Szerencsés véletlennek vagy szervezési csodának tartom azt, ahogy a pénteki koncert hét előadója „egymásra talált” és szép koncerttel örvendeztette meg a kolozsvári közönséget. Az együttesben helyet kaptak olyan ismert előadók, mint Erich Türk (csembaló) – aki az elmúlt húsz évben a barokk zene elkötelezett előadójává, népszerűsítőjévé vált és megkerülhetetlen szaktekintély ezen a területen –, valamint Csata István (viola da gamba) – aki több barokk zenei együttessel is koncertezett már és kiváló teljesítménye folytán mára szintén nélkülözhetetlen előadóvá vált.
A formáció tagjai között van továbbá Csibi Dávid (hegedű) a pár éve alakult Intono vonósnégyesből és Maximilian Braisch fagottművész is, aki a pénteki koncerten a barokk korban ismert és használt dulciánt – a fagott reneszánszkori „elődjét” – szólaltatta meg. Maximilian Braisch már több alkalommal zenélt Kolozsváron, legutóbb szintén a piarista templomban, a Flauto Dolce együttessel. A Musicus Helveticus tagjaként lépett fel pénteken Kővári Arany is (cornetto és flauto dolce), aki már zenelíceumi tanulóként felhívta magára a közönség és a szakma figyelmét, az évek során pedig a fiatal előadó beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
A pénteki „egyenletben” voltaképpen két „ismeretlen” volt: a magyarországi Szklenár Roberta (szoprán) – aki Baselben folytatja felsőfokú zenei tanulmányait – és a litván Indré Kučinskaité (cornetto). Habár minden előadó tehetségének legjavát nyújtotta, feltétlenül meg kell említenem külön is Szklenár Roberta csodálatos szopránját. A húszas éveinek legelején járó énekművész rendkívül szép, meleg hangszínnel rendelkezik. A kora barokk szerzők műveire nem a magas hangokkal való „bűvészkedés” jellemző, sokkal inkább arra van szükség, hogy az alsó és a középregiszter szépen, kiegyenlítetten szóljon, ez pedig sok énekesnek okozhat gondot. Szklenár Roberta hangja nem csak azért szólt gyönyörűen, mert fiatal és tehetséges, hanem azért is, mert hangszíne és hangtechnikája a barokk zene megszólaltatására alkalmas: kristálytiszta szopránján a legapróbb barokk díszítés is gyönyörűen szólt, emellett tekintete jóságot és szelídséget sugallt.
Nem tudom, az együttes milyen múlttal rendelkezik. Hányszor léptek fel eddig együtt? Esetleg ez volt az első közös koncertjük? Mi lesz ezután? Vannak-e együttmuzsikálással kapcsolatos további terveik? Mindenesetre, amit pénteki, kolozsvári koncertjükön hallottunk, az tapasztalattal rendelkező együtteseknek is dicséretére válna.
(Borítókép: pénteki koncertjükön a Musicus Helveticus tagjai, majdnem hiánytalanul. Fotó: Potyó István)
