Először mutatták ki kutatók: két különböző pókfaj osztozik egy pókhálón
MÓCSY ILDIKÓ
Urák István és munkatársai a „Subterranean Biology” folyóiratban 2025. október 14-én megjelentették az „An extraordinary colonial spider community in Sulfur Cave (Albania/Greece) sustained by chemoautotrophy” (Egy rendkívüli kolóniában élő pókközösség a Kén-barlangban (Albánia/Görögország), amelyet kemoszintézis tart fenn) cikket, amelyik nagyon rövid idő alatt az érdeklődés központjába került.
A pókkolóniáról szóló tanulmány rekordot döntött és a Pensoft Kiadó legnépszerűbb cikke lett, kevesebb, mint egy hónap alatt megelőzve közel 27 000 tudományos közleményt.
A cikk az Albánia és Görögország határán fekvő Kén-barlangban 106 négyzetméteren elterülő kompakt pókhálóról és azt lakó, becslések szerint több mint 110 000 pókról tudósít. Ez a hatalmas pókháló olyan sűrű, hogy valóságos élő függönyt képez. Ez az első tanulmány a világon, amelyik kimutatta két különböző pókfaj együtt szőtt hálóját egy olyan környezetben, ahol teljes sötétség van. Fotoszintézis helyet kemoszintézis van: a barlangban levő ként baktériumok oxidálják, és az ebből nyert energiát szerves anyagok előállítására használják. A kutatók kimutatták, hogy a nagy méretű hálót egy közismert faj, a házi zugpók (Tegenaria domestica) 69 000 egyede készíti, amelyen együtt él a tüskésfejű pók (Prinerigone vagans) 42 000 egyedével. A pókkutatók eddig nem találkoztak olyan esettel, hogy két különböző pókfaj él együtt egy közös pókhálón.
Ki ez a biológus, akit mi szerénységéről, egyenességéről, következetes kutatói és oktatói munkájáról ismerünk? A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen Kolozsváron 2002-ben indítottuk az első szakot, a Környezettudományt. 2005-ben biológus állást hirdettünk az addig vendégtanárok által oktatott tantárgyakra. A jelentkezők között volt egy 187 cm magas, vállig érő hullámos hajú, nem tanár és/vagy kutató kinézetű fiatalember. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen biológia-kémia szakon végzett 1998-ban, majd a székelyföldi Köpecen lett az 1-8 osztályos általános iskola biológia tanára és az iskola igazgatója. A versenyvizsgán magabiztosan, szenvedélyesen bemutatott tudományos előadásával elnyerte a szakbizottság elismerését. Egyhangú döntéssel Urák Istvánra esett a választás. A bizottság egyik professzora azt mondta: „Ildikó ügyelj, kiváló biológus kerül a tanszékre, de vágasd le a haját és ne engedj be pókokat a tanszékre.” Kollegám lett, de egyik javaslatot sem fogadtam meg. Hozzá kell tennem, Istvánnak most is hosszú haja van, és a laboratóriumában „szebbnél-szebb” pókokat fényképeztem le most, 2025-ben is.
Hittem benne. Együtt dolgoztunk, néha éjjel kettőig a környezettudomány szak első akkreditációs dossziéjának az összeállításán. Biztattam könyvének a kiadására, együtt drukkoltunk a doktori megvédésén, amely a pókok életéről szólt, és dolgoztunk a tanszék munkatársaival együtt pályázatokon elnyert kutatómunkákban. 2007-ben együtt szerkesztettük a III. Kárpát-medencei Környezettudományi Konferencia kötetét. 2008-tól az egyetem docense lett, több mint száz tudományos közleménye szerzője. Az évek során számtalan diák vele készítette az államvizsga dolgozatát. Mint volt tanszékvezető adtam át Istvánnak a stafétát, és 12 évig vezette a Környezettudomány tanszéket (2008-2020 között).
