BECSKE ADRIENN
Az alapítvány filozófiája Virginia Satir gondolatán alapszik, mely szerint „Ha valaki segítségért fordul hozzád, először add meg neki, amit kér, azután azt, amire szüksége van”. Ennek szellemében tartották meg első konferenciájukat, ahol csak a nevelőkre figyeltek.
A VONESZO Alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy rendszeres és kiszámítható segítséget nyújtson az otthonokban tevékenykedő nevelőknek, hogy ne csak tárgyi és rendszertelen adományokkal segítsék az otthonok életét, hanem lelki táplálékhoz is juttassák a neveltek nevelőit. Éves szinten ez 5 alkalmat jelent. Egy-egy ilyen foglalkozáson a nevelők elmondhatják problémáikat, mi az, ami nehézséget okoz nekik a mindennapokban és különböző work shopp-okon keresztül megoldási stratégiákat is kaphatnak rá. A kétnapos konferencia első napján a nevelők tapasztalatokat cseréltek egymás helyzetéről, felmerülő problémáikról. A második napon pedig a VONESZO munkatársai kiscsoportos foglalkozásokat tartottak arról, miért viselkednek időnként ellenségesen a nevelőkkel szemben az otthonokban nevelkedő gyermekek, mit tehetnek a nevelők az ellenséges magatartás megszűntetéséért, illetve, hogy milyen szakmai kompetenciáik vannak a nevelőknek a gyermekvédelmi rendszerben. A foglalkozásokat a VONESZO Alapítvány alapítója, Vitéz András szociális munkás, Jámbor Kinga szociális munkás és Koloszár Szonja pszichológus vezette le.
És míg a nevelőknek tartott a foglalkozás, addig a gyerekekre lelkes önkéntesek felügyeltek, akik szintén az alapítvány csapatával érkeztek.
– A konferencia célja az volt, hogy megalapozzunk egy hosszú távú munkát – nyilatkozta Vitéz András alapító. – Reform kell az adományozásba, a nevelői munka megbecsülésébe, a nevelők terhelésébe mind lelkileg, úgy fizikailag. Ez volt az első olyan konferencia, ahol a nevelők voltak a középpontban. Nem a szociális munkások vagy pedagógusok, most csak a nevelők. Nagyon remélem, hogy a megkezdett útnak lesz folytatása, és minél több területen tudunk segíteni a nevelőknek abban, hogy hivatásukat minél nagyobb lelkesedéssel, kitartással és szeretettel tudják végezni. Ebben szeretnénk a segítségükre lenni.
– Célunk az volt, hogy nagyobb körben foglalkozzunk a nevelőkkel, a hétköznapjaikkal, nehézségeikkel, lehetőséget adjunk nekik arra, hogy megismerkedjenek más, hasonló élethelyzetben élő, hasonló munkát végző nevelőkkel is. Azt hiszem, a sok-sok köszönet, mosoly, hálás tekintet bizonyítja azt, hogy jó, amit csinálunk, mindig érdemes nagyot álmodni! – mondta el Jámbor Kinga az alapítvány másik alapító tagja.
– Először jártam a Kárpátalján – mondta el Ambrus Erika, a zsoboki Bethesda Gyermekotthon csapatának egyik nevelője. – Olyan volt, mint egy időutazás vissza az időben. Hihetetlen, hogy milyen kevés pénzből kell kijönniük ott az embereknek… A konferencia egy nagyon jó feltöltekezési lehetőség volt mindannyiunk számára, hiszen itt csak velünk foglalkoztak, amihez mi nem vagyunk hozzászokva.
A szombat este zárásaként meghívtam Rátra a Viski Bicskások népi zenekart – ahol jómagam is brácsáztam –, akik fellépésükkel és táncházukkal fergeteges hangulatot teremtettek az egybegyűltek számára. Úgy gondolom, ismét sikerült a Petőfi Program célkitűzései egy szeletének megvalósítása azzal, hogy elszakadt nemzetrészeket hozhattam össze, megerősítve a magyar-magyar közti kapcsolatot. Jó volt látni, ahogy az erdélyi-, kárpátaljai- és anyaországi magyar együtt táncol és énekel, megmutatva, hogy bár két határ választja el őket egymástól a külvilágban, lelkük mélyén és gyökereikben sohasem szakadtak el egymástól.
