„Magányos gyerek voltam. Azért is, mert egyedül akartam lenni, de azért is, mert nem mindig voltak barátaim. Szóval az olvasás nagyon fontos volt” – magyarázta Smirnoff, amikor a gyermekkoráról és az irodalomhoz fűződő viszonyáról kérdezték. A szerző azt is elmesélte, a szülei ösztönözték az olvasásra, édesapja sokat olvasott fel neki és a testvéreinek. Ebben semmi meglepő nincs. Karin Smirnoff édesapja azonban nem Grimm-klasszikusokkal terelte gyermekeit az irodalom felé. „Apám nem szerette a gyermekkönyveket. Így például a Bűn és bűnhődést olvasta fel… inkább magának, mint nekünk” – fejtette ki a szerző.
A beszélgetés javarészt két könyvsorozat köré szerveződött: egyrészt a Millennium, másrészt a Jana Kippo-trilógia került terítékre. Előbbi krimisorozat megálmodója Stieg Larsson svéd író, aki az első három kötetet is jegyezte. A második három rész David Lagercrantz újságíró munkája, a harmadik egység Karin Smirnoffhoz került.
Patat Bence kérdésére Smirnoff elmesélte: a kiadó egy bulin ment oda hozzá, hogy el tudná-e képzelni, hogy folytassa a történet megírását. Smirnoff azonnal igent mondott a megtisztelő feladatra, de azt is hozzátette, nem volt egyszerű feladat három könyvet írni a Millennium-univerzumban. Mint mondta, óriási felelősség volt Stieg Larsson hagyatékát továbbvinni, a sorozat megálmodója ugyanis 2004-ben elhunyt. Mielőtt elkezdte az első könyv megírását, Smirnoff találkozott Stieg Larsson édesapjával, aki annyit mondott neki: bármit csinálsz, érezd jól magad! A sorozat alapvető kereteit leszámítva Smirnoff szabad kezet kapott abban, hogy hogyan folytatja a történetet. A Millenium-sorozat számos súlyos társadalmi kérdést feldolgoz: beszél például a neonácizmusról mint mozgalomról és a nők ellen elkövetett erőszakról. Karin Smirnoff ezek mellett például a környezetvédelem és a greenwashing kérdését is behozta. (A greenwashing megtévesztő marketinggyakorlat, amellyel terméket, szolgáltatást környezethatékonyabbnak tüntetnek fel, mint amilyen az a valóságban. – szerk. megj.) Karin Smirnoff kifejtette: bár Svédországot fejlett, demokratikus államnak látjuk, nem mentes a problémáktól. Az író elmondása szerint számos erőszakos cselekedetre van példa Svédországban, sok a lövöldözés és a bombázás, amelyek hátterében rendszerint korrupciós ügyek és a kábítószer-kereskedelem áll. A Millennium-könyveken keresztül Smirnoff ezekre a problémákra akart reflektálni.
A Jana Kippo-trilógia már teljesen Karin Smirnoff munkája. A főszereplő, Jana Stockholmból hazautazik az észak-svédországi szülőfalujába, hogy ikertestvérét meglátogassa. Az Elmentem az öcsémhez, a trilógia első kötete az ikertestvér alkoholizmusát és a család traumáit tárgyalja. Smirnoff úgy fogalmazott, az ikertestvérek példáján keresztül akarta bemutatni, hogy bár két ember szoros kapcsolatban áll egymással, teljesen más életutakat járhatnak be.
Az Elvittük anyát északra a trilógia középső darabja, amelyben a testvérek halott anyjuk koporsójával elindulnak egy zárt, északi, finn közösségbe. A harmadik, lezáró részben, amely az Azután hazamentem magyar címet viseli, Jana visszatér Stockholmba és a történet csúcspontján a művészet és az önfelfedezés útján lezárja múltját. A Jana Kippo-trilógia kapcsán az is szóba került, hogy a könyvekből sorozat készült.
Patat Bence arról faggatta beszélgetőtársát, megkeresték-e a készítők, és mit szól a produkcióhoz. „Sok konfliktus volt, mert nekem az elején egyáltalán nem tetszett a forgatókönyv. Butának tartottam. Sok szempontból katasztrofális volt. De aztán minden a helyére került, remek rendező és színészek dolgoztak rajta” – magyarázta Smirnoff a televíziós sorozat kapcsán. Patat Bence a beszélgetés előtti napon látta a sorozat első részét. „Nekem nagyon tetszett, de kicsit el is rontotta az élményt. […] A könyvek lehetőséget adnak az olvasói képzeletnek, úgy látják a szereplőket és a környezetet, ahogy akarják. A sorozat ezt elveszi” – fogalmazott a fordító. Smirnoff szerint, ha eladod a könyvedet, soha nem lesz olyan, amilyennek elképzelted.
A beszélgetés után a svéd szerző és kolozsvári olvasói a dedikálósarokban találkozhattak. És hogy mit gondol az a skandináv író a kincses városról, aki először jár itt? „Meglepett, hogy sok a magyar Romániában. Egyetlen román taxisofőrrel találkoztam tegnap.”
