Angol szántómunkás ebédje – Ploughman’s lunch

Ez a hideg étel volt állítólag a brit földeket szántó földművesek ebédje. Valószínűleg sajtból, kenyérből, valamint friss vagy ecettel savanyított hagymából állt egykoron. Ezt vitték ebédként magukkal a földekre. Ugyanakkor a sajt és a kenyér fogyasztása sör, illetve cider (almabor) kíséretében évszázadok óta bevett szokás volt, a fogadókban is hasonlót kínálták ebédre az átutazóknak. A „szántómunkás ebédje” elnevezés az 1950-es években jelent meg, amikor a jegyrendszer megszűntével, a sajtfogyasztás megnövelése érdekében az angol kocsmák (pubok) étlapjára került. Sok változatban találkozhatunk vele angol földön, kínálják főtt tojással, sonkával, salátával, savanyúsággal (Branston pickle), amely egy csatniszerű paradicsomszószos, ecetes, zöldségdarabos, édeskés mártás. 

A változatok száma ma már végtelen, ahány pub, annyi szokás, de minden esetben az alap – a kenyér és a sajt – minőségi, és általában nagy darabokban szerepel. Rusztikus, elképesztően finom ebéd, ami idehaza, a nagy hőségben igen jól jöhet. Nem kell sütni-főzni, csak feldarabolni a sajtot, hozzá a zöldséget, és kínálni mellé csatnit (chutney-t). Ezt a paradicsomos, ecetes, sós, édeskés, zöldséges, gyümölcsös, fűszeres lekvárszerű mártást az indiai konyhából „lopták” a gyarmatosító angolok. A csatninak magának is megszámlálhatatlan változata van. Az alapja a cukor, a hagyma és az ecet, de a fűszerek széles skáláját vonultatja fel: lehet édes vagy savanyú, zöldségesebb vagy gyümölcsösebb, nagyon csípős vagy kevésbé. Angliában csatnit kínálnak sajtok, sültek mellé, gyakran találkozunk vele, ha arra járunk. Nálunk néha kapható a bevásárlóközpontokban, de mivel nem mindig elérhető, hamarosan el fogom készíteni a saját változatomat. Nagyon megkedveltem, főleg nyári grillpartik, baráti összejöveteleken felszolgált ételek tökéletes kiegészítője lehet. 

Visszatérve a szántómunkás ebédjéhez, elmondom, hogy az a változat, amelyet szerencsém volt megkóstolni, miből állt. Ebből megállapítható, hogy mennyire kreatívan lehet az egyszerű sajt-kenyeres ételt felszolgálni. Egyik érdekes hozzávaló nem más, mint a burgonyaszirom, a csipsz, ami nálunk a fiatalok kedvelt rágcsája, s amitől az anyukák rettegve tiltják a gyermekeiket. A csipszet is be lehet építeni az étkezésbe, nem ördögtől való, ha mértékkel fogyasztjuk sok zöldség és gyümölcs kíséretében. 

Hozzávalók: 

paradicsom
uborka
zellerszár
iceberg saláta
legalább három fajta érlelt sajt
néhány vöröshagymakocka
ecetes hagymasavanyúság
csatni (ha nem jutunk hozzá, édes chiliszósszal, hagymalekvárral, ketchup-pal lehet próbálkozni)
salátaöntet
cipó
csipsz

Elkészítés: 

A zöldségeket tetszés szerint felvágjuk, felszeleteljük. Egy nagyobb tál egyik sarkába halmozzuk. Mellé tesszük a nagyobb darabokra tört/vastagra szeletelt sajtot, a cikkekre vágott almát, a csipszet, lehetőleg ropogós cipót (mellé vajat), kis tégelyben a salátaöntetet és a csatnit, céklásat, hagymásat és mangósat, itthon nyilván mi egyfélével is beérjük. Felszolgáltak még egy kis darab sertéspitét (pork pie), ami a hagyományos angol húsos pite, melyet jellemzően szobahőmérsékleten vagy hidegen szoktak uzsonnaként, vagy saláták kísérőjeként fogyasztani. Ez nyilván számunkra nem elérhető, el lehet tőle tekinteni, nélküle is bőséges, laktató és nagyon ízletes lesz az ebédünk. Ha csatnit sem sikerül beszerezni, mindenképpen valami édeskés szószt ajánlanék mellé, csiliszószt vagy a nálunk is kapható hagymalekvárt, esetleg ketchupot. 

A szerző felvétele

Nekem nagyon bejött ez a sajtós, salátás, gyümölcsös édes-sós ízvilág, a ropogós kenyér vagy cipó, és a csipsz is tökéletes kiegészítője az ételnek. 

Egy walesi tengerparti pub-ban volt szerencsém megkóstolni ezt a finomságot, ahol a déli órák vakító napsütésében mindössze 15 fokban pancsoltak a helyiek. Gyönyörű idő volt, a családok apraja-nagyja nyugágyakkal, teljes nyári felszerelésben vonult ki a homokos tengerpartra. Sokan elmerültek a hullámokban, a gyermekek felfújhatós játékokkal szórakoztak a vízben. A szántómunkás ebédje mellé sört és almabort ittak a helyiek a walesi nyárban, s mi is hűen követtük példájukat, legalább ebben, ha már a fürdőzéshez nekünk hűvös volt az idő.