„Például a külföldről szavazó románok, akiknek a száma egyre növekszik, a korrupt politikát elsősorban a szocialistákkal azonosítják, és Románia estében a baloldaltól elpártolók inkább a szélsőjobbot választják, mint a progresszivista-liberálisokat. A politikai folyamatoknak a mélyben meghúzódó mozgatója pedig az, hogy az országban egy tektonikus szakadás van az idősebb, vidéki, alacsonyabban képzett, illetve a fiatalabb, nagyvárosi, tanultabb csoportok között. Az előbbiek hagyományos világképpel rendelkeznek, nehezen fogadnak be idegeneket, a számukra ideális politikusokat nem a képzettség, hanem a személyes kapcsolódások, érzelmek alapján választják. A városiak és a fiatalabbak nyugatosabb világnézetűek, inkább érdem alapján választanak, és egy kevésbé nacionalista, inkább decentralizált társadalmi berendezkedést helyeznek az előtérbe. A mostani választások ennek a csoportnak az előretörését dokumentálják”, fogalmaz Barabás. Megjegyzi: az, hogy elemzésében a szavazókat mentalitás és szociális helyzet alapján erre a két nagy csoportra osztja, nem jelent morális ítélkezést is, „hiszen a hagyományőrző vidékiek gyakran etikusabbak, szolidárisabbak, míg a nyugatias, városi tábor hajlamos túlzottan is az információs technológián „élő” fogyasztói társadalom szempontjait érvényesíteni”, teszi hozzá.
Kifejti: a választások eredménye jelentős meglepetést okozott, hiszen korántsem a közvélemény-kutatások előrejelzései igazolódtak be.
„A felmérések, előrejelzések szerint a szélsőjobb Románok Egyesüléséért Szövetség (Alianța penru Unirea Românilor, AUR) párt nem tudta volna meghaladni a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, és az előrejelzések többsége a Nemzeti Liberális Pártot (Partidul Național Liberal, PNL) támogatta. Az eltérés oka az lehet, hogy az erőteljesen manipulált közéletben a felmérések is propagandaeszközök lettek. A szociológusok szerint a bizonytalan szavazók leginkább egy erősnek tekintett nagy pártra szavaznak, mert biztonságot, védelmet várnak a kormányzattól. Az előrejelzések torzításával tehát a bizonytalanok meggyőzése érdekében gyakran a valóban mértnél nagyobbnak tüntetik fel egy párt támogatottságát. További ok lehet, hogy sok választó bizalmatlan az intézményekkel, köztük a közvéleménykutató cégekkel szemben is, így nem válaszolnak, vagy nem ugyanazt választják, mint a szavazófülkében. Ez főleg az establishmentellenes AUR szavazói körében lehetett gyakori, mert féltek a felmérések során bevallani a valós politikai preferenciájukat.
A politikai felmérések pontatlansága különös jelenség korunkban, amikor a fogyasztói szokásokat már pontosan előre tudják jelezni. Meglátásom szerint ez a választási ciklusonként egyre növekvő pontatlanság azt mutatja, hogy az ideológiai küzdelem és az érdekek érvényesítése az utóbbi években mind gátlástalanabb lett: még demokráciát sértő eszközöket, például adathamisítást is képesek alkalmazni. Mindez nem csupán román sajátosság, ezért felveti a nyugati nyilvánosságban elterjedt normarendszerek megújításának a kérdését”, idézzük Barabás T. Jánost.
Az országos választási részvétel minden korábbinál alacsonyabb, 33,3 százalékos volt. Ez természetesen betudható a koronavírus-járványnak is, azonban tény, hogy lassan, de már évtizedek óta csökken az urnákhoz járulók aránya. Az elemző szerint ennek oka a növekvő politikai passzivitás, valamint a politikai intézményekbe vetett bizalom lassú erodálódása.
