A zöldbab a 16. században került hozzánk Mexikóból, de sok időbe telt, míg igazán elterjedt konyháinkban. Eleinte a szegények eledelének számított, és leginkább levest főztek belőle. Ez szerencsére mára megváltozott, a zöldbab az egészséges táplálkozás részévé vált. Vidékünkön a sárga változatot láthatjuk a kertekben, míg Nyugat-Európában a zöld színű babbal találkozunk inkább. Mindkettő egyformán finom és egészséges, s nem is gondolnánk, hogy milyen jó hatással van szervezetünkre. A zöldbab fogyasztásával B1-, B2- és C-vitaminhoz jutunk, és jelentős rosttartalma miatt hatékonyan segíti az emésztést. Szabályozza az inzulin jelenlétét a vérben, ezért az egyik legjobb táplálék a cukorbetegek számára. Alacsony szénhidráttartama miatt a fogyókúrázók is előszeretettel fogyasztják.
Ugyan nyári zöldségünk a zöldbab, jó hír, hogy fagyasztott formában bármikor hozzájuthatunk, tápértékéből pedig semmit nem veszít, ha fagyasztás után készítjük el.
Nyakunkon az ősz, az iskolaüzem is beindult, akár a gyári munkások, a hetedikes diákok is reggel hétkor „frissen, mosolyogva” kezdik napjukat az iskolapadban. Akinek van nagyobb testvére, az talán szerencsésnek mondhatja magát, mert már hozzászokott az embertelen korai kezdéshez, és ahhoz is, hogy teljes, nyolcórás „munkaidőt” lenyom az iskolában. A többieknek sincs választásuk, előbb-utóbb megszokják vagy beletörődnek a kegyetlen programba. Szülőként sem tehetünk sokat ellene, eleinte bosszankodunk, aztán belefásulunk. Szerencsénkre a hétvége két napból áll, és ez valamelyest segít abban, hogy némi energiát gyűjtsünk a következő hétre, jó alkalom arra is, hogy reggelire valami különlegest készítsünk.
Ismét palacsintával társítottam, bevallom, némi aggódás volt bennem, hogy a zöldbab nem fog elkészülni palacsintányi idő alatt, de csak úgy tudhattam meg erre a választ, ha kipróbálom. És nagyon jól tettem.
Hozzávalók:
10 púpos ek. liszt
150 g zöldpaszuly
1 db. nagy sárgarépa
1 csokor zöldhagyma
150 g bacon szalonna (elhagyható)
3 tojás
2 dl víz
3–4 ek. olaj
½ csomag sütőpor
150 g reszelt parmezán sajt
1 ½ kk. só
Elkészítés:
A zöldbabot végeitől megszabadítom, és kisebb darabokra töröm, a murkot lereszelem, a zöldhagymát szépen felaprítom. A bacon szeleteket göndörre pirítom, ugyanis sütéskor valamelyest összeugrik. Aki húsmentesen szeretné fogyasztani, az nyugodtan eltekinthet a szalonnától. Mindkét változatot elkészítettem, és nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy mindkettő nagyon finom. Ha választanom kellene, akkor nehezen tudnám megtenni.
A szalonnát pirítás után félreteszem, és elkészítem a palacsintatésztát. A sütőporral, valamint a sóval elkevert lisztbe beleütöm a tojásokat, beleszórom a reszelt sajtot, és 3-4 adagolással hozzáadom a vizet, majd az olajat is hozzákavarom. Viszonylag sűrű tésztát kell kapnom.
Ha ezzel megvagyok, beleteszem a zöldségeket: a babot, a hagymát és a sárgarépát, s a pirított szalonnát apróra vágva, alaposan beleforgatom. Én friss zöldbabbal készítettem, de meg merem kockáztatni azt, hogy fagyasztottal is ugyanolyan jól elkészíthető, amennyiben kiolvadás után jól lecsorgatjuk.
Olajozott, tapadásmentes serpenyőben, kis lángon, kisebb méretű palacsintákat sütök. Fontos, hogy alacsony lángon, lassan süljenek a palacsinták, különben nem fog átsülni (csupán kívül megégni), és a bab sem tud benne megpuhulni. Ha azonban lassan sütjük, a zöldbab is ropogósra puhul, ami különlegessége és egyben tökéletes kiegészítője lesz a palacsintának.
Elvárásaimat messze felülmúlta ez a kreálmány, gyakran fogom készíteni, amikor sós palacsintára vágyunk. Tálalható reggelire partifalatkának, és miért ne, uzsonnás dobozba is csomagolható. Hagymalekvárral vagy a fűszeres-édes csatnival (chutney) is fogyasztható, de önmagában is finom. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy állagában különleges, egyik legfinomabb sós palacsinta, amit valaha kóstoltam.
