Sugárzóna
Aztán mégsem visz jó helyre, még egy negyedórát bolyongunk. Az orvos nincs bent, a helyettese kenőcsöt ír fel, Hugónak pedig másnap érkezik oltás. Az egész nyávogási koncert majdnem hiábavaló volt. A taxisok ellenben alig változnak: aki visszafuvaroz, a mentőtől került ide, a rövidítéseket ismeri, mondja ő, holott azokat sem, bekolbászol egy zsákutcába, csóválja a fejét, mikor valaki szembe mer jönni. Lehet, hogy a cicáknak kellene elvinniük az orvoshoz néhány taxist…
*
Aztán, mint már mondtam, könyvvásár. Rengeteg rendezvény, morajlás, tömeg, minden nap hullafáradtan érkezem haza. Vállaltam, hogy polaroid, instant verseket írok arról, aki odajön a Látó standjához, de úgy látszik, nem voltam elég világos, mert kevesen jönnek oda. Még így is akad élményem: első nap két tizenegyedikes lány, akiket én szólítok meg, és akik leülnek, dumálunk, az egyik elmeséli, hogy a megyei könyvtárban sétálgatva fedezte fel Petrit, a másik kifejti elméletét a szerelemről. Jót beszélgetünk, aztán írok nekik verset.Másnap három kisfiú. Előbb maguknak kérnek verset, aztán visszajönnek, és csillogó szemmel kérnek Neymarnak, Neuernek, Hosszú Katinkának és Trandafir Norbertnek is. Lányos zavaromban el is felejtem, ki az a Trandafir. Ezért a költők lehurrognak harmadnap, a gyermekek azonban még aznap imádnivalók.
*
A szombat délelőtt Parti Naggyal és a Molière-átiratokkal kezdődik. Zseniális ez az ember: úgy forgatja Csokonai nyelvét, hogy teljesen modern. „Beszaharázok”, mondja, meg „eldobom a gálám”. A Tartuffe, az Úrhatnám polgár és a Don Juan mai lesz általa.
Rákérdezek, hogy megkötötte-e a saját tudása. Románul (Caragialét is átírta) és franciául nem tud, németül azonban igen, és Werner Schwab Elnöknőkjét húsz éve játssza a Katona az ő fordításában. De őt nem köti a nyelv, mondja. Ő nem házi olvasmányt ír vagy irodalomtörténetet, hanem színházi előadást: olyan szöveget, mely használatra születik. És nagyon jó volt a Karnebál is. A bátorság fél egészség, vagy tán egészen az.
*
Esterházy Péter mosolya. Ez volt a Látó sikerrendezvénye: egy felolvasás Esterházy Péter emlékére. Szólt a Harmonia cælestis zenében és szövegben egyaránt: Závada Pál és Parti Nagy ebből a rendkívüli műből olvastak fel, Kovács András Ferenc az Egy nőből. Akik folyton Esterházy újításaival és ebben gyökerező elavulásával jönnek, azoknak mondom: ez egy míves, finom, mindatízujjad-megnyalod író.
A tömeg valósággal ömlik a G caféba, ameddig a szem ellát, emberek ülnek, élvezik a felolvasást (van is mit, mindhárman remekül olvasnak fel), nevetnek, jól érzik magukat. A mennyezeten meg a fények – az a Halottak Napja, amit a Látó rendez, él.