Urák István a pókok világáról szóló rendkívüli felfedezésével hírnevet szerzett nemcsak a Köpecieknek, hanem a Sapientia EMTE-nek, a kolozsváriaknak, a sepsiszentgyörgyieknek, Erdélynek és egész Romániának. Annak tudatában teszem ezt a kijelentést, hogy mind a hírmédia, mind az általános online figyelem tekintetében központi helyre került Urák István. Az Altmetric pontszám (Altmetric Attention Score) mutatja, mekkora figyelmet kap egy tudományos munka a hírmédiában, közösségi médiában, tudományos blogokon. A rendkívüli kolóniában élő pókközösségről írt cikk messzemenően a legnépszerűbb lett a Subterranean Biology szakfolyóiratban eddig megjelent cikkek közül (ahogy fogalmaznak – „Rekordot döntő siker: a pókok megakolóniájáról szóló tanulmány a Pensoft által közzétett legnépszerűbb cikk”). Az Altmetric pontszáma 2254, ami azt jelenti, hogy kevesebb, mint egy hónap alatt a világ legidézettebb cikkeinek a felső 5 százalékába került. A világ legnagyobb hírcsatornái közvetlenül a cikkről számoltak be, így a The New York Times, a BBC, a The Washington Post, a The Independent, a Die Welt és az NBC News csatornák, valamint olyan népszerű tudományos kiadványok, mint a Smithsonian Magazine és a Science Alert. Több mint 2200 online említést kapott. Az Erdély tévében, a Digi24-csatornán, a kolozsvári rádióban egyenes adásban készítettek interjút Istvánnal, ahol elsősorban erről a felfedezéséről kérdezték. Megjegyzendő, hogy a román közszolgálati televízió olyan büszkén beszélt erről a felfedezésről, mint a romániai kutatások kimagasló eredményéről, hogy többször úgy nevezte meg, mint a „românul Urák István”. Ma az egy milliárd nézettségével a világ legnagyobb tévécsatornája, a kínai Hunan TV kérte fel egy interjúra. A hagyományos médián túl a tanulmány jelentős figyelmet kapott különböző közösségi platformokon is, beleértve a YouTube, a TikTok, a Facebook és az Instagram oldalakat, valamint említéseket a Bluesky és az X felületeken.
Ő Urák István, aki elindult tanulni Kolozsváron biológiát, majd hazament Köpecre tanítani általános iskolában, versenyvizsgázott Kolozsváron, ahol egyetemen adjunktusként 3 évet, majd 2008-tól docensként dolgozott, hogy 3 éve Sepsiszentgyörgyön oktasson és kutasson tovább. Kedves István, olyan teljesítményt nyújtottál, ami keveseknek adatott meg a mai tudományos világban. Nagyon büszke vagyok rád a volt munkatársakkal és diákjainkkal együtt. Kemény munkád meghozta gyümölcsét. Örvendek, hogy dolgozhattunk együtt, és az évek során barátokká váltunk.
A VILÁG LEGNAGYOBB ISMERT PÓKHÁLÓJÁN SZÁZEZERNÉL TÖBB PÓK ÉL – Urák István biológus, egyetemi docens, kutató, kollégáival közösen a világ legnagyobb ismert pókhálóját fedezték fel az albán-görög határon, a kénes barlangban elterülő hatalmas, több mint száz négyzetméteres hálón több mint százezer pók él egyetlen nagy kolóniában – számoltak be a tanulmányról a médiában. A gigantikus hálót 2022-ben, egy, a föld alatt élő vadállatok felmérését célzó expedíción fedezték fel cseh kutatók, majd nemzetközi kutatócsapat többször is megvizsgálta. A barlang bejárata Görögországban található, mélyebb részei viszont Albánia alatt húzódnak. A szakemberek DNS-minták révén erősítették meg a fajok identitását. A házi zugpók és a tüskésfejű pók nem társas állat, kolóniáikról eddig nem volt tudomás, és alapvetően mindkettő felszíni élőlény. A kutatók azt is felmérték, hogy a példányok miként képesek életben maradni a felszín alatt, ugyanis a barlang érintett részén nincs napfény, a mérgező hidrogén-szulfid gáz szintje pedig igen magas. A kutatók feltételezik, hogy a házi zugpókok betelepülését ösztönözte egy nagy szúnyograj, amely bőséges táplálékforrást jelentett. A genetikai adatok alapján a vizsgált egyedek eltérnek felszíni rokonaiktól, ami az alkalmazkodásukat bizonyítja. A jóval kisebb tüskésfejű pók számára a fényhiány segítheti a fennmaradást, a sötétben észrevétlenül élhetnek a másik faj mellett – foglalta össze a 24.hu hírportál.