„Ezt a jelenséget számos tanulmány, médiaanyag ismerteti, amin szintén érdemes eltöprengenünk, hiszen hosszú távon a demokrácia minőségét, hatékonyságát veszélyezteti. Itt jegyezném meg, hogy az ország intézményeibe vetett bizalom egy 2020. novemberi felmérés szerint már aggasztóan alacsony. Arra a kérdésre, hogy melyik intézményben van teljes bizalmuk, a válaszok alapján az első helyen végzett egyház is csupán 35 százalékot ért el, az azt követő hadsereg valamivel kedvezőtlenebb értékelést kapott (31%), míg a többit a válaszolók egyötödénél is kevesebben választották: az egészségügyi rendszert 19, az EU-t 17, az önkormányzatokat 15, a tömegmédiát 13, az államfőt 9, a parlamentet, illetve a kormányt 3 százalékuk tartotta a teljes bizalmára érdemesnek. A „valamennyire bizalmat élvező intézményeknél” ez az arány természetesen magasabb, de ez esetben is csak az egyház és a hadsereg lépi át az 50 százalékot”, emlékeztet.
A romániai magyar szavazókkal kapcsolatban Barabás megjegyzi: összességében az országos átlagnál nagyobb arányban mentek el szavazni, ami azt jelzi, hogy a kissebségi lét nehézségei még mindig mozgósító hatásúak.
„Azonban viszonylag kevesen adták le a szavazataikat Kovászna és Kolozs megyében, azaz ott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezette magyar választási pártszövetség gyengébben tudott mozgósítani. Az RMDSZ által begyűjtött közel 6 százalék nagyjából megegyezik a magyar nemzetiségűek etnikai arányával. Tanulmányok szerint a romániai magyarok kb. 80 százaléka az RMDSZ-re (és a jelen esetben az annak színeiben indult magyar pártokra), a többiek román pártokra voksolnak. Tudomásul kell vennünk, hogy – bár a Szlovákiában élőknél kisebb mértékben – a román többségű nagyvárosokban élő ún. lakótelepi magyarság egyre ritkábban használja az anyanyelvét, román munkatársaik, társaságuk van. E közösség tagjai gyakran román pártokra szavaznak – így szeretnének védelmet biztosítani maguknak vagy a győzteshez tartozni, illetve úgy érzik, azoknak van lehetőségük a település érdekeinek a hatékonyabb képviseletére”, fogalmaz Barabás. Meglátása szerint az RMDSZ és a magyarországi illetékes intézmények nehezen tudnak megoldást találni a diaszpóra magyarság ügyeire, kérdéseire.
Felhívja a figyelmet arra is: ezúttal is különbség tapasztalható a politikai preferenciákat illetően Erdély és a Regát között, ami minden bizonnyal az eltérő történelmi, kulturális fejlődés következménye. Várhatóan a következő bukaresti kormány igyekszik majd tompítani a regionális különbségeket, amire az infrastruktúra-építés tűnik a legalkalmasabb eszköznek, írja.
A modernizáció veszteseit szólítja meg a SRI-hez közeli AUR
„A párt társelnöke, George Simion évekkel ezelőtt egyesüléspárti tüntetéseket, sajtót és hálózatokat szervezett a moldáv fővárosban, Chişinăuban. Az AUR fő támogatója egy Svájcban élő román filmproducer, Bobby Păunescu és az IT-vállalkozó Sebastian Ghiţă, akitől a román titkosszolgálatok szoftvereit is vásárolták. A párt alelnöke az a Dan Tanasă, aki az úzvölgyi katonai temetőben követett el magyarellenes provokációt.
Ha a baloldal nem újul meg, az AUR-féle szélsőjobbosok fogják elcsábítani szavazóit
Az AUR a modernizációban vesztes társadalmi rétegeket szólítja meg inkoherens üzenetekkel: összeesküvés-elméletekkel, antiglobalizmussal, ultranacionalizmussal. Újdonságnak számít a szervezési és működési módja: alig van pártstruktúrája, és főleg az interneten szerveződik. Kapcsolatrendszerükből, támogatási forrásaikból arra lehet következtetni, hogy a párt vezetői a román polgári titkosszolgálathoz (SRI) közel állnak. Feltűnő módon, az AUR tevékenységének eredményeként a Klaus Iohannis elnök által felügyelt biztonsági szervezet politikai érdekei érvényesülnek. Erre utal a nagyromán eszme nemkonvencionális eszközökkel történő moldovai terjesztése; a szavazók elcsábítása a fő politikai ellenféltől, a szocialistáktól; a magyar lakosság megfélemlítése.
