„Az első két sor után a vers adja magát”

Egyed Emese 2017-es Paian című verseskötetéhez hasonlóan a mostani is a marosvásárhelyi Lector Kiadó gondozásában jelent meg. A beszélgetés kezdetén Gálfalvi Ágnes kiemelte a két könyv borítójának különbözőségét: bár a karcsú forma megmaradt, de a Paian klasszikus, kapitális betűtípusú borítójához képest a Daphne ideje egy finomabb, filigránabb, Láng Orsolya művével díszített fedőlapot kapott. Egyed Emese szerint ez mindössze annak tudható be, hogy minden folyamatos változásban van, de hozzátette: új kötetében régi versek is helyet kaptak. Szerinte az átváltozás a jelentések változását is szimbolizálhatja, ennek fényében pedig gyakran saját formálódásainkat észre sem vesszük. „A könyv jelezheti azt a vágyunkat, hogy egyszerűbbek legyünk, közvetlenebbek, az átváltozás pedig elsősorban a kapcsolatok fenntartásának, illetve a találkozás örömének vágyát jelenti az elszigetelődés után” – tette hozzá a szerző.

A kötet szerkesztője szerint mindez nem jelent drasztikus váltást, hiszen a versekben megfigyelhető a poétikai jegyek folytonossága. „Ami engem illet, elkezdem írni a verset és egyszer csak véget ér, úgyhogy itt a tudatosság valami nagyon mély dolog lehet, hiszen a megszerkesztettség a spontaneitásban lakik: sem hosszúságot, sem a formát nem tudom előre, de az biztos, hogy az első két sor után a vers adja magát” – vallotta alkotói folyamatáról Egyed Emese. Úgy fogalmazott: a szándékosság legfeljebb abban rejlik, hogy milyen hangulatot, történetet, értelmezést szeretne közvetíteni a versek által. Gálfalvi Ágnes hozzátette: a szerkesztést mindenképp a tudatosság jellemzi, hiszen a szerző tíz, tematikusan elkülönített ciklusba rendezte a költeményeket, amely már első ránézésre is nyomdakész felépítésnek bizonyult.

A kötet ötletével kapcsolatban Egyed Emese kiemelte, hogy leginkább a kiadó részéről érkező „hívó szó” motiválta arra, hogy összeszedje a már megírt, de még kiadatlan verseit és újakat írjon melléjük. Számára a folyamat során a legfontosabb a kezdő és a búcsúzó hang megtalálása volt, amelyek közé lehetett rendezni a többi mondanivalót. „Arra számítok, hogy aki szívesen olvassa ezeket a verseket, az egy-egy versnél is megáll, hiszen nem kell feltétlenül a ciklusokra figyelni, mindenki úgy lapoz benne, ahogy szeretne” – fűzte hozzá.

A kötetben helyet kapnak olyan versek, amelyek közvetítik a szerző gyermekekre történő rácsodálkozásait az unokáival töltött idők hozadékaként, ezzel kapcsolatban pedig Egyed Emese úgy fogalmazott: „Nagyon jó dolog, ha méltónak tartanak minket a gyermekek arra, hogy megosszák velünk gondolataikat, felismeréseiket, terveiket.”

Fontos ciklus a kötetben az íróelődökkel való kapcsolattartás verseinek sorozata is. Ezeknek leggyakoribb szereplője Ady Endre, akinek költészetét Egyed Emese gazdag, érdekes, értékes, sokrétű és végtelenül mély művészetként jellemzi.

Kiemelkedő helyet kapnak a szerző munkásságában, így ebben a kötetben is az úgynevezett istenes versek, imádságok. Ezek a költemények Egyed Emese szerint azért is illeszkednek az istenes versek sorába, mert mindegyik címzettje az a bizonyos transzcendentális erő, amely egyesek számára létezik, mások számára nem, de kétségtelenül rengeteg embernek ad reménységet. „Oda kellett eljutni, hogy merjem leírni és utána merjem ezeket publikálni. Nagyrészt arról szólnak, hogy bizakodom és ezt szeretném másokkal is megosztani, így ebben a keserves világban, amely sokaknak szenvedést okoz, hátha sikerül hozzájárulnom ahhoz, hogy több legyen az elviselhető idő. Olyan az imádság, mint egy kívánság, egy bizakodó üzenet, mint egy felengedett kis lampion, ami eljuthat egy sötét helyre és megvilágíthatja azt” – fogalmazott a szerző.

Az érdeklődők a könyvbemutatót visszanézhetik a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Facebook-oldalán.