Beszélgetés Kolumbán Vilmossal, a teológia új rektorával
A február 25-én a 2020–2024-es időszakra megválasztott intézményvezető dr. Kállay Dezsőt váltja tisztségben. Dr. Kolumbán Vilmos József lapunknak adott interjújában elmondta: fő célkitűzésük továbbra is az, hogy jól felkészült lelkipásztorokat képezzenek, akik képesek megfelelni a modern világ kihívásainak. Kiemelte továbbá, hogy tanulmányi téren legfontosabb feladatuk a doktori képzés újraindítása, ennek érdekében már megtették a legszükségesebb lépéseket.Lelkészeik ez után is felvállalják, hogy a templomi szolgálat mellett a helyi közösségi élet szervezői legyenek - hangsúlyozta. Kiemelte azt is, bár a teológiai képzés nem tud mindenre felkészíteni, az oktatás a szociális intézményrendszer fenntartására is megpróbálja felkészíteni a leendő lelkészeket.A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet frissen megválasztott rektora, dr. Kolumbán Vilmos József Baróton született 1974-ben. A Kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett 1992-ben, majd 1998-ban végezte el a kolozsvári teológiát, 1999-ben második lelkészképesítő oklevelet szerzett, 2005-ben doktorált a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. 1998 szeptembere és 2000 januárja között a bölöni református egyházközség helyettes segédlelkésze volt, 1999 decemberétől a kolozsvári teológia gyakornoka, 2002-ben tanársegédje, 2004-ben adjunktusa, 2012-ben docense, 2014-től professzora, 2010-től a református kar prodékáni tisztségét is betöltötte. Fő kutatási területe az erdélyi református egyház liturgia-, iskola- és intézménytörténete. Dr. Kolumbán Vilmos József három gyermek édesapja. Az új rektort elképzeléseiről és terveiről kérdeztük.
- A református teológiai oktatásának Kolozsváron nagy hagyománya van. Az Erdélyi Református Egyházkerület teológiai fakultása 1895-ben nyitotta meg a kapuit. Kezdeményezője Szász Domokos püspök volt, aki a 19. század második felében tapasztalható lelkészképzési válságot azzal kívánta megoldani, hogy a leendő lelkészek a teológiai tárgyak mellett a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen kiegészítő tárgyakat hallgassanak. Elképzelését siker koronázta. A kezdeti nehézségek legyőzése után kiderült, hogy Szász Domokosnak a lelkészképzésről és az egyházról alkotott jövőképe megvalósult a kolozsvári lelkészképzés elindításával. A református egyház megújulása a 20. század első évtizedeiben következett be, és ebben szinte kizárólagos szerepet töltött be a teológiai fakultás. Természetesen a teológiai oktatás azóta sokat változott, de az alapelvek megmaradtak. Ma is arra készítjük fel a lelkészjelölteket, hogy elsősorban az evangéliumot hirdessék, amely hitünk szerint segít eligazodni az egyre kaotikusabb világ dolgaiban, és olyan gondolkodásformát alakít ki, erősít meg, amely egyértelműen meghatározza az emberek és a közösségek helyét a világban. Ugyanakkor fontosnak tartom a történelmi hagyományaink alapján a lelkipásztor és az egyház közösségteremtő és megtartó feladatának továbbvitelét is. Az erdélyi protestantizmus sajátos helyzetéből fakadóan iskolákat, szociális intézményeket alapított és tartott fenn, s reményeim szerint ez a jövőben sem fog változni.
- Hogyan látja jelenleg az oktatás helyzetét, milyen főbb problémákkal szembesülnek a képzés terén? Szükségesnek tart-e lényegesebb változtatásokat?
Jelenleg a Protestáns Teológiai Intézet akkreditált, vagyis a román állam által hivatalosan elismert intézmény. Minden téren eleget teszünk az állami követelményeknek, sőt vannak olyan mutatóink is, amelyek dicséretet érdemelnek. Számunkra legalább ugyanilyen fontos az egyházi elvárásoknak való megfelelés is. Fő célkitűzésünk továbbra is az, hogy jól felkészült lelkipásztorokat képezzünk, akik képesek megfelelni a modern világ kihívásainak.
Tanulmányi téren legfontosabb feladatunk a doktori képzés újraindítása. Ebben a tekintetben már megtettük a legszükségesebb lépéseket, de további erőfeszítéseket kell tennünk. Amennyiben tehát sikerül a személyi feltételeket is teljesíteni, akkor az elkövetkezendő tanévben újraindítjuk a doktori képzést, és ezzel kiteljesítjük a protestáns teológiai felsőoktatást. Ezzel párhuzamosan hozzáfogunk a régóta esedékes alaptanterv megreformáláshoz. Utóbbi célja az, hogy a lelkészképzés, a gyülekezeti munkára való felkészítés megfeleljen a 21. századi elvárásoknak, illetve olyan lelkészeket képezzünk, akik mind tudományos, mind a gyakorlati képzést illetően meg tudják állni a helyüket. Mivel az erdélyi protestáns egyházak mindegyike sajátos helyzetben van, és az ebből fakadó gondjai, kérdései is sajátosak, úgy vélem, ezekre a kérdésekre sajátos válaszokat kell találni. Röviden fogalmazva erdélyi kérdésekre, erdélyi választ kell adni.