Az AUR utcai megmozdulásainak az egyik jelszava az „Afara, afara cu ungurii din tara”, vagyis „Ki a magyarokkal az országból!”. A román belpolitika fő sodrát meglátásom szerint a politikai stabilitás kérdése, valamint a fenntartható gazdasági fejlődés elérhetősége, mint két nagy feszültségforrás fogja meghatározni az elkövetkező négyéves kormányzati ciklusban. Nem zárható ki egy belpolitikai válság sem, amelynek fő oka a két nagy jobboldali-liberális párt érdekellentéte, továbbá a szélsőjobb provokatív politikai technikái”, véli Barabás T. János.
Ami pedig a kormánykoalícióra készülő pártokat illeti, az elemző szerint a jobboldali PNL és USR egymás fő versenytársa lett: mindketten az átlagnál fiatalabb, magasabban képzett városi középosztályt célozzák meg, hasonló üzenetekkel. Ugyanakkor az internetes világból és az utcai proteszt-mozgalomból kinőtt USR a régi, korruptnak tekintett politikai osztállyal akar leszámolni, így a PNL-lel is, és eltérőek a mögöttük álló támogatói csoportok érdekei is.
„A PNL infrastruktúrát építene, amivel helyzetbe tudná hozni a vidéki politikus-üzletembereket, míg az USR inkább a digitális gazdaságot fejlesztené, ahonnan nagyobb politikai támogatást is remél. Ludovic Orban PNL-elnök és volt kormányfő a választások előtt hirdette meg a pártja négyéves gazdasági programját, amely szerint majdnem teljes egészében infrastruktúra-fejlesztés révén kívánnak gazdasági növekedést elérni az elkövetkező években. Így több sztráda mellett megépülne az észak-erdélyi autópálya is Kolozsvár és Brassó között, valamint a Bukarestet Moldovával összekötő műút. Orban tanácsadói minden bizonnyal felmérték, hogy az eddiginél kevesebb külföldi befektetés érkezik majd, a költségvetést jelentősen megterhelik a járvány által is okozott kiadások, a hazai kis- és középvállalkozók többsége pedig vagy a csőd szélén áll, vagy visszafogta a tevékenységét, és külföldi kölcsönt is csak kedvezőtlen kamatokkal vehetnek fel.
Komoly finanszírozási lehetőségként marad tehát az Európai Unió 2021–2027-es költségvetése. Románia mintegy 80 milliárd euróra számít az EU-tól, ami más forrásokkal együtt elvileg elegendő lehetne a modernizálás beindításához. Ugyanakkor a program hiányossága, hogy nem tulajdonít kellő fontosságot a digitális gazdaság létrehozásának, így például nem vettek tervbe átfogó oktatási, pénzügyi és adminisztratív reformot, márpedig ez azt jelenti, hogy az ország, amelynek a húzóágazata jóformán az erdélyi gépipar, hosszú távon komoly gondokkal szembesülhet a fenntartható fejlődés biztosítása terén”, összegez az elemző.
Meg lehet-e őrizni a belpolitikai stabilitást, amikor a csoportérdekek egyre erőteljesebben jelentkeznek a napi politikában (pl. az útépítések helyszíne esetében)? – teszi fel a kérdést Barabás.
„A fő kormánypárt, a PNL gazdasági programjában az USR hátországában tervezett fejlesztések is szerepelnek: Brassó mellé repülőtér, Temesben, Brassóban és Iaşiban pedig autópálya és gyorsforgalmi út építése. Így elvben meglenne a lehetőség arra, hogy az USR fő támogatói is megtalálják a számításaikat. A politikai stabilitás tehát kellő kormányzati rugalmasság esetén biztosíthatónak látszik.
A kockázatok közül a fenntartható fejlődés kapcsán nagyobb bizonytalanságot érzékelek. Egy információs gazdaságot olyan reformokkal lehetne támogatni, amelyekhez esetenként kétharmados törvényhozási többségre van szükség. Ilyen az adminisztrációs reform is. A leendő kormánykoalíciónak várhatóan 54-56 százaléka lesz a törvényhozásban. A kétharmados szavazások kimenetele nem látható előre, és könnyen meglehet, hogy a komolyabb reformokat ismét el fogják halasztani.
