Balázs László iparművész a Magyar utcai galéria-kávézót szülei hagyatékára építette. Balázs Péter festőművész és Kőrösi Ibolya textilművész munkái díszítik a polgárházi helyiséget. Köszöntőjében azt is kiemelte, a galéria nemcsak a múlt század művészeit kívánja bemutatni, hanem a kortárs alkotóknak is teret kínál. A Korunkat tartalmas és színvonalas kiadványként jellemezte, szerinte rendkívüli dolog, hogy a folyóirat megérhetett száz évet.
Magyar szakos bölcsészek Vasluiban
„A sokoldalúságra bíztatta a Ceaușescu-rendszer a kihelyezett tanár kádereket” – magyarázta Balázs Imre József az államszocializmusbeli kihelyezések jelenségét. A Ceaușescu-rezsim idején, az iskola, egyetem elvégzése után az ember munkahelyet kapott ott, ahol a rendszer akarta; megmondták hova lehet menni, miből lehet választani. Így történt, hogy friss diplomás, magyar szakos bölcsészek, pályakezdő magyartanárok kerültek többségében vagy teljesen románok lakta vidékekre. Cs. Gyimesi Évának fontos szerepe volt abban, hogy erre a jelenségre és annak következményeire felhívja a figyelmet. Balázs Imre József, a Korunk júniusi számának szerkesztője erről a szerepvállalásról értekezik a folyóirat hasábjain. A kihelyezést a kényszerlakhellyel és a kitelepítéssel is összekapcsolták. A lapszám jelenlevő szerzői saját családi történeteket is megosztottak ezzel kapcsolatban. Lázár Kinga nagymamája romántanárként Szatmár megyéből került az erdővidéki Székelyszáldobosra. László Zsuzsa családjának barátja volt Beczásy Tatjána, Tánya néni, akit a Kovászna megyei Dálnokból először Sepsiszentgyörgyre vittek kényszerlakhelyre, onnan családjával együtt Dobrudzsába került. Visky András kitelepítés története sokak számára ismerős, Kitelepítés című regényében családja meghurcoltatásain keresztül mutatta be az államszocializmus szörnyűségeit. A beszélgetés során kiderült, a Kitelepítést több nyelven meg fog jelenni az elkövetkező időszakban. Visky András elárulta: Németországban ismeretlen történetként viszonyulnak a regényben foglaltakhoz. Ennek az oka nem az, hogy ilyen történetek ne lennének a német kultúrában, hanem az, hogy nem írták meg őket.
Elmondani a történelmet
Visky András szerint nem magától értetődő, hogy elmondjuk a történelmet. Tudományos szempontból az adatok és történészek munkái rendelkezésre állnak, azonban szükség van a regényre, a szépirodalom eszközeire, hogy a történelmi tények, események elmesélhető történetté válhassanak. Ilyen esetben felmerül a tanúsíthatóság kérdése. László Zsuzsa kritikus, a júniusi Korunkban Visky András Illegalisták című regényéről közöl kritikát. A lapszámbemutatón megosztotta: Giorgio Agamben olasz filozófus tanúságelméletét vette alapul a szöveg megírásakor. Agamben szerint a tanúságtételben a nyelv helyet kell, hogy hagyjon a nem-nyelvnek. László szerint a Kitelepítés és az Illegalisták nem-nyelve a hit, amely sem igazat, sem hamisat nem állít, hanem más perspektívát keres.
A történelem elmeséléséről és a tanúságtételről Lázár Kinga amerikai őslakos nők szövegein keresztül értekezik. A Reinventing the Enemy’s Language (Újraalkotni az ellenség nyelvét) című antológia, amelyről Lázár szövege szól, röviden azt a célt szolgálja, hogy a gyarmatosítottak a gyarmatosító nyelvén, vagyis angolul, meséljék el a történeteiket. Ebben az esetben tehát arról van szó, hogy az elnyomottak, a gyarmatosítottak nem visszautasítják az elnyomók nyelvét, hanem magukévá teszik azt.
„Ugyanúgy kell élni, mint addig”
A bemutató végéhez közeledve a beszélgetőtársak Cs. Gyimesi Éváról osztottak meg történeteket, gondolatokat. Bár Cs. Gyimesi a tanárkihelyezések kapcsán került be a Korunk júniusi lapszámába, az asztalnál ülő szerzők nem csak ennek kapcsán elevenítették fel a legendás irodalomtörténész-professzort. Visky András személyes történeteket osztott meg. Amikor a 80-as években Visky és felesége rájött, hogy lehallgatják őket, Cs. Gyimesi Évával és Visky Ferenccel, András édesapjával beszélték meg a megfigyelés konkrét kérdéseit. „Az idősebbeknek, akikre nagy tisztelettel tekintettünk, Évára is, a szüleimre is, az volt a konklúziója, hogy ugyanúgy kell élni, mint addig. […] Nem szabad hagyni, hogy az öncenzúra szétmarja a gondolataidat” – részletezte Visky. László Zsuzsa és Lázár Kinga számára Cs. Gyimesi Éva egyfajta példakép. Annak ellenére, hogy nem ismerhették személyesen, úgy gondolják, munkái, történetei és életútja irányjelzőként szolgálhat fiatal bölcsészek, irodalmárok számára.
A Korunk júniusi lapszáma tehát a tanárkihelyezések gyakorlatát és a kitelepítés szörnyűségét fésüli össze. A kiadvány fókuszában Visky András kitelepítés története áll, azonban a Beneš-dekrétumokról, spirituális Gulágról és az emberi és állati elbeszélés feszültségeiről is olvashatunk.
