Irodalmi szalon újraértelmezve a Purjesz-Óváry-házban
Az ember ilyenkor óhatatlanul maga elé képzeli a házat a maga teljes pompájában, nem riaszthatja el a húsba vágó hideg, a hiányzó ablakok, a falakról pattogzó vakolat sem. Maga előtt látja, milyen lehetett jó hangulatú teadélutánok, irodalmi estek idején, vagy amikor a gyerekek önfeledten játszadoztak a gondozott kert virágai között, hogyan ülte körül a család az asztalt a közös ebédek, vacsorák alkalmával. De a letűnt korok túlidealizált világának képe egy csapásra tovaszáll a vérbefagyott család látványának elképzelésével.
Közben az örököstől kölcsön kapott fűthető termekben kollégisták serege tolong, hogy részt vehessen az irodalmi szalon kreatív írásműhelyén. A falakra kiaggatott szavak, a család felolvasott történetéhez kapcsolódó szövegek mind játékra hívják a spontán alakult csapatokat. Még a tájékozatlan arra tévedő is „családtaggá” válhat egy rövid időre.
A slam-poetry workshoppal a diákok Óváry Zoltán édesanyja, Óváry Elemérné Purjesz Olga irodalmi szalonjainak és estjeinek világába szerettek volna betekintést engedni. A Purjesz-Óváry-ház gyakorta volt kulturális és irodalmi estek helyszíne, ahol sok jelentős személyiség megfordult: Ady Endre, Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Wass Albert és még sokan mások.
Persze a család történetének felidézését alapos kutatómunka előzte meg, amelynek során kiderült, hogy a Mócok útja 19. szám alatti, a Nicolae Stăncioiu Szívkórház mellett álló Purjesz-Óváry-házban töltötte gyermekkorát dr. Óváry Zoltán (1907–2005) világhírű immunológus és allergológus, a New York-i Egyetem tanára. A tizenegyedikes refis csapat azért döntött e műemlék örökbe fogadása mellett, mert Óváry Zoltán a Kolozsvári Református Kollégium tanulója, Wass Albert osztálytársa volt. Olyan épületet szerettek volna visszahozni a köztudatba, amely a kollégistaélet mindennapjaihoz kapcsolódik, a kultúrához, tudományhoz, zenéhez, vagy akár irodalomhoz.
Ennél is korábbra visszatekintve kiderül, hogy a ház Purjesz Zsigmond tulajdona volt, Óváry Zoltán anyai nagyapjáé, akit az 1897 és 1899 között épült Mikó utcai Belgyógyászati Klinika megalapítójaként tartottak számon. Purjesz Zsigmond egy szegény, tizenegy gyermekes kereskedőcsalád sarja, aki nagy tudásvágyról és akaraterőről tett tanúbizonyságot, amikor 1880-ban kinevezték a kolozsvári belgyógyászati tanszékre. Ambícióját unokája is örökölte, Zoltán az érettségi után a párizsi Sorbonne Egyetem orvosi karának tanulója volt, majd diplomázás után a párizsi Pasteur intézetben, a római egyetemen, aztán 47 éven át a New York-i Egyetemen dolgozott. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalakulását jelentős adománnyal támogatta. A kolozsvári Bocskai-házban, ahol az egyetem rektori hivatala is székel, előadóterem viseli a nevét.
Mint utólagos érdeklődésemre a diákok elmesélték, a kutakodás során érdekes történelmi adatokra, tényekre bukkantak. Persze leginkább az 1944. október 11-én történt családi tömeggyilkosság keltette fel kíváncsiságukat. A brutális esetről máig sem derültek ki pontos adatok, továbbra is homály fedi az elkövető vagy elkövetők személyét. Egyes források szerint a Kolozsvárra 1944-ben bevonuló szovjet katonák a tettesek, de írásos adat nem bizonyítja a városban történt esetleges szovjet vérengzéseket. Más feltételezés szerint a gyilkos a kendilónai származású Bács György, Teleki Ádám inasa volt, akit nagy valószínűséggel pénz- és vagyonszerzés ösztönzött a gonosz tett végrehajtására. Egy harmadik feltételezés szerint az Óváry-házban történt gyilkosság is a Maniu-vasgárdisták embertelen tettei közé sorolható.
A gyilkosság estéjén Zoltán keresztanyja, az irodalmi estek gyakori vendége, Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola is részt vett az összejövetelen, de csodával határos módon megmenekült. Akadnak olyanok, akik szerint komornája hívta haza, mert ki akarták rabolni házát, mások szerint pedig egy sarokban húzódott meg, így szemtanúja volt a vérengzésnek. Óváry Zoltán nem volt otthon a halálesetek napján, és a tömeggyilkosságot követően vissza sem tért szülőházába, sőt egy ideig Kolozsvárra sem.
Az André Ferenc slammer és Székely Örs tanár irányításával zajló 21. századi irodalmi szalon valószínűleg távol állt az egykori irodalmi estek elgondolásától. Az alkotás szenvedélye, a Szilvássy Karola receptjei alapján elkészített ízletes falatok, amelyeket feltálaltak, a közösségi élmény varázsa mégiscsak összekapcsoló erő lehet múlt és jelen között. És persze a jövőt sem hagyták figyelmen kívül, hiszen a fogalomhoz kapcsolódó, összefüggő szöveg írása is az írásműhely feladatai között szerepelt, akárcsak kamasz állat szemszögéből verset rögtönözni. A jövőt illetően egy dolgot biztosan megtudhattak a résztvevők: Isten a saját érdekünkben késik a válaszokkal.
