenében megnézni, utána fizetni kell majd. Ezt a múzeumi élmény biztosítása érdekében egyszerre 15 ember nézheti meg, és félóránkként tárlatvezetést igényelhetnek. Megtudtuk: az idegenvezetést a román mellett magyar, angol, francia, német és görög nyelven tudja biztosítani az intézmény.
A román hadseregtől 2009-ben került a város tulajdonába az országos jelentőségű, tehát A kategóriás műemlék, amelyik az Unesco világörökségi várólistáján is szerepel. Az épület úgynevezett E szárnyának a felújításai munkálatai 2018 végén kezdődtek el, és 2021-ben kellett volna befejezni. A kivitelező céggel eredetileg 16 millió lej értékű szerződést írtak alá. A beruházás terveit azonban többször aktualizálni kellett, és a költségek már 2022-ben meghaladták a 27,5 millió lejt. Az eredeti tervek szerint a felújítás 98 százalékát az Európai Unió biztosította volna, de a megemelkedett felújítási költségek miatt végül kisebb arányú lett az uniós támogatás.
A palota A, B, C, D, F és G szárnyában eddig csak a tetőszerkezetet újították fel, hogy megállítsák az épület beázását és továbbromlását. A 16 millió lej értékű munkálatokat a román állam finanszírozta. Az még nem világos, hogy a többi épületszárny felújítása mikor fog megvalósulni.
Kampányszagú, de nacionalista megnyilvánulásoktól mentes nyitóünnepség
Se szeri, se száma nem volt azon magas rangú politikai személyiségeknek, akik tiszteletüket tették az avatóünnepségen, élükön Raluca Turcan művelődési miniszterrel. A megyei elöljárók oldalán európai parlamenti képviselő, volt pénzügyminiszter, különféle intézményigazgató bukkant fel az amúgy szűk körűnek tűnő rendezvényen, amelyen a sajtó képviselői is jelen voltak. Az RMDSZ részéről senki nem vett részt az eseményen, valószínű, hogy nem kaptak meghívást. Megkeresésünkre Ladányi Árpád Csaba, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke elmondta: a magyarságot érintő kérdésekben folyamatos egyeztetés történik a városi és a megyei vezetéssel, s – akárcsak Bethlen Gábor szobrának felállítása esetében – ezúttal sem hiányzott a párbeszéd, a dolgok a normalitás jegyében zajlanak.
Az esemény házigazdája, Robert Roman múzeumigazgató üdvözlőbeszédében röviden és tárgyilagosan érintette az épület történetét, a felújítás körülményeit és a célkitűzéseket, majd sorra átadta a szót a meghívottaknak. A félórásnál is több késéssel kezdődő ünnepségen szót kapott politikusok bő egy órán keresztül beszéltek a felújításról, a tervekről, persze nagy általánosságban. Rögtön el is határoztam, hogy értelmetlennek tartom újrahallgatni, és a lapban idézni a felvett anyagot. A felújítás néhány szakmai és technikai vonatkozását, amely itt-ott elhangzott, már ismeretes volt számomra a múzeum által közzétett anyagból. Azonban hozzá kell tennem, hogy a történelmi és kulturális háttérről alig esett szó: az a szó, hogy „magyar” vagy „Bethlen Gábor” nem hangzott el, igaz, Mihály vajda neve is csak szórványosan említődött, így hát részemről korrektnek nyugtáztam a felszólalásokat ebből a szempontból.
Kivételt képezett Mircea Hava volt polgármester, jelenlegi európai parlamenti képviselő, akinek mandátuma alatt kezdődött el a palota felújítása. A volt városvezető egyik mondatára azonnal felkaptam a fejem, amikor valamelyik gondolatához hozzáfűzte, anélkül, hogy kimondaná Bethlen Gábor nevét: bizony jobb lenne, ha a fejedelemnek nem egy körforgalomban kellene az autókat figyelnie, helyet kaphatott volna a palota előtti tágas téren, Vitéz Mihály mellett. A politikus nyilván a 2022. május 21-én felavatott szoborra gondolt, amelyet az általa alapított, ma már nem létező kollégium előtti téren helyeztek el. (Nincs rossz helyen – gondoltam magamban –, ráadásul sokkal kisebb, álló alakos szobor, eltörpülne a másik lovasszobor mellett, de az ötlet amúgy zseniális, lenne más fejedelmünk is, akinek ide emléket állítsunk...)
Amúgy érthetőnek tartom, hogy az érintettek örvendenek a sikeres projektnek, ne essék félreértés, a magyar közösség is nagyon hálás azért, hogy gondját viselik a fejedelmi palotának. Azt viszont fölöttébb furcsállottam, hogy a politikusok mellett nem kaptak szót (ezúttal sem, mint sok más műemlék felújításon) a szakemberek, mert szívese(bbe)n végighallgattam volna a művészettörténészek tájékoztatását, annál is inkább, mert cseppet sem könnyű eligazodni egy ilyen terepen, ahol annyi korszak tevődik egymásra. A megnyitón jelen volt Guttmann Szabolcs, Erdély egyik legismertebb műépítésze is, aki részt vett a felújításban, igazán szót kaphatott volna.
