Ugyanis a tömegközlekedésen közlekedők rendszerint el szokták felejteni (vagy nem is érdekli őket), hogy ők most éppen nyilvános térben vannak számos más közlekedő igen szoros közelségében. Nem az otthonuk falai közt. Ennek egyenes következménye, hogy a zötykölődők sokszor életük tragédiáit is képesek a 32-es buszon szerda reggel megosztani. Jóllehet, nem ez a jellemző. Hadd illusztráljam mindjárt egy friss példával a gondolatmenetemet: csütörtök délután, Mérába tartó M34-es autóbusz, júliusi forróság, a közlekedői szoros közelség a tetőfokon. A mérai fesztiválra igyekvő magyarországi nemzettestvérek szóba elegyednek a Kolozsvárról haza tartó falubeliekkel. Érdeklődnek mindenféléről, tudják, ahogy az angol mondja, small talk. Az indulástól számítva négy kövér percnek kellett eltelnie, mire szóba került a magyar aktuálpolitika. Méra képviselői és a magyarországi vendégek még inkább egymásra találtak. Témáikat nem idézem, de meggyőződésem, hogy háromból mindenki kitalálná, mik hangzottak el. Néhány percre levettem az antennáimat a beszélgetésről, és kimeredve az ablakon arra gondoltam, Méra sosem volt még ilyen messze. Amikor újfent a hallgatóságban találtam magam, a júliusi hőségben elhűlve állapítottam meg: már az összeesküvés-elméleteknél tartanak.
Szeretnék valamit javasolni a társadalmi normákért felelős bizottságnak. Először is, alakuljon meg. Ha ez megtörtént, kérem elfogadtatni mind azzal a sokmilliárd emberrel, akivel együtt élünk, hogyha a tömegközlekedésen, az egész teret betöltő beszélgetés hallható, az onnantól nyilvános vitának számíttassék, és engedtessék meg, hogy a közlekedők, zötykölődők, munkába igyekvők, gyereket iskolába vivők bekapcsolódhassanak. Ja, hogy ilyet nem lehet? Akkor marad a glossza!