A megfelelő prognózis elkészítéséhez figyelembe kell venni az előre nem látható kockázatokat is. Ezek lehetnek ökológiaiak (árvíz északon, szárazság délen, földrengés, továbbá erdőirtás miatti talajerózió), demográfiaiak (migráció), a társadalmi mentalitásban bekövetkező változások (a hagyományos értékrendet aláásó tényezők, pl. az információs társadalom előretörése vagy az új keresztény egyházaknak az ortodoxia rovására történő terjedése), illetve regionális konfliktusok (Ukrajnában, a Nyugat-Balkánon). Úgy vélem, a koronavírus-járvány visszaszorulását követően kevés valószínűsége lesz annak, hogy az előre nem látható kockázatok közül valamelyik rövid távon lehetetlenné tenné a politikai stabilitást és a gazdasági kibontakozást. Meglátásom szerint az említett négy kormányzati szcenárióból egyik sem fog megvalósulni maradéktalanul, inkább egy hibrid folyamatnak leszünk a tanúi, amelynek során az előző évekhez képest javulhat a belpolitikai stabilitás, bár komoly kockázatok is megmaradnak, és néhány évig gazdasági növekedésre számíthatunk, amely viszont megtorpanhat az információs gazdaság hanyagolása és a reformok iránti csekély valós érdeklődés miatt”, véli az elemző.
Kifejti: a felsorolt (ökológiai, társadalmi, biztonsági) kockázatok az országos átlagnál kevésbé érintik a magyarok által lakott területeket, az infrastruktúra-bővítés részeként pedig beköthetik a Székelyföldet a nemzetközi gazdaságba, és az RMDSZ is jobb eséllyel lobbizhat a magyar közösség érdekeiért. A sikerhez viszont szemléletváltásra van szükség: nem kell félni a jövőtől, és kiszabadulhatnak az elszigeteltség érzéséből. Fontos lenne, hogy a romániai magyar képviselők és önkormányzati vezetők modernizációs vízióval rendelkezzenek, s annak megfelelő programjuk legyen.
„A PNL komoly politikai hibákat követett el a kampány során: többek között nem tulajdonított kellő fontosságot a közösségi médiának (az USR és az AUR annál inkább), elhanyagolta a szövetségépítést, hiszen egész vidékeket (Moldova) és társadalmi csoportokat (kkv-k, ortodox hívők) sértett meg a diszkriminatívnak tartott járványügyi és egyéb intézkedéseivel, és nem tisztázta a média által ellene felhozott korrupciós vádakat sem. Tanulság lehet az is, hogy a progresszivista USR-nek a hagyományos értékekkel szembeni fellépése és általában a negatív üzenetei nem kifizetődőek, így nem sikerült lényegileg növelniük a támogatottságukat a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest. A baloldalról pedig elmondhatjuk, hogy ha nem újul meg, a szélsőjobb fogja elcsábítani a szavazóit”, teszi hozz- Barabás.
Az elemző szerint Magyarország számára inkább jó a Romániában lezajlott választás eredménye és a várható kormány felépítése, hiszen jól látható, hogy a bukaresti kormány csak pragmatikus politikával élheti túl az elkövetkező négy évet, ami konkrét esetekben együttműködési lehetőséget jelent a magyar kormány számára – például első lépésként az energiapolitikában és az infrastruktúra-építésben. Mindezt jelentősen elősegítheti a két ország vezetőinek a remélhetőleg javuló viszonya, amelynek elősegítéséhez már egy erősebb RMDSZ áll rendelkezésre, fogalmaz Barabás T. János..
(A teljes szöveg: https://kki.hu/a-2020-decemberi-romaniai-parlamenti-valasztasok-es-a-varhato-bukaresti-politika/?fbclid=IwAR37eBQ7UzW39d85S9hS-iHS7_oWfKQDphgRDQR8spzto-FT4dtM4x9a7qc)