- Milyennek kellene lennie egy magyar protestáns lelkésznek ahhoz, hogy megfeleljen a 21. század követelményeinek? Mire kellene kiterjedjen tevékenységi köre: szigorúan csak a vasárnapi igehirdetésekre vagy a lelkésznek valamilyen szinten a „közösség lelkének”, egyfajta „szellemi vezérének” is kellene lennie? Gondolok itt elsősorban a vidéki településekre, gyülekezetekre, ahol sok esetben az embereknek az egyház jelenti az egyedüli támaszt?- A 21. századi lelkésznek felkészültnek kell lennie azokra a kihívásokra, amelyeket a társadalom fogalmaz meg az egyházzal szemben. Ugyanakkor tudatában kell lennie annak is, hogy a Szentírás tanítását nem lehet és nem is kell minden esetben az elvárásokhoz igazítani. Erre már számtalan példa volt a történelemben. Akkor, amikor az egyház a sajátos üzenetét az elvárásokhoz igazította, utána mindig visszaesés volt tapasztalható.Mindenekelőtt a 21. századi protestáns lelkésznek tudományosan jó felkészültnek kell lennie ahhoz, hogy megállja a helyét, ugyanis számtalan olyan kérdéssel fog találkozni, amelyek megválaszolása alapos felkészültséget igényel. Ugyanilyen fontos a gyakorlati képesítés is. A teológia eddig is, és ezután is mindent meg fog tenni, hogy e kettős célkitűzés megvalósulhasson. Ennek kiváló eszközei lehetnek az ERASMUS program keretében zajló diák és tanár mobilitás, a teológia szakkönyvtára, amelyet folyamatosan kell fejleszteni, a diákoknak a kutatásba való bevonása stb.A lelkészre, mint a közösségi élet szervezőjére szintén nagy feladatok hárulnak. Úgy gondolom, nem lehet lemondani a népegyházi keretekről, ugyanis az erdélyi protestáns közösségek népegyházi jellege biztosítja azt, hogy mikróközösségi szinten az egyházi élet mellett a művelődési élet is gördülékenyen működjön. Lelkészeink, ahogy eddig, úgy ezután is felvállalják, hogy a templomi szolgálat mellett a helyi közösségi élet szervezői legyenek. Ugyanide tartozik az egyház lehetőségeihez mérten működtetett szociális intézményrendszer fenntartása is. Bár a teológiai képzés nem tud mindenre felkészíteni, az oktatás erre nézve is megpróbálja felkészíteni a leendő lelkészeket. Az erdélyi magyar közösségek fenntartásának oroszlánrészét az Erdélyi Református Egyházkerült vállalta fel azzal, hogy bölcsődéket, napközi otthonokat és iskolákat épít és működtet, s amely folyamatban jelentős szerepet kapnak a helyi lelkészek. A Protestáns Teológiai Intézet támogatja ezt a kezdeményezést és partner kíván lenni abban, hogy a lelkészképzés folyamán ezekre a kérdésekre is kitekint, illetve a képzésbe beillesztünk olyan gyakorlati jellegű ismeretátadást is, amelyek ezeknek a céloknak a megvalósítására tekintenek.- Tudomásom szerint a kilencvenes évek „hőskorszakához” képest jelenleg eléggé visszaesett a teológiai képzés iránti érdeklődés. Mindez mivel magyarázható, illetve hogyan lehetne ismét vonzóvá tenni ezt a pályát a fiatalok számára?- Való igaz, a kilencvenes évekhez viszonyítva visszaesett a teológiai képzés iránti érdeklődés. De gyorsan hozzá kell tennünk azt is, hogy eddig többé-kevésbé sikerült egyensúlyban tartani a „kereslet-kínálat” mérlegét. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi állapottal megelégedhetnénk. Úgy gondolom, az elkövetkezendő években kiemelten oda kell figyelnünk arra, hogy a lelkészképzést hatékonyabban mutassuk be a pályaválasztó fiataloknak. Arra a kérdésre, hogy miért esett vissza a pályaválasztók érdeklődése a lelkészképzés iránt, nehéz válaszolni. Az okok talán abban keresendőek, hogy egyre kevesebben érdeklődnek a humántudományok iránti, míg ezzel szemben reneszánszát élik a reáltudományok. Az sem elhanyagolható, hogy a reálszakok jobb fizetést „ígérnek”, mint a humántudományok. Valószínűnek tartom azt is, hogy lelkipásztori, tanári hivatás ma már nem vonzó a fiatalok számra. Mindkettő azzal jár, hogy nagy eséllyel falura kell költözni, ami a fiatalok körében egyáltalán nem népszerű.A lelkipásztori hivatás népszerűsítését az utóbbi néhány évben diákjaink vállalták fel, akik középiskolákban, ifjúsági táborokban, ifjúsági csoportosulásokban reklámozták a teológiai oktatást. A következendőkben erre még nagyobb figyelmet kell fordítani úgy, hogy valós életpályamodellt kell bemutatni a pályaválasztó fiataloknak. Hiszek abban, hogy ez sikerülni fog.