Ildomosnak tartom megemlíteni a fenti okokból kifolyólag mindazon szakemberek névsorát, akiknek köszönhetően a palota sokat visszanyerhetett egykori szépségéből. A műépítész-csapatot a következők alkották: Kulcsár András, Szondi Andi, Guttmann Szabolcs István, Imecs Katalin, Lukács Emese, Lukács Jonathán, Ioana Dan, Oana Oprea, Elek Zsolt, Laura Poara, Ioana Tătaru, Elena Grec, Barabás Karola, Eke Éva, Kulcsár Júlia. A belső építkezések Biró Anna Mária, a biológiai felmérések Livia Bucşa nevéhez kötődnek. A régészcsapatot Felix-Florin Marcu vezette Csók Zsolttal, George Cristian Cupceával, Rusu Adriánnal és Fărcaş Andrei-Octaviánnal karöltve. A kőelemeket Valentin Ştefan, a fémeket Kolozsi Tibor, a festményeket Kiss Lóránd és Cimbalmos Attila restaurálták, a művészettörténeti szakértők pedig Kovács Zsolt, Ileana Burnichioiu és Weisz Attila voltak.
A felszólalásokat követően a vendégeket végigvezették az épületen, majd a palota Diéta ermében állófogadást rendeztek számukra. A tehetséges, fiatal gyulafehérvári zongoraművész, Vladimir Gligor-Lungan Bach-, Liszt-, Chopin- és Enescu-darabokkal járult hozzá a hangulat emelkedetté tételéhez.
Meglepetés a sajtótájékoztatón: felújítanák a Batthyáneumot, kiköltöztetnék a várból a katonaságot
Az esemény legutolsó napirendi pontja egy rövid sajtótájékoztató volt, amelyen kizárólag politikusok vettek részt: Raluca Turcan miniszter, Gabriel Pleşa, Gyulafehérvár polgármestere, Nicolae Albu prefektus és Ion Dumitrel megyei tanácselnök.
Itt röppenttette fel a bombasztikus hírt a tárcavezető: az Európa Tanács fejlesztési bankjának támogatásával újítanák fel a Batthyáneumot. Nem kevesebb, mint 16 millió eurós finanszírozásért folytatnak tárgyalásokat, de a végleges összeg csak a DALI-terv elkészítése után derül ki.
Az tény, hogy már létezik egy, a kulturális létesítményekre vonatkozó támogatási megállapodása a minisztériumnak az említett pénzintézettel, azonban az elhangzottakból még nem egyértelműsíthető, hogy a programba biztosan be fog kerülni a gyulafehérvári könyvtár. „...ebben a harmadik egyezményben a Batthyáneum könyvtár felújítása prioritást képez” – mondta Raluca Turcan.
A 65 ezer kötetes, 1650 középkori kéziratot tartalmazó könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét. Mint ismeretes, sokéves tulajdonjogi per zajlik a római katolikus egyház és a román állam között. Az ügy legutolsó fejleménye, hogy az ingatlan és a közgyűjtemény restitúcióját 2021 májusában jogerősen elutasította a román legfelsőbb bíróság. Meg szerettük volna érdeklődni az üggyel foglalkozó, a római katolikus egyházat képviselő ügyvédtől, Komáromi Attilától, hogy mi az éppen aktuális tényállás az ügyben, de sajnos, lapzártáig nem sikerült vele felvennünk a kapcsolatot. Hiszen az nyilvánvaló, ha a tulajdonjog nem tisztázott, akkor semmiféle beruházást nem lehet megvalósítani...
Arra a kérdésre, hogy az esetleges felújítást követően a könyvtárat megnyitnák-e a nagyközönség előtt, hiszen jelenleg csak külön egedéllyel lehet oda belépni, Raluca Turcan miniszter nagyvonalúan igennel válaszolt, hozzátéve: az általa vezetett minisztériumnak van egy 45 millió értékű, a romániai épített örökség digitalizációjára irányuló programja, mert „..minden beruházásunk célja a kultúrához való hozzáférés lehetővé tétele”.
Ki tudja, talán a fejedelmi palota „kapunyitása” pozitív példaként szolgál majd más intézmények számára is... Az tény, hogy Gabriel Pleşa gyulafehérvári polgármester részéről mindeddig nyitottságot tapasztalhattunk a kérdésben. A városatyának is volt figyelemreméltó bejelentése a sajtótájékoztatón: megtette az első lépéseket arra vonatkozóan, hogy – turisztikai megfontolásból – a katonaságot teljesen kiköltöztessék a várból, azaz a belügyminisztériummal folytat tárgyalásokat ez ügyben, s bízik terve sikerében.
Mindent összevetve: pozitív élményekkel távoztam Gyulafehérvárról. A többit majd meglátjuk. És remélem, minden magyarnak megadatik, hogy legalább egyszer eljuthasson a fejedelmi palotába és a Szent Mihály-székesegyházba. Mindentől függetlenül, ez hozzátartozik nemzetünkhöz és kultúránkhoz való ragaszkodásunkhoz.
