Diplomás provizorok vezették a város első patikáját
Kolozsvár első gyógyszertáráról 1573-ból van említés. Ez a főtéri templomot övező épületek egyikében működött, s a város tartotta fenn. Vezetésére diplomás provizorokat, vagyis bérlőket fogadtak. Majd mindegyikük cipszer eredetű volt, s a Felvidékről érkezett. Az 1723-ban elhunyt eperjesi születésű Fojt Jakabnak még a koporsó alakú sírköve is fennmaradt a temetőben. Özvegye, Hocz Sára aztán férjhez ment a patika következő bérlőjéhez, a késmárki származású Schwartz Sámuelhez (1701–1749). Ő németországi és hollandiai tanulmányok után érkezett a kincses városba, s vette bérbe a patikát. Sikerült elérnie, hogy a város eladja neki a gyógyszertárat. Nála inaskodott unokaöccse, a Késmárkon született Mauksch Tóbiás (1727–1802), aki utóbb Németországban mélyítette el ismereteit. Schwartz halála után az özvegy Maukschot hívja el a patika vezetésére, majd 1752 decemberében neki eladja a gyógyszertárat. Erre az ifjú Mauksch 1760-ban – a város ajánlásával – Mária Teréziától privilégiumot is nyer. Valószínűleg ő költözteti a patikát az emeletes sarokházba, amelyet 1766-ban renováltat.
Híd - a város elsőként írásban említett utcája
Az akkori Nagypiac sarkán álló ház a XVI. század elején épülhetett, akkor, amikor már az Óvár falai – az új városfalak felhúzása után – elvesztették hadászati jelentőségüket. Az Óvárnak ezen a délkeleti sarkán emelkedő védőbástyája lett a hírhedt Torony, a városi fogház. Ennek vonalában épült a sarokház, ezzel egyszerre alakult ki az egész tér északi sora, s vált tényleges utcává az egykori várfalaktól keletre a város elsőként írásban említett utcája, a Híd utca (1362: Platea Pontis). Az első építkezés emlékét őrzik a terméskő falazatú, dongaboltozatos, félköríves záródású ajtónyílásokkal összekötött pincehelyiségek. A földszinti tér felöli dongaboltozatos helyiségek is ekkorról valók. A Híd (utóbb Wesselényi) utca mentén megtoldhatták az épületet, s a század végén emeletet is kapott, ez már síkmennyezetes. Minden valószínűséggel a ház mai szerkezetét a Mauksch-féle renoválás idején kaphatta. Így jött létre az L-alakú, két helyiségsoros emeletes épület, mely rövidebb szárával a tér felé néz, itt négytengelyes, hosszabb szára a Híd utca mentén húzódik, itt ritkábban fekvő nyílásai hat tengelyt képeznek. A gyógyszertár a földszinten helyezkedett el, kirakatával, bejáratával a térre nézett, az északi-keleti szárnyba nyúlott még az officina, vagyis a laboratórium és a raktárhelyiség, idővel ide kötötték a csigalépcsővel megközelíthető alagsori labor-műhelyt is. Különösen szép kivitelezést kapott a reprezentatív helyiségnek számító officina, melyet barokk freskók díszítenek, a gyógyászatra utaló motívumokkal, mint amilyen az Aesculapius-jelvény a kígyóval, az életfa vagy az őrdaru (fél lábon álló madár, másik lába karmai közt kavicsot tart: ha elaludnék, a kő figyelmeztetőleg lehullana). A nyugati falon rokokó díszítésű keretben felirat található, mely az 1573–1752 közötti időszakból négy gyógyszerész nevét sorolja fel, majd Mauksch Tóbiástól kezdve az örökösöket 1949-ig. Alighanem itt eredetileg valamilyen latin (esetleg német) szöveg lehetett, amelyet a XIX. század végén magyarral cseréltek fel, s utóbb ki is egészítettek. Jellemzően az északi falon látható, 1766-os renoválásra utaló szöveg latin nyelvű. Sőt, még a képek restaurálására vonatkozó 1898-as feljegyzés is.
Veress Ferenc fényképei az elsők a homlokzatról
A ház oldalhomlokzata Veress Ferenc felvételén 1869-ben
Az épület homlokzatáról készült első fényképfelvételeket Veress Ferenc készítette 1869 táján. Ezeken még barokkos külső látható. A tér felé a földszintet a három nyílású gyógyszertár kirakatszekrénye uralja, közbül ajtóval. Az oldalszárnynak az utolsó négy füles ablaka már két üzlethelyiség bejáratává illetve kirakatává van átalakítva. Itt az 1850-es években még lakás volt. Az emeleti szinten jól kivehetők az egyenes záródású ablakok, alattuk téglalap alakú bemélyített ablakkötények, felettük félköríves és téglalap alakú mezők váltakoznak domborműves (nehezen azonosítható) díszítőelemekkel. Egyik-másik ablakot zsalugáter fedi.
Mauksch Tóbiás, a pontos gyógyszerész
Mauksch Tóbiás kitűnő, pontos gyógyszerész volt, akit városi szenátornak, országgyűlési követnek is megválasztottak, s egyben ő volt a helybéli lutheránus egyházközség gondnoka. Kétszer is nősült, mindkét feleségét Zsuzsannának (Sartori, Habermayer) hívták, kilenc-kilenc gyermeke született, de közülük csak házasságonként egy volt fiú. A sok leány férje kapcsán a város legtekintélyesebb polgárcsaládaival került rokoni kapcsolatba. Teréz lányát Liedemann Márton, a helybéli templomépítő lutheránus lelkész vette nőül, Zsófiát Pataki Sámuel orvosdoktor, akitől a Pataki-orvosnemzetség folytatása származik, Katalint a gyógyszerészcsaládból származó Engel János Keresztély bécsi udvari titkár, s innen is erdélyi orvos-gyógyszerész nemzedékek erednek. Mauksch barokkos díszű sírkövét ékes latin felirattal a Házsongárdi temető őrzi. Az ő idejében Kolozsvárt csak ideig-óráig működött egy második patika: ez a jezsuiták gyógyszertára volt, amelyet 1732-ben nyitottak meg, s a rend 1773-as feloszlatását követően 1774-ben árverésen eladtak, berendezését Mauksch Tóbiás vette meg. Akkoriban a város betegellátását a patikán kívül mindössze 3 orvosdoktor és 6 sebész biztosította.
A Hintz-ház 1930-ban, Dr. Hintz Györgyné felvétele
Instruktió a gyógyszerészi mesterségről
A gyógyszertárat az alapító első házasságából való Mauksch Tóbiás Sámuel (1769– 1805) gyógyszerész örökölte. Korai halálát követően a második házasságból származó, kisebbik fiú, Mauksch János Márton (1783– 1817) lett az örökös. Az ő nevét a gyógyszerészettörténet azért jegyzi, mert édesapja számára Marosvásárhelyen patikát vásárolt, s 1793-ban egy német nyelvű Instruktiót állított össze, amely kitért a gyógyszerészi mesterség, patikavezetés minden részletére.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
